Frank borzalmas halála, avagy bankár is lehet önfeláldozó

A hazai médiában nem kapott túl nagy visszhangot, hogy az angliai Norichban három részeg fiatal szeptember harmincadikán agyonverte Frank McGarahan negyvenöt éves bankárt, aki egy litvániai hajléktalan védelmére kelt. Az értelmetlen, öncélú erőszak Magyarországon sem ismeretlen.

Frank McGarahan © AP

Frank McGarahan Norichban, egy taximegállóban lett tanúja a tettlegességgé fajuló szóváltásnak. Három támadó éppen belekötött egy litvániai hajléktalanba. McGarahan a védelmére kelt, és még csak nem is volt egyedül: vele volt fívére és az unokahúga. Mindkettőt súlyosan bántalmazták. A megtámadottak védelmében beavatkozott egy közeli bár kidobó embere is, akinek eltörték az állkapcsát. A bankár nem élte túl a konfliktust: olyan súlyos agysérüléseket szenvedett, hogy a legjobb klinikán sem tudták megmenteni az életét. „Mindig büszkék leszünk Frankra és soha nem felejtjük el őt”, nyilatkozta egy helyi lapnak a bátyja, Tony. A gyilkosokat: Tom és Ben Cowles-t, továbbá Daniel Moy-t  egy kamera felvételei alapján azonosították és letartóztatták.

Nagy-Britanniában többet írtak az esetről, mint nálunk. De ott is elsősorban azért, mert a kétgyermekes, családos McGarahan a „gazdagok bankárja” volt, a Barcalys bankcsoport kiemelt ügyfelek befektetéseit kezelő részlegének - Barclays Wealth – az igazgatója. A The Time két társadalmi világ összeütközéséről írt, míg egy másik lap "példamutató polgárnak" nevezte az önfeláldozó bankárt.

Az eset több szempontból is elgondolkoztató. Vajon arra figyelmeztet, hogy legyünk még óvatosabbak, semmiképp ne avatkozzunk utcai konfliktusokba? Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor nem lehet tudni, mikor viselkedünk helyesen: ha meghátrálunk, visszavonulunk, kapitulálunk, vagy pedig akkor, ha a sarkunkra állunk, erőt mutatunk, vállaljuk a szembeszegülést?

Amikor a napokban kocsimmal tolattam, és az autó megérintette a mögöttem lévőt, abból kipattant egy kopasz, huszonéves fiatalember, és pénzt követelt tőlem, nem is keveset. Bár nem volt semmi nyoma a súrlódásnak, erőszakoskodott, kétszer meg is lökött. Szerencsére a konfliktus egy vidéki város autómosójában történt, voltak tanúk. Ki tudtam várni azt a háromnegyed órát, míg megjöttek a telefonon értesített rendőrök, akik ártalmatlanná tették zsarolómat. Szerencsém volt, az erőszak, mellyel szembesültem, nem volt öncélú. Pénz szerzésére irányult, abban a hiszemben, hogy a megfélemlített balekot könnyen le lehet vágni. Az is igaz, hogy az eset velem történt, nem is tudtam kivonni magam a következmények alól. De mit tegyünk, ha mindez a "másikkal" történik, avatkozzunk-e bele, kockáztatva talán életünket is?