Gyurcsány Ferenc megint még azelőtt akarta az országot megmenteni, hogy tudta volna, miről van szó. A költségvetés és az adótörvények visszavonása helyes, bár elkésett döntés volt. De innen szakmailag, és nem nyilvános bejelentgetésekkel kellett volna tovább haladni. Teljesen feleslegesen nemzeti szintű kerekasztalt hívott össze, ahol se munka, se döntés nem lehetséges. A megjelentek többségének nincs gazdasági kompetenciája – ha szólnak, baj, ha nem szólnak, az is baj.
© Stiller Ákos |
A magyar politikusok úgy viselkedtek és viselkednek, ahogy szoktak. Első reakciója a miniszterelnöknek, hogy nem veszi észre a nemzetközi viharokat. A megfigyeléshez, az észleléshez kapcsolatok, információk, szakértői figyelmeztetések szükségesek. Gyurcsány Ferenc már elég régen magába zárkózott ahhoz, hogy mindezeket nélkülözze. Ha nem veszi észre, hogy minden megváltozott, nem is írhat mást nyárvégi dolgozatában, mint amit írt: Magyarország új, fenntartható növekedési pályára került, megyünk fölfelé. Ha nem érzékeli, hogy az amerikai pénzügyi válság nemcsak amerikai, hanem globális, és ennek megfelelően el fog érni Európába és hozzánk, akkor nem mondhat mást még szeptember végén se: ne ijesztgessünk. Ha képzeletbeli világába nem engedi be a valóságot, akkor beadat egy olyan költségvetést, amelynek egyetlen száma se felel meg a valóságnak. Megindíttat egy olyan szocialista kampányt, amely dicsekszik az elért eredményekkel. És a sors iróniája: elfogadtatja pártja kongresszusán azt a programot, amelynek világáról maga jelenti ki szóban, hogy örökre eltűnt.
Más, normális országban, a miniszterelnök pénzügyminisztere társaságában tájékozódik a négy-öt legtekintélyesebb szakembertől, hogy hogyan látják a helyzetet. Nyilvánvaló, hogy a szakértők között a volt és a jelenlegi jegybankelnökök, a volt és a jelenlegi pénzügyminiszterek állnak az első helyen, pártállásra tekintet nélkül. Azonnal létrehoz belőlük egy tanácsot – miként 2006 nyarán a Konvergencia Tanácsot -, és minden magyar adatot eléjük tárva, felteszi a stratégiai kérdéseket. A szakértők egyenként megválaszolják, s az apparátussal közösen kidolgozzák a technikai részleteket.
Az eredményeket megismerve, a miniszterelnök összehívja a parlamenti pártok vezetőit, és eléjük terjeszti, hogy mire jutott a kormány a szakértői csomag alapján. (Természetesen a miniszterelnök és a jegybankelnök 12 pontja tartalmaz igen fontos döntési lehetőségeket. De elvárható-e a politikai pártoktól, hogy a miniszterelnökhöz csatlakozzanak fel? Nem hitelesebb-e, ha független szakértőkre hivatkozva terjeszt elő a kormány pontokat?) Egyenként fölteszi a kérdéseket a pártvezetőknek: támogatjátok ezt, vagy ellenzitek? Megszavazzátok-e vagy sem? Akarjátok, akarjuk, hogy a jegybank friss pénzt vigyen a rendszerbe, ennek összes következményével? Igen, nem. Csináljunk csomagot egyes pénzintézetek állami „átvételéről”? Helyeslitek, hogy x milliárd forint értékben az állam beszálljon ebbe és ebbe a bankba? Igen, nem. Megállapodást kötöttünk az IMF-fel, amelynek szigorú követelményei vannak. Vállaljuk vagy sem? Mi befagyasztanánk a béreket, támogatjátok vagy sem? Nem folytatom.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm
Portré Korda Györgyről »
A Nemzeti Együttműködés Kádárja »
Matolcsy baby boomja és a kivégzett középosztály »

