Ön alsó-középosztálybeli? Valahol az alsó- és a közép között? Harmincas? Lakik és dolgozik valahol? Van már gyermeke is? Akkor bizonyára sokszor hallotta az utóbbi időben ezt a szót: felelősség. Leginkább az ön életstratégiájával kapcsolatban emlegeti ezt most a gazdasági és politikai elit.
|
|
Léthelyzete stabilnak tűnt. Mára kiderült, hogy ön helyett bármikor jöhet valaki más. Ezt a munkaadója az utóbbi időben nem mulasztja el hangsúlyozni. Kiderült, hogy képzettségével, tapasztalatával most nemigen van munkalehetőség. De az is, hogy a fejvadászok most önt keresik, mert éppen ezekben az időszakokban lehet jó embereket olcsón megszerezni.
Ön nő? Akkor jó esélye van, hogy önnel kezdik majd az elbocsátásokat. Ki fog derülni, hogy ön kényelmes helyzetben van, amiért a gyerekéért mehet minden hétköznap négy óra körül. Ki fog derülni, hogy ez kiváltság, s hogy jobb munkaerő egy huszonéves nő, mert még nincs gyereke és bent marad nyolcig is, ha kell.
Ön alsó-középosztálybeli? Kezében a megoldás kulcsa, hiszen mindenki az ön szavazatára számít. A jelenlegi kormánypárt reméli, hogy észrevette, mennyire korszerű, européer és reformpárti. Az ellenzék fő ereje reméli, hogy elege van, változást akar és emlékszik még a 3 gyerek, 3 szoba, 4 kerékre. A szélsőjobb reméli, hogy ön félti a magyar, fehér, férfi középosztály eredményeit a sötét, kriminalizált underclass-tól és az idegenszívű tőkésektől. A nagybajuszú, szigorú pénzügyér reméli, hogy ön partner a kemény fiskális politikában, lemond a családi pótlékról, lemond az EVA-ról. Önre számít mindenki. Hogy zárkózzon föl a Nyugathoz. Hogy vegye figyelembe a szlovák példát. Hogy vegyen részt az élethosszig szóló tanulásban.
A hazai ipar azt reméli, fogyasztani fog, a hazai turizmus azt, hogy élvezni, amit Magyarország felkínál, a kultúra azt, hogy ön továbbra is keresni fogja, költ rá, az oktatásügy, hogy gyermekét kitaníttatja. Az egészségügy azt, hogy eltölt némi időt majd a berkeiben és fejpénzhez segíti a kórházat, a kereskedelem azt, hogy mégis lecseréli autóját, a bankrendszer azt, hogy takarékoskodik, a média azt, hogy fogékony marad a reklámüzenetekre, odafigyel a véleményformálókra.
A szülei már nem kerülnek szóba a társadalomban. A gyereke még nem. Minden szempár önre szegeződik tehát: hogy tartsa fönn ezt az egészet a következő tíz-húsz évben. Ez az idő nem olyan hosszú; még emlékszik, húsz éve volt a rendszerváltás. Hamar eltelik. Utána a szisztéma minden szereplőjének az a legkifizetődőbb, ha ön már nem lesz.
Alsó-középosztálybeli, a közép felső része felé törne, harmincas, jobbára bérből élő, egy az alkalmazotti seregből. Érezte már, hogy be van csapva?


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#60)
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#60)

Azt hiszem, az a tény, hogy egy ilyen cikk bekerülhetett a hvg-be, még ha nem is való ide, egyértelműen mutatja az emberek elkeseredettségét. Ettől nem hiszem, hogy romlana az újság minősége, kedves Húúúú #26. Mellesleg az internetes szellemek, legalább egy pontot raknak a nevük elé…<br><br>De félre a tréfát, hiszen ez a cikk is csak azt mutatja, h mennyire szomjazik mindenki a változásra. A változásra, amit nem a mostani politikusaink leváltásával fogunk elérni. Hogyan is érhetnénk? Hiszen helyükre újakat fogunk választani, ugyanazzal a vak módszerrel, mint ahogy a mostaniak kerültek hatalmi pozícióba. Olyanokat, akiknek nem az ország jobbá tétele lesz a prioritásuk, hanem saját helyeik megőrzése a tűz közelében.<br><br>A legdühítőbb az egészben, hogy ezt teljesen normálisnak érezzük. Nem kérünk referenciát tőlük, pedig a kőművest, akit felbérlünk, hogy újítsa fel házunk, többször is ellenőrzünk; ismerőseinknél végzett munkáját előtte megnézzük. Ha mindkettő értünk dolgozik, hogy lehet, hogy csak az egyiket tudjuk kontroll alatt tartani?