Gyurcsány Ferenc vegetatív kormányzása

Gyurcsány Ferenc mozgástere alaposan beszűkült: Megegyezés c. dolgozatával nem sikerült a közéleti diskurzusba behoznia a politikum és társadalom együttműködésén alapuló „partnerállam” vízióját. Őszöd óta képtelen nagypolitikai kormányzást folytatni, parlamenti többség híján pedig a szakpolitikákra redukált kormányzás sem megy. A minisztériumokból törvényelőkészítő munkáról nem érkeznek hírek. Vegetatív kormányzás folyik- írja elemzésében Bozóky Tamás , a Méltányosság politikaelemző központ munkatársa

Bozóky Tamás © Szakács Barbara

A koalíciós szakítást követő hónapokban nem látszott tisztán, vajon Gyurcsány Ferenc további kormányzását milyen elvek szerint fogja folytatni: megmarad a 2006-ban megkezdett szakpolitikai kormányzásnál, vagy a sajátos helyzet miatt a nagypolitikai témákra kíván majd fókuszálni. Hiszen politikai karrierjében mindig is ennek a két irányelvnek a folyamatos és tudatos váltakozását figyelhetjük meg. Kérdés viszont, hogy parlamenti többség hiányában van-e egyáltalán választási lehetősége, és ha igen melyik mellett kénytelen dönteni. Megegyezés című írása – a már sokat elemzett adótémán túl – erre a kérdésre is választ kíván adni: úgy tűnik, a kormányfő ismét váltásra készül.

Gyurcsány Ferenc politikai pályája kezdetén, Medgyessy Péter tanácsadójaként, egy új szociáldemokrácia alapjait kívánta megfogalmazni, és ebbe az irányba instruálta Medgyessy Péter akkori miniszterelnök-jelöltet, későbbi miniszterelnököt is. 2004-ben aztán Gyurcsány, már kormányfőként – pártjával kötött kompromisszumos megoldásként, azaz hogy áthidalják a párton belüli ellentétek további éleződését – leginkább szakpolitikai elemekre koncentrált egészen a 2006-os választási kampányig. A 2006 tavaszán megjelent Új Magyarország kormányprogramban aztán részben újabb trendváltásnak lehetünk tanúi: amellett, hogy a program – a műfajból adódóan – konkrét szakpolitikai irányokat rögzít, Gyurcsány ismét társadalom- és kormányzásfilozófiai elveket, ha tetszik víziókat vázol föl. Azonban a szeptemberi események újfent váltásra kényszerítették a miniszterelnököt.

Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd kiszivárgása okozta hitelességi és bizalmi válságot követően, legitimációjának alapjait ismételten a szakpolitikai kormányzásban találta meg. Az elsősorban az oktatást, az egészségügyet és az államigazgatást érintő nagyívű reformokat rohamléptekben kezdte el megvalósítani a balliberális kormányzat, miközben fél szemét folyamatosan a költségvetés stabilitásán kellett tartani. A valóban megkerülhetetlen államreformok azonban a szükséges társadalmi egyeztetés és párbeszéd nélkül, valamint a kellően megalapozott közép és hosszú távú stratégiai tervek hiánya miatt akadozva és következetlenül valósultak meg. A márciusi népszavazás pedig bebizonyította, a társadalom nem támogatja a kormányzat elképzeléseit. A fojtogató helyzet végül a koalíció felbomlását eredményezte.

A szakítást követően ismételten felvetődött, vajon milyen kormányzási elvet fog ezúttal Gyurcsány Ferenc megvalósítani. Persze várható következménye volt a történteknek, hogy a kisebbségi kormány szakít a konfrontatív reformkormányzással, mivel minden egyes elképzeléséhez külön meg kell majd szereznie a parlamenti többséget. Ugyanakkor maguk az elképzelések is tisztázatlanok voltak, hiszen ebben a – Magyarország számára – merőben új helyzetben politikai szabályaink nem követelik meg, hogy új kormányprogram szülessék. Az egypárti kabinet láthatóan nem is követ semmiféle kormányprogramot: sem a tavaszi, sem pedig az őszi parlamenti üléseken eleddig nem kerültek napirendre olyan javaslatok, amelyek valóban törést okoztak, netalán tán veszélyeztették volna a kisebbségi kormány létét. Olyan ügyekkel hozakodott elő csupán a kormány, amelyekben számíthatott a „konstruktív ellenzékiek” támogatására.

A jelek arra utalnak, hogy a szakpolitikai kormányzáshoz nincs is meg a kellő mozgástere, de a politikai akarata sem a kormánynak. Nem érzékelhető – még kormánykommunikáció szintjén sem –, hogy a háttérben törvényjavaslatokat előkészítő munkálatok zajlanak. Vizsgáljuk csak meg, mondjuk a korábban reflektorfénybe helyezett minisztériumok működését: nem találjuk szinte semmi nyomát a korábban elkezdett reformlendületnek, nem értesülünk új jogszabályokról, rendeletekről, a kormányzati honlapok minden esetben szegényes információkkal szolgálnak csupán. A viszonylag nagy médiavisszhangot kiváltó, a kormány cselekvőképességét bizonyító projektek (mint pl. a Nemzeti Iskolafejlesztési Program vagy az járóbeteg-ellátó központok építése) pedig többnyire csak a 2007-2013 közötti időszakban lehívható uniós pályázati források felhasználását jelentik. Azaz hiányoznak a komoly sajtóvisszhangot kiváltó, akár konfrontációt is eredményezhető nagy horderejű javaslatok. Gyurcsány Ferenc valósággal lefékezte kormányának működését.