Kurucz János vallomása, avagy a besúgónak nevezett súg magáról

Kurucz János szerkesztőségünknek írt levelében kifejti: csak formális kapcsolata volt az állambiztonsági szervekkel. Nyugodt a lelkiismerete, nem volt besúgó. Nem igaz - állítja - , hogy titkos megbízottként közreműködött volna Nagy Imre újratemetése és az SZDSZ megfigyelése körüli állambiztonsági akciókban. Kémelhárító karrierje egy nagy nulla, a belső elhárításhoz való átkerülése pedig nagyon kusza ügy. Az alábbiakban levelét teljes terjedelmében közöljük.

A szenzációs háttéranyagomban az is áll, hogy augusztus 20-iki eseményekre és az október 23-i eseményekre is volt feladatom. Micsoda baromság! Ezt könnyen elintézem: egész nyáron a Balatonon voltam Párizsból idelátogató gyermekeimmel. Szerintem augusztus 20-án Széplak-felsőn élveztem csodás gyermekeim társaságát. Egész nyáron szinte fel se mentem Pestre. Ősszel a világban vándoroltam. Kelet-Berlinben, Temesváron, Pozsonyban szervezkedtem – saját szakállamra – ottani ellenzéki, meg Servas-os emberekkel. Meg pénzt is kellett persze keresnem. Nem voltam itt a négyigenes népszavazás idején sem, meg – ha jól emlékszem – október 23-án sem. Történelmi idő, napok ide-oda, nekem a világban való vándorlás mindenek felett állt. Egyáltalán, mit is szervezett az SZDSZ akkor augusztus 20-ra? Nem jut az eszembe.

Félreértés ne essék, nem akarom azt mondani, hogy nem voltak sok, most említett ember vonatkozásában tényleges megbízatások. Persze voltak még bőven kérdőjelek a hatalomváltás lehetőségeit illetően. Szerintem az utasítást valóban teljesítők 1989-ben már nem klasszikus besúgók voltak, hanem informátorok. (Nyilván nagy részük cseszett aztán bármit is jelenteni.) Ilyen informátorokat használnak, széles körben, a demokráciákban, amikor például tüntetések folyamatában ki akarják vizslatni, hogy a tömegben hol vannak a veszélyes, üzletvitrin betörős bajkeverők.

A Nagy Imre-temetés persze más történelmi helyzet, hiszen az elvtársak még nem voltak biztosak abban, hogy a hatalomátadást meg lehet-e úszni véres forradalom és kemény elszámoltatás nélkül. Nyilván aggódniuk kellett, hogy a temetésből erőszakos tömegtüntetés válhat. Szerintem feleslegesen aggódtak. Nem volt forradalmi hangulat. Sem a téren, sem az országban. Nyilván a szerveknél is jó néhányan ezt gondolhatták. De kellett a főnököknek meg a följebb lévő megbízóknak valami – mai kifejezéssel élve – amolyan üzleti tervet fabrikálni. (Az üzleti tervek a piacgazdaság céges világában is közismerten tele vannak púderekkel, vágyálmokkal.) Ebbe beleférhettetek fikciók is. A mai kutatóknak meg nem volt ideje, rálátása ahhoz, hogy kellő forráskritikával éljenek.

A kutatás kritikája

Szerintem az Index, a hvg.hu és az egyéb médiumok olvasóinak nagy, tájékozatlanabb, 35 év alatti többsége számára egyáltalán nem derült ki, hogy a leleplezett megbízatások egy engedélyezett rendezvényre szóltak. Ezen a temetésen részt venni igazán senkinek nem volt veszélyes, kockázatos. 30–35 év alattiak, tájékozatlan idősebbek úgy értelmezhették, hogy a listán szereplők valami nagy gazemberségre, konkrét embereknek konkrét károkat okozó beköpésre vállalkoztak, sőt védték a kommunista rendszer fennmaradását.

El kell gondolkodni azon, hogy