Lengyel László: Csapdában a magyar újpolgár

2008. augusztus 05., kedd, 11:15
Szerző: Lengyel László

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#88)

A magyar újpolgár áll a budapesti vagy M7-es dugóban. Jövedelmei előre elköltve. A növekedéshez nagyobb teljesítmény kellene, de eddigi szellemi és tőkebefektetései ezt nem alapozták meg. Az individuális előrejutás megnehezült. Közösségi teljesítményre, együttműködésre lenne szükség. Megállapodásokra. De milyen nyelven, milyen intézményes keretek között? Kiben bízhatna, ha magában se bízik? Se előre, se hátra.

Lengyel László

A régi Magyarországon, amelynek sírba tétele 1945-ben kezdődött, az ember, a polgár, ha volt, nem azt tette, amit tennie kellett volna, hanem azt, amit a szokások szerint tennie kellett, tennie illett, ahogy „illendő” volt. Mindenki tudta a maga helyét és szabályait. Az ötvenes években mindenki tudta, hogy mi kötelező. De a hetvenes években, már senki se tudta, hogy hol a helye és mi illendő, „ártunk és ormányunk” se adott ki kötelező szabályokat, ezért már nem voltak minták, s „mindenki azt csinált, amit akart”. A magyar alkat nem eltorzult, hanem kialakult a „homo kadaricus”, a kádári kisember. A magyar társadalom közös új individuális tapasztalata: a termelő közösségek helyét fokozatosan átveszik a fogyasztói közösségek. Az első magyar fogyasztói társadalomban, a kádári „aranykorban” a fogyasztó még nem tudja, hogy mit, hogyan, miért úgy fogyasszon, mi köti a másikhoz, mit fedez föl önmaga építése közben önmagában. A termelői, osztályokra, rétegekre tagolt, hagyományos intézmények fölbomlanak, és ez a társadalom vezérlésében új szereplők közötti, új megállapodásokat igényel, amit a Kádár rendszer nem tud megoldani.

A ’68-as reformra és a hetvenes évek tragikus, eladósító gazdaságpolitikájára alapozott első magyar fogyasztói társadalom, a kádári fogyasztói közösség, a koraszülött jóléti állam válsága végül a rendszerváltásba torkollt. Az 1995-96-os Bokros-csomag megalapozta, és az ezredforduló után, Orbán, Medgyessy, Gyurcsány elhibázott gazdaságpolitikái megteremtették az új fogyasztói társadalmat. Először Orbán „magyar keynesianizmusa” adta ki a millenniumi jelszót: fogyasszatok! Majd a jóléti rendszerváltás száz napjai, 212 pontos programjai tették hozzá a magukét: fogyasszatok! Meg is teremtették a magyar újpolgárt, akinek életstratégiájában az állam szolgáltatásainak minél szélesebb igénybevétele, e szolgáltatások ellentételezésének kerülése, az állami és európai fejlesztések kikövetelése és használata, és ezeknek, mint természetes járandóságoknak a befogadása éppenúgy benne van, mint a megtakarítás nélküli jövedelem és fogyasztás maximalizálása. Természetadta korrupció. Hazai baromfiudvar, nemzeti kárálással. Provincia az „élenjáró” fogyasztói technikával.

Dehogy akarja ez az újpolgár teljesítményével lehajrázni szomszédjait, utolérni a magasabb teljesítményt nyújtókat – fogyasztásával szeretne föléjük kerülni: házával, autójával, utazásaival. Fogyasztói fölényével igyekszik lehagyni a szlovák, a román, a szlovén, a horvát fogyasztói közösségeket. Sérelmi nacionalisták az egyik oldalon: a magyar vagyok nem turista-trikós, Nagy-Magyarország-matricás, Székely himnuszt sírva éneklő sikertelenek. Életforma-nacionalisták a másikon: az Audit lízingelő, Pomázon kétszintes házat, vagy etyeki „mediterrán” lakóparkban lakást hitelből vevő, „munkás Józsikat és a műkörmösöket” egyaránt megvetéssel irányító, a kelet-európaiakat alacsonyabb fogyasztásukért lenéző, a végrehajtó elől bujdosó sikeresek. Ők aztán hol egyeznek, hol ellenkeznek egymással a társadalmi, a gazdasági és a politikai élet forgószínpadán.

A kritikai értelmiség és a fogyasztás »

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#88)

88 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:

2008. augusztus 14., 20:32

detto

pedig már majdnem azt hittem, hogy patrióta vagy

2008. augusztus 14., 18:20

Tapasztalt

Egyszerüen Tunéziában voltam, ennyi...

2008. augusztus 14., 16:18

detto

Tapasztalt! Na, és neked mit jelent a szabadság? Tán azt, amit Mikszáth Kálmán "A Sipsirica" című regényében leírt? :-)

2008. augusztus 14., 15:28

Tapasztalt

Kedves ballibek, visszavagyok a szabiról, helló! Szóval, a cikkröl! Utoljára akkor hallottam ilyen "irányított zavarosságot", amikor megpróbáltak beszervezni a KISZ-be. (sikertelenül) Tipikus bolsi propaganda, látszólag kap mindenki, de az egész természetesen tendenciózus: 1.) a nemzeti kötödést lehetöleg pocskondiázni 2.) bün a jólét, csak rosszra vezethet. Jólét ugye, csak úgy jöhet létre, ha akormány újraelosztás útján "odaajándékozza" 3.) a fö üzenet: szálljatok magatokba, ne fogyasszatok, hajtsátok le a fejeteket, ugye látjátok, nem való nektek a saját gondolkodás, nagy, türelmes , bölcs vezéretek, Gyurcsány majd megoldja nektek, ha hagyjátok... Istenem, micsoda pojáca ez a Lengyel László, micsoda ócska ballib propaganda lap ez a HVG! Milyen hülyének kell lenni ahhoz, hogy az ember ennek felüljön!

2008. augusztus 14., 12:14

detto

Teknős! Látom szereted a retro-stílust. :-) Erről szól LL cikke is. Vagyis te azon a véleményen vagy (ezek szerint), hogy pl. egy kisjövedelmű családban az a racionális magatartás, hogy vesznek egy új kocsit, aminek a hitelét is éppen kinyögik, de nem számolnak a fenntartási költségekkel és ezért még több hitelt kell felvenniük. Csak a „fogyasztás” és a státusz kedvéért. Egy esetben érheti ez az üzlet meg nekik, mégpedig ha PLUSZ jövedelemtermelő tevékenységhez használják fel a beruházást. Nem tudom, érzékeled-e a párhuzamot? Azt írod: „A ballib kormány 2002-es kormányra kerülése előtt a reform szó pozitiv tulajdonságokkal bírt!” Légy szíves sorold már fel évszám (esetleg hónap) szerint, hogy mondjuk 1980-2002 között milyen reformok történtek meg. Különös figyelmet fordíts az orbán-kormány működésére, de kiemelheted az antall-kormányét is, így láthatóvá válhat a jobb- és baloldali kormányok reform-elkötelezettsége. Csak azért kérem ezt, mert én nem emlékszem az orbán-kormány nagy ívű reformjaira, az a szó, hogy „reform” legfeljebb a szótárban szerepelhetett, így sokat nem jelentett. (megjegyés: azért kérem 1980-tól, mivel más fórumokon megkérdőjelezték az antall-kormány reformjait is, mondván azokat mind az átmeneti németh-kormány kezdte el, én ezzel nem igazán értek egyet, de kíváncsi vagyok például a Te nézőpontodra is.) Az én olvasatomban a reform szó, racionalizálást jelent. A valóságtól elrugaszkodott finanszírozást egy ésszerű gazdálkodássá alakítani. Ha ezért megvetsz, hát legyen. Kisbarátaid kormányra kerülése előtt jól betárazok euróból, és utána élvezem a szocializmus kényelmét. (Már ha, érted mire gondolok.)

További 83 hozzászólás megtekintése »