<br><br>Ill. bocsánatot kell kérnem, hiszen Ön olyan kategóriába tartozik, aki igyekszik nyitva tartani a szemét. Napi- és hetilapokat olvas, hogy napra kész legyen. Igyekszik minél többet tudni az aktuális politikáról. Az Internetről, a tv-ből informálódik. Persze nem azokból az oldalakból, műsorokból, ahonnan mások. Ön igenis veszi a fáradtságot, hogy átkapcsolja tv-jét a kereskedelmi adókról, a kevesebb reklámmal kereskedőkre, hogy objektív képet kapjon, és hogy minden ember panaszáról tudjon, aki kiábrándultságát csak ott tudja levezetni. Veszi a fáradtságot, hogy órákig böngésszen neves ill. kisebb nevű oldalak közt, hogy a megfelelő időben felelős döntéseket hozzon. Hiszen Önnek számít az ország, ahol él, amit szeret…<br><br>A problémát valahol itt érzem kezelendőnek. Azt hiszem olyan típusú ember vagyok, aki törődik környezetével, mind természeti, mind gazdasági-politikai értelemben. Mégis alulinformáltnak érzem magam. Valószínűleg azért, mert így is van. Az igény és a lehetőség megvan, csak éppen időm nincs, hogy szavazó listán szereplő összes névhez arcot, személyiséget, tevékenységi kört, tapasztalatot rendeljek, ami alapján normális döntést hozhassak. És még most az az optimista feltételezésem is megvan, hogy a listán szereplő összes ember egyaránt szimpatikus lesz…<br><br>Hah, mondhatják Önök, hiszem erre is van megoldás! Elég egy embert ismerni, hiszen a katonák olyanok, mint vezéreik. Nos, ez a mostani két acsarkodó generális, aki mögé a nagytöbbség két fele felsorakozik, nem éppen szavahihetőségükről és hozzá értésükről ismeretesek…<br><br>Szóval? Mi legyen? Kezdjük boszorkány-üldöztetést a politikusaink ellen? Áh! Ezt a poént a szélső oldaliak már ellőtték… Ráadásul a mai ilyen-típusú szervezeteket olyan gyorsan szétosztották balra és jobbra, hogy egymás torkának ugorjanak, hogy a mai átlag jóérzésű polgár csak pislogni tud, mennyi erőszak kerül az ő állítólag civilizált életébe. És az erőszak, lássuk be, rossz…<br><br>Várhatunk egy messiást is, aki mögé tömegesen felsorakozva megváltjuk majd a világot. Csak kicsit félek, hogy a következő, aki jön és szétnéz, annyi tennivalót fog majd látni, hogy először inkább egy könnyebben kezelhető országot keres majd a miénk helyett. Egy olyat, ahol nem mindenki holtbiztos a dolgában, ahol egy kicsit több a kételkedő, változásra képes elme...<br><br>Vagy indíthatunk petíciót a neten, egy fórummal vagy egy bloggal karöltve, amiből talán egyszer népszavazás lesz. Eddig messze a legszimpatikusabb, igaz? Nekem is. Ez egyébként is divatos manapság, persze csak addig, amíg rá nem unnak az emberek. És van még egy másik nagy hibája is. Ha a dolog beindul, egész évben a szavazófülkében fogunk állni, míg az összes kiskaput bezárjuk, amit tisztelt vezetőink kinyitottak tőkéseink számára. Arról nem is beszélve, hogy annak, aki eme petíció hordozását felvállalja, annak legalább annyi türelemmel és kitartással kell rendelkeznie, mint egy messiásnak…<br><br>Persze elmehetünk szavazni is… És milyen furcsán fogom érezni magam, amikor belegondolok, hogy a szavazók töredéke rendelkezik csak minden szükséges információval, ami alapján reális döntést tudna hozni. Ugye azért, mégsem vagyok teljesen pesszimista? Még azt gondolom, vannak olyanok, akik azért akarnak a parlamentbe kerülni, mert tényleg oda valók.<br><br>Kálmán Gyuri #32 azt írta: jobban örülne egy olyan cikknek, amely tiszta fejjel elemez. Hogy mi a helyzet, és hogyan jutottunk ide, arra nézve Móré Csaba József #59 kielégítő választ ad. Arra, hogy, hogyan lehetne jobb irányba terelni a dolgokat arra csak egy megoldást látok: Ha a választásokat változtatjuk meg, hogy minden mostani és leendő politikust érdemei szerint választhassunk meg. Ill. a választókat, hogy azok, akik belépnek a szavazófülkébe, ne tegyenek x-et olyan Nevek mellé, akikről fogalmuk sincs, csak azért, mert egy párt tagjai.<br>Arra nézve pedig, hogy mi várható…? Nos, semmi jó, ha azt hisszük, hogy a jelenlegi rendszert fenntartva megváltozik bármi is…<br>