Ön alsó-középosztálybeli?

Azt hiszem, az a tény, hogy egy ilyen cikk bekerülhetett a hvg-be, még ha nem is való ide, egyértelműen mutatja az emberek elkeseredettségét. Ettől nem hiszem, hogy romlana az újság minősége, kedves Húúúú #26. Mellesleg az internetes szellemek, legalább egy pontot raknak a nevük elé…<br><br>De félre a tréfát, hiszen ez a cikk is csak azt mutatja, h mennyire szomjazik mindenki a változásra. A változásra, amit nem a mostani politikusaink leváltásával fogunk elérni. Hogyan is érhetnénk? Hiszen helyükre újakat fogunk választani, ugyanazzal a vak módszerrel, mint ahogy a mostaniak kerültek hatalmi pozícióba. Olyanokat, akiknek nem az ország jobbá tétele lesz a prioritásuk, hanem saját helyeik megőrzése a tűz közelében.<br><br>A legdühítőbb az egészben, hogy ezt teljesen normálisnak érezzük. Nem kérünk referenciát tőlük, pedig a kőművest, akit felbérlünk, hogy újítsa fel házunk, többször is ellenőrzünk; ismerőseinknél végzett munkáját előtte megnézzük. Ha mindkettő értünk dolgozik, hogy lehet, hogy csak az egyiket tudjuk kontroll alatt tartani?<br><br>Ill. bocsánatot kell kérnem, hiszen Ön olyan kategóriába tartozik, aki igyekszik nyitva tartani a szemét. Napi- és hetilapokat olvas, hogy napra kész legyen. Igyekszik minél többet tudni az aktuális politikáról. Az Internetről, a tv-ből informálódik. Persze nem azokból az oldalakból, műsorokból, ahonnan mások. Ön igenis veszi a fáradtságot, hogy átkapcsolja tv-jét a kereskedelmi adókról, a kevesebb reklámmal kereskedőkre, hogy objektív képet kapjon, és hogy minden ember panaszáról tudjon, aki kiábrándultságát csak ott tudja levezetni. Veszi a fáradtságot, hogy órákig böngésszen neves ill. kisebb nevű oldalak közt, hogy a megfelelő időben felelős döntéseket hozzon. Hiszen Önnek számít az ország, ahol él, amit szeret…<br><br>A problémát valahol itt érzem kezelendőnek. Azt hiszem olyan típusú ember vagyok, aki törődik környezetével, mind természeti, mind gazdasági-politikai értelemben. Mégis alulinformáltnak érzem magam. Valószínűleg azért, mert így is van. Az igény és a lehetőség megvan, csak éppen időm nincs, hogy szavazó listán szereplő összes névhez arcot, személyiséget, tevékenységi kört, tapasztalatot rendeljek, ami alapján normális döntést hozhassak. És még most az az optimista feltételezésem is megvan, hogy a listán szereplő összes ember egyaránt szimpatikus lesz…<br><br>Hah, mondhatják Önök, hiszem erre is van megoldás! Elég egy embert ismerni, hiszen a katonák olyanok, mint vezéreik. Nos, ez a mostani két acsarkodó generális, aki mögé a nagytöbbség két fele felsorakozik, nem éppen szavahihetőségükről és hozzá értésükről ismeretesek…<br><br>Szóval? Mi legyen? Kezdjük boszorkány-üldöztetést a politikusaink ellen? Áh! Ezt a poént a szélső oldaliak már ellőtték… Ráadásul a mai ilyen-típusú szervezeteket olyan gyorsan szétosztották balra és jobbra, hogy egymás torkának ugorjanak, hogy a mai átlag jóérzésű polgár csak pislogni tud, mennyi erőszak kerül az ő állítólag civilizált életébe. És az erőszak, lássuk be, rossz…<br><br>Várhatunk egy messiást is, aki mögé tömegesen felsorakozva megváltjuk majd a világot. Csak kicsit félek, hogy a következő, aki jön és szétnéz, annyi tennivalót fog majd látni, hogy először inkább egy könnyebben kezelhető országot keres majd a miénk helyett. Egy olyat, ahol nem mindenki holtbiztos a dolgában, ahol egy kicsit több a kételkedő, változásra képes elme...<br><br>Vagy indíthatunk petíciót a neten, egy fórummal vagy egy bloggal karöltve, amiből talán egyszer népszavazás lesz. Eddig messze a legszimpatikusabb, igaz? Nekem is. Ez egyébként is divatos manapság, persze csak addig, amíg rá nem unnak az emberek. És van még egy másik nagy hibája is. Ha a dolog beindul, egész évben a szavazófülkében fogunk állni, míg az összes kiskaput bezárjuk, amit tisztelt vezetőink kinyitottak tőkéseink számára. Arról nem is beszélve, hogy annak, aki eme petíció hordozását felvállalja, annak legalább annyi türelemmel és kitartással kell rendelkeznie, mint egy messiásnak…<br><br>Persze elmehetünk szavazni is… És milyen furcsán fogom érezni magam, amikor belegondolok, hogy a szavazók töredéke rendelkezik csak minden szükséges információval, ami alapján reális döntést tudna hozni. Ugye azért, mégsem vagyok teljesen pesszimista? Még azt gondolom, vannak olyanok, akik azért akarnak a parlamentbe kerülni, mert tényleg oda valók.<br><br>Kálmán Gyuri #32 azt írta: jobban örülne egy olyan cikknek, amely tiszta fejjel elemez. Hogy mi a helyzet, és hogyan jutottunk ide, arra nézve Móré Csaba József #59 kielégítő választ ad. Arra, hogy, hogyan lehetne jobb irányba terelni a dolgokat arra csak egy megoldást látok: Ha a választásokat változtatjuk meg, hogy minden mostani és leendő politikust érdemei szerint választhassunk meg. Ill. a választókat, hogy azok, akik belépnek a szavazófülkébe, ne tegyenek x-et olyan Nevek mellé, akikről fogalmuk sincs, csak azért, mert egy párt tagjai.<br>Arra nézve pedig, hogy mi várható…? Nos, semmi jó, ha azt hisszük, hogy a jelenlegi rendszert fenntartva megváltozik bármi is…<br>

