Lengyel László: a Nagy Öreg halála

2008. november 13., csütörtök, 17:45
Szerző:


Meghalt Hetényi István. Volt tervhivatali államtitkár, pénzügyminiszter, egyetemi tanár, egy nem európai országban európai polgár. Kérlek, túlozni fogsz, tudom, de mégse annyira, mint szoktál – mondta halálát biztosan tudva, félrehajtott fejjel, mosolyogva említve saját nekrológját.


© MTI - Bruzák Noémi
Nem szerette a nagy szavakat, szenvedélyeket. Amikor édesapja, Hetényi Géza orvosprofesszor odafordult Vas Zoltánhoz, hogy állás szerezzen a Tervhivatalban, miután fia megszerezte közgazdasági egyetemi diplomáját, Vas megkérdezte: értelmes a fiú, érteni fog hozzá? Tétován bólogatott, majd otthon fiához fordult: mihez értesz te tulajdonképpen? Arra jó voltam, hogy rendes tisztviselő legyek – válaszolta évtizedekkel később Hetényi István.

Hogyan tudnánk elmagyarázni a Rákosi korszak belvilágát egy fiatal, iróniára hajló, hiteket és indulatokat értékén vevő tervhivatali tisztviselő szemszögéből? Ebbe a mélységes mély kútba, amelyből történészek és áltörténészek igyekeznek tényeket meregetni, Hetényi csak néha engedett bepillantást. Ültünk 2006 tavaszán egy kicsiny körben. Körös-körül volt pénzügyminiszterek, gondolkodó értelmiségiek hallgatták a jelenlegi pénzügyminiszter helyzetértékelését, aki aktatáskájából elővett két kézzel írt papirost, és meggyőződéssel jelentette ki: ezeken rajta vannak a valós számok, és hogy mi a mozgásterünk a választások után. De ezt olyan titokban tartom, hogy még le se íratom. Csönd támadt. Hetényi szólalt meg: tudjátok, emlékszem, Gerő Ernőnek szokott két ilyen papirosa lenni. Valahogy azokkal se jártunk jól.

Ha volt jó oldala, és volt, a Kádár rendszernek Hetényi vonásait mutatta. Az évtizedes építkező, ésszerű, szkeptikus, mindenre rákérdező, érvelő magatartás az ésszerűtlen, mindig csak válaszoló világban. Nem volt reformer, több is, kevesebb is volt annál. Több, mert a reformálmokat, a világmegváltást, a felváltatlan bankókat realitásukban, kis, de megvalósítható lépésekben, aprópénzre váltva nézte. Mellverdesés, improvizáció, lángolás távol állt tőle. Csak annyi újat, csak annyi mást teremtsünk, amennyi valóban megfogalmazható, kivitelezhető. Aki többet gondol és tesz, veszélyezteti a megtehetőt. Nem hitt, de reménykedett a tervezhetőségben, az ésszerű előrelátásban. Ha lehetséges lett volna emberarcú szocializmus, Hetényi bizonyosan az egyik létrehozója és működtetője. De éppen ő nem szerette az utópiákat. Száraz, poros, hivatali dolgokkal foglalkoztam. Örültem, hogy nem csináltam bajt, és nem engedtem oda a nálam hülyébbeket – mondta. – Séta, koncert, jó könyv, ezek számítanak.

A nyolcvanas évek pénzügyminisztereként, fokról-fokra vált az átalakulások előidézőjévé. Nem akartam én semmi különöset. Ti akartatok, ami először marhaságnak látszott, és aztán kiderült, hogy lehet belőle valamit kihozni. Hagytam, menjenek a dolgok. Nem volt ebben semmilyen előrelátás, se hősiesség. Mindig az volt a kérdés: meg lehet, meg szabad csinálni? Ha igen, akkor meg is kell.

A nyolcvanas évek közepére mércévé és intézménnyé vált. Ekkor szerezte meg az örökös pénzügyminiszter címet. Éreztük, hogy nemcsak Magyarországon, de bárhol betölthetné a pénzügyminiszterséget. Komolyan vette, hogy a költségvetés megtanulható, és hiteles számai mellett ki lehet tartani a pártközponttal és az ágazati minisztériumokkal szemben. Felkészültség, tárgyismeret és az emberek helyes megválasztása. Hetényi pontosan tudta, hogy nem ért, érthet mindenhez. Gyűjtötte a hozzáértőket. Kizárólag a csapatmunkában hitt. Nem voltak titkok. Szabadon beszélt, és bárki szabadon vitázhatott vele.

Néha felcsattant, gyakran gúnyolódott, sokszor lehengerlő volt a tudásával és a műveltségével. De apparátusa számíthatott rá. Tudta és megmondta, hogy mit akar, számon kérte, szigorúan ellenőrizte, döntött és elvállalta a felelősséget. Tartotta magát a döntéséhez, és tartotta a hátát, ha kellett. A Pénzügyminisztérium ebédlőjében éppúgy sorban állt a tálcájával, mint bárki más, leült ide is, oda is, beszélgetett az előző napi koncertről vagy arról, hogy mit olvasott. Hízelkedést, talpnyalást megvetett, nem tűrt.

Utánozhatatlan stílus »


Lengyel László: a Nagy Öreg halála




  Másolat Önnek

APRÓHIRDETÉSEK
tovább az apronet.hu-ra »
HVG HIRDETÉSFELHŐ
NYÜZSI
további posztok »
HIRDETÉS
PGRpdiBzdHlsZT0id2lkdGg6IDMzNHB4OyBkaXNwbGF5OiBibG9jazsiIGNsYXNzPSJiYW5uZXJ3cmFwIGJhbm5lcjIiPgogICAgPGEgaHJlZj0iaHR0cDovL2FkLmFkdmVydGljdW0ubmV0L0MvNzYzNjQvMjU3ODg4My8yNTc4ODk1MDA/IiB0aXRsZT0iSGlyZGV0w6lzIiB0YXJnZXQ9Il9ibGFuayIgcmVsPSJub2ZvbGxvdyIgY2xhc3M9ImdvQWR2ZXJ0aWN1bSI+CgkJPGltZyBzcmM9Imh0dHA6Ly9pbWFnZXMuaHZnLmh1L3N0YXRpYy9za2lucy9kZWZhdWx0L2ltZy9zcG9uc29yL0dUUy9ndHMtYmFubmVyLmdpZiIgYWx0PSIiIC8+Cgk8L2E+CQogICAgPGEgY2xhc3M9ImNhcHRpb24iIHRpdGxlPSJIaXJkZXTDqXMiIGhyZWY9Ii9yYXRlY2FyZCI+PC9hPgo8L2Rpdj4=
Keresse az újságárusoknál!
Előfizetek a HVG-re Előfizetek a DHVG-re

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X