Bajnai Gordon: stróman a Gyurcsány Zrt. élén?

Leköszönő kormányfőnk (és pártja) tucatnyi emberből csinált balekjelöltet, hogy a végén kirántsa a cilinderből Bajnai Gordont. Eme folyamat az önmagába visszatérő politikai Möbius-szalag, amely Gyurcsány Ferenctől indul, és oda is kanyarodik vissza. Túladagolt küldetéstudattal megáldott (megvert?) emberünknek Bajnai lényegében az önátmentés trójai falova. Mely ama célt szolgálja, hogy ismét ő, mármint Gyurcsány lehessen az örök túlélő.

Bajnai Gordon színre lépését az tette lehetővé, hogy jelen pillanatban az országházi többséget alkotó formációk nem látnak rajta kívül más megoldást. Bármilyen különösen hangzik, egy mielőbbi rendkívüli időközi választás nem a Fidesz, hanem az MSZP érdeke lett volna. Egy füst alatt lezavarva az uniós választással, gerjesztve az Orbán-fóbiát, kritizálva - némi posztkádári demagógiával adagolva - a reformokat sürgető nemzetközi bankvilágot, könnyen feltornászható lett volna néhány százalékkal a támogatottság. Egy 2009 nyarán hivatalba lépő Orbán-kormány olyan drasztikus juttatás- és kedvezménymegvonó intézkedésekre lett volna rákényszerülve, amelyek lehetővé tették volna a baloldalnak a jövő őszi helyhatósági szépítést.

A fenti konstrukció természetesen a szocialisták önkormányzati pozícióviselőinek lett volna érdeke. Lévén, hogy egzisztenciájuk részben vagy teljesen független az országgyűlési-kormányzati mandátum- és pártarányoktól. (S persze ők lehetnének a politikai inga jobbról balra történő visszalendülésének legnagyobb nyertesei.) Ugyanakkor az MSZP párt- és kormánytisztviselői, honatyái (-anyái) egzisztenciális veszélyként élnének meg egy számukra kedvezőtlen választási eredményt. Valószínű, hogy sokaknál ez nem csupán mandátumuk, de egyben közéleti pályafutásuk befejezését is jelenti. Így logikus részükről a status quo őrzése. A „köznép”, a talpas párttagság rettegése a kétharmados Viktortól, az „Orbán-restaurációtól”, (melyet tudatosan is szítanak), lehetetlenné teszi a józan paraszti latolgatást. Mindamellett a hatalomvesztés óriási átrendeződést generálhat majd a baloldalon.

Bajnai Gordon. Trójai faló? © MTI

Változatlanul fennmaradt a Gyurcsány-Kóka-tengely, amelynek jegyében az SZDSZ-frakció a parlamenti többség hivatalos megszűnése után is garantálta a kormány regnálását. A párttagság, illetve a liberális értelmiségiek egy része, valamint hírmondónak egy-két politikusuk vállalni látszott a nyílt és tényleges szakítást. De a frakciótagok és az ügyvivők hangadói mindig keresztülverték a kormány támogatását. Csakhogy minél tovább várnak a szakítással, annál rizikósabb lesz a kiugrás. Nehéz szánakozásmentesen tekinteni rá, hogy a piac láthatatlan kezére esküdő, szavakban állami kiadáscsökkentést hirdető megélhetési liberálisok mennyire félnek attól, hogy a nép leépíti őket. S akkor, kihullván a pikszisből, a magánszektorban kell boldogulniuk. Egzisztenciájuk féltése bírta rá őket arra, hogy támogassanak egy olyan kormányt, amelynek gazdaságpolitikája már nyomelemekben sem tartalmazott szabadpiaci, neoliberális összetevőket.