Tehetséges cigány tanulók kényszerköltöztetése

A főként tehetséges cigány fiatalok középiskolai tanulmányait segítő, egyetemi továbbtanulásukat előkészítő mánfai kollégium vezetése bedobta a törülközőt. 12 tanév után bezárt az iskola, az épületet dobra verik, a gyerekeket Komlóra irányították át. A nevelő kollektíva szétszéledt, 12 év tapasztalatai többé-kevésbé kárba vesznek. Hogyan történhetett mindez?

Emlék Mánfáról. Nevelő és gyerekek együtt

A tehetséggondozó kollégium az 1996/97-es tanévben kezdte meg működését Mánfán, a Komló és Pécs közötti  kisközségben. A Dél-Dunántúl kistelepüléseiről származó, halmozottan hátrányos helyzetű, nagyrészt cigány származású fiataloknak nyújtott segítséget abban, hogy rangos középiskolák elvégzésével jobb élethelyzetbe kerülhessenek. A diákok többnyire tehetségkutató programon keresztül kerültek be a kollégiumba. Az iskola  munkatársai rendszeresen látogatták a dél-dunántúli régió általános iskoláit, kisebbségi önkormányzatait, plébániáit, szociális segítségnyújtással foglalkozó önkormányzati és civil szervezeteit, valamint a családokat. Emellett egyéni megkereséseket is szívesen fogadtak.

A kollégium Közép-Európában az egyetlen olyan intézmény volt, ahol szegény sorsú fiatalok integrált nevelésben részesültek, azaz délelőttönként különböző, pécsi, komlói  középiskolákban tanultak, miközben délutáni nevelésük kiscsoportban, otthonos és demokratikus légkörben, a kollégiumban  történt.  Hétvégére pedig hazamentek családjukhoz. A kollégium vezetői alapvetően fontosnak tartották, hogy a diákok otthoni kapcsolataikat ne veszítsék el. A diákok a kollégiumban három-négy ágyas szobákban laktak, számukra napi ötszöri étkezést biztosítottak, az iskola és a kollégium közötti ingázások útiköltségét megtérítették. Emellett szaktanári segítségnyújtásban részesültek, szervezték számukra a sport- és kulturális programokat, a külföldi nyári táborozásokat.

Egészen 2008. augusztus 31-ig. Amikor is a mánfai kollégium jogutód nélkül megszűnt, bezárt. Mivel valóban modellértékű intézményről van-volt szó, kerestük az okokat: vajon hogy fajulhatott a történet idáig?

Ábrahám-Ködmen Zoltántól, a kollégium utolsó igazgatójától azt próbáltuk kipuhatolni, hogyan történhetett, hogy július elején átvette az igazgatói posztot, és augusztus 31-én már be is zárta az intézményt. "Őszintén szólva tudtam, hogy a kollégiumnak anyagi nehézségei vannak, de arra nem számítottam, hogy ilyen mértékűek. Ha tudom, nem vállaltam volna el. Senki sem szeret bezárni oktatási intézményt, kiváltképp, ha hátrányos helyzetű fiatalok sorsáról van szó. Nem volt más választásom" - mondta el az ex-igazgató.

Majd így folytatta: "amikor átvettem az intézményt, szó volt arról, hogy a kollégiumnak bizonyos mértékű tartozása van. Gyakorlatban azonban a teljes július elment azzal, hogy konkretizáljuk a hiány mértékét. És a végén megdöbbentő összeg jött ki, többszöröse az addig gondoltaknak. Ezután maradt három hetünk arra, hogy kitaláljuk, mi legyen, hiszen oktatási intézményt év közben bezárni nem lehet. Azaz vagy bezárjuk még augusztusban, vagy vállaljuk annak a kockázatát, hogy októberben, mondjuk, elzárják a gázt, novemberben már esetleg villany sem lesz, és akkor még nem beszéltünk az étkeztetésről stb. Ezt épeszű ember nem vállalja, hiszen itt gyerekek életéről van szó. Döntöttünk, az intézmény megszűnt. Az alapítvány egyetlen tulajdona az ingatlan, azt kell minél előbb értékesíteni, és rendezni a tartozásokat, hiteleket. De mindennél fontosabb volt a gyerekek megnyugtató elhelyezése. Végül Komlóra kerültek, ahol, ha minden jól megy, továbbra is az Arany János kollégiumi program részesei maradnak, megkapva azokat a támogatásokat, amiket eddig is."

De hogy kerülhetett egy tizenkét éve működő alapítvány hipp-hopp anyagi csődbe? - vetettük közbe.  "Ez nem hipp-hopp történt"- mutatott rá Ábrahám-Ködmen Zoltán. "Mindig is anyagi nehézségekkel küzdöttek, hol több, hol kevesebb hiánnyal kellett számolni, és egyszerűen mostanra érte el a tarthatatlan szintet. A normatíva körülbelül a költségvetés kétharmadát teszi ki. A többit pályázatokból, adományokból pótolták. Csakhogy pályázati pénzekre nem lehet költségvetést építeni. Részint azért, mert a legtöbb pályázat már előfinanszírozásos, tehát a beruházás költségét ki kell fizetnünk előre, a kifizetések ráadásul sokszor csúsznak. A helyzetünk alapítványi fenntartású intézményként egyre reménytelenebb lett. Az égvilágon semmi tartalékunk nem volt, csak az ingatlan képezte az alapítvány tulajdonát, amivel nyilván sokra nem megyünk, hiszen ha eladjuk, már meg is szűnt a kollégium. Ilyen szempontból szerencsésebbek az önkormányzati fenntartású oktatási intézmények, hiszen ők, ha minden kötél szakad, tudnak segítséget kérni. Mi nem tudtunk."

"Tulajdonképp elég egyszerű a képlet, a kollégium a pedagógiára nagy hangsúlyt fektetett, de elfelejtették ellenpontozni megfelelő gazdasági, pénzügyi menedzsmenttel. Ezt hosszú távon nem lehetett fenntartani, meg is lett a következménye. Mindenesetre, a gyermekek elhelyezése megnyugtatóan megoldódott, ez mindenki számára óriási megkönnyebbülés" - találta meg a pozitívumokat a volt igazgató.