Babarczy Eszter: cigánybűnözés-konjunktúra a médiában

Nem az a baj, hogy cigányokról, vagy cigánybűnözésről beszélünk. Muszáj beszélni olyan élményekről, amelyek számtalan választópolgár mindennapjait alapvetően befolyásolják. Az a baj, hogy a hirtelen gátszakadás miatt a közbeszéd a sajtóban és a politikában megengedhetetlen sztereotipizálást erősíti.

© Stiller Ákos

Ezzel a sztereotipizálással nem az a baj, hogy nincs valóságtartalma, nem is az a baj vele, hogy politikailag nem korrekt, és még csak nem is az a baj, hogy leegyszerűsít viszonylag bonyolult dolgokat. A sztereotipizálással az a baj, hogy ebben a formájában a lehető legkárosabb üzenetet küldi a magyar romáknak. Az üzenet, olvassuk most a magyar romák szemével a szalagcímeket, ez: „Utálunk titeket, és ez már hivatalos álláspont!”

Az üzenet tartalma persze igaz, és nem is minden ok nélkül igaz. A szegény cigányok között elterjedt vélemény, hogy aki magyartól vagy gazdagtól lop, az nem követ el bűnt, tehát a közvetlen közelében élő magyarok folyamatosan szenvednek tőlük. Amíg ez nem változik, addig mindenféle toleranciáról való beszéd nevetséges. A lopást nem szabad tolerálni: fel kell lépni ellene minden büntetőjogi és társadalmi eszközzel.

De vegyük Lujzit és Friderikát, a 10 éves cigány kislányokat, akik a meghívásomra eltöltöttek egy hétvégét velem Budapesten, ahová egyébként nem volna módjuk felutazni, nem beszélve a Budapest kínálta csodálatos lehetőségek, a metró, a cukrászda, a kiállítás, a McDonalds és az írószerbolt költségeinek fedezéséről. Lujzinak és Friderikának ki kell törnie egy közegből, hogy a mi világunkba – a modern világba – be tudjanak illeszkedni. Melyik gyerek választana egy világot, amelyre ki van írva: „itt utálunk titeket” azzal a világgal szemben, amelyben szeretik őket?

A romakérdés megoldása elképzelhetetlen másképpen, mint lassú, intergenerációs mobilitással és erőteljes asszimilálódással. Ehhez többek közt kéne egy jobb minőségű cigány politikus elit (a jelenlegi vagy erőtlen, vagy mélységesen korrupt, vagy mindkettő), és kéne hozzá a cigányok oldaláról az elkötelezettség. Ezt az elkötelezettséget csak az teremtheti meg, ha a cigány fiatalok hihetnek benne, hogy a magyar társadalom befogadja őket, amennyiben betartják a szabályait. Tehát a cigányoknak éppúgy fel kell számolniuk a saját kettős mércéiket, ahogy a magyaroknak, - középosztályiaknak, pártoknak stb. - sem ártana.