A takarékos ember, könnyedén átvészeli a válságot. Akinek sok pénze kamatozik a bankban, nincs adóssága, nem vett a lehetőségeit meghaladó házat, nagy autót stb, illetve csak akkor, amikor már összespórolta rá a pénzt, az most kényelmes pozícióból , kívülállóként szemléli a felelőtlenebb többség vergődését.<br><br>Ugyanez igaz az országokra is, azok amelyek erejükön felül éltek, eladósodtak most óriási pácban vannak. Ilyenek Magyarország, Ukrajna, Izland.<br>Azok viszont, amelyek annyit költöttek ,amennyi bevételük volt, sőt kedvező adókkal bevonzották a tőkét és fehéren tartották a gazdaságukat, most kényelmes felülnézetből , némi kárörömmel szemlélik felelőtlenebb szomszédjaikat agóniáját. Lásd Szlovákia.<br>

A cikk nagyon jó, mert gondolkodásra készteti az embereket. Nem csak előre( a jövőbe),hanem a jelenre és a múltra vonatkozóan is. Ha így, a folyamatában vizsgáljuk a mai nehéz gazdasági helyzetünket, akkor megállapíthatjuk a következőket:<br>-A rendszerváltás időszakában az Antall kormány 23 milliárd dollár külföldi államadóssággal vette át az országot. A Lengyel kormány kérte az adósságállományuk egy részének eltörlését, mi nem kértük, mert államadósságaink nagy része magánhitelezőkkel volt kapcsolatos.( Az akkori pénzügyminiszternek meg kellett volna találni a módját, hogy minimum 15 milliárd dollár adósságállományt az európai bankok segítségével elengedjenek, vagy azt, hogy adósságállományunk egy részét nemzetközi szerződés alapján természetben ( agrár-termékekkel) válthassuk meg. Sajnos nem került sor erre.<br>-A rendszerváltás óta valamennyi párt által alakított kormány, illetve kormánykoalíció egyetemlegesen felelős a kialakult mai helyzetért. Egyetlen kormány sem vonhatja ki magát a felelősség alól. Mivel közös a felelősség, a gazdasági problémát is csak közösen lehet megoldani.<br>-Az a tény, hogy a rendszerváltás óta nem sikerült megállapodni a parlamenti pártoknak a 2/3-os, u.n. " sarkalatos" törvények részbeni hatályon kívülre helyezéséről, vagy a kor szelleméhez való igazításáról, arra vall, hogy egyik pártnak sem volt érdeke, és ma sem az, hogy normális kormányzás folyhasson ma hazánkban, bármely párt alakít kormányt.<br>-Az ország a " szocialista " országból békés átmenettel a kapitalizmusba lépett. Nem is akármilyen kapitalizmusba, hanem vadkapitalizmusba. A " munkásosztály" és a "parasztság "valamint az "értelmiség" rétegződés megszűnt, árú lett minden munkaerő. A szocialista béketáborban, így hazánkban is mindig ügyeltek arra, hogy a munkásosztály és parasztság között legyen egy bizonyos feszültség. Miután ez a kapitalista viszonyok miatt megszűnt,- csináltak egy másik feszültséget. Kettéosztották a társadalmat jobb és baloldalra. Ez az ideológiai kettéosztódás a parlamenti pártok harcából következett be, a mindenkori kormány és mindenkori ellenzék egymás elleni harcából, sokszor elvtelen, kíméletlen megnyilvánulásaiból. Ez tette lehetővé, hogy a választások előtt a pártok egymást licitálták a kampányukban, mindenki többet és többet ígért, eltitkolva azt, hogy maga a kampány a társadalom pénzéből történik, s az ígéretek betartása meg nemzetközi hitelekből. Bolondok lettek volna a nemzetközi hitelintézetek nem adni hitelt, ha egyszer igényeltük azokat. Így ment ez kb. 20 éven át. <br>-Most a pénzügyi és gazdasági világválság időszakában megszakadt ez a folyamat. Hitelezési gondok merültek fel és most hazánkban megkezdődött a " bűnbakkeresés." Ennek célja az, hogy az ellenzékben lévő pártok mielőbb hatalomra kerülhessenek, mielőbb megbuktassák a kormánypártot, vagy kormánykoalíciót. Nem a válsággal törődnek, annak ésszerű és közös megoldásával, hanem a puszta hataloméhséggel és a saját pártérdekükkel. Nem gondolnak arra, hogy ebben a nehéz helyzetben milyen kárt okoz egy kormányváltás, vagy egy parlament önfeloszlatását követő idő előtti parlamenti választás. Csak egyre gondolnak: a hatalom mielőbbi megszerzésére, hogy aztán folytatódjon minden úgy, ahogy eddig történt.<br>- Ennek a gátlástalan ellenzéki magatartásnak az a célja, hogy minden kormányzati intézkedést elutasítani, bírálni, s ha netán kormányintézkedéssel megszavaznak reformlépéseket, azokat népszavazással lehetetlenné tenni. Sztrájkokat, felvonulásokat rendezni, nemzeti színű lobogókat lengetve, kokárdákat kitűzve és sorolhatnám tovább. A cél a nemzet egységének további kettéosztása, ugyanúgy mint a parlamentben is, a kormány és az ellenzék közötti éles ellentét fenntartása, elmélyítése.<br>-E közben demagóg kinyilatkoztatások, hamis tények terjesztése, a kormány ellen hangolással. Csak egy példát hozok fel, amin az ellenzék soraiban oly sok felszólalás született és bírálat a kormány ellen, hogy pazarolnak, törvénytelenül vesznek fel elszámolás nélküli költségtérítéseket, utazási költségeket. A tények viszont mást mutatnak:<br>Éves szinten az MSZP képviselői 172 millió Ft. összegben vesznek fel költségtéritést és utazási költségeket. Az ellenzéki képviselők 243 millió Ft-ot. ( ebből a Fidesz: 206 millió Ft-ot)<br>Nem vesznek fel költségtérítést és utazási költséget az MSZP képviselői közül 151 millió Ft. értékben és 1 fő független képviselő 5,4 millió Ft. értékben. <br>Erre is költséges népszavazást kezdeményeznek, pedig milyen egyszerű lenne, ha a Fidesz beadna egy javaslatot, hogy csak szigorú elszámolás mellett kaphatnának költségtérítést és utazási kedvezményt a parlamenti képviselők... Persze nem teszi ezt a Fidesz, mert képviselőik így évente több mint 200 millió Ft-tól esnének el..<br>-Az amerikai politikai lapok egyhangúlag megállapították, hogy a magyar adózási fegyelem egy nagy nulla, rengeteg az adó csalás, az adó alóli kibújás. Pedig a Magyar Alkotmányban törvény teszi kötelezővé, hogy minden magyar állampolgárnak, jogi személyiségnek, jogi személyiséggel nem rendelkező társaságnak vagyoni állapotának arányában közteherviselést kell vállalnia. Ha 20 éve ez az arányos közteherviselés adó, áfa és egyéb csalás, sikkasztás, fekete-munka, korrupció mentesen becsületesen befolyt volna a magyar államkasszába, Magyarország ma Európa egyig gazdag állama lehetne.<br><br>Sürgősen megoldást kell találni a kialakult problémában. Mégpedig közösen. Közösen a parlamentben, közösen a társadalommal. Bezárva a törvényi kiskapukat,megkövetelve az állampolgárokat megillető kötelezettségeket, ezt követően biztosítva jogaikat is. Mindezt békében, szeretetben, egymást tisztelve és megbecsülve.<br>

kemény írás, de igaz<br>

#49 - Robot<br>Tudom, hogy mit írtam alá. Havi 8eFt-ból 6eFt-ot befektettek (a papírokat) amibe nem volt beleszólásom, csak az arányokba (állampapír/részvény/stb.). Évente folyamatosan egyre többet buktam rajta. Te meddig vártál volna? Amíg a befizetéseid után még tartozol is? Az, hogy 3 év után a BEFIZETETT pénz 11%-át kaptam vissza, magáért beszél. Ja, a kisasszony idős hölgy volt és kék-fehér-ben.<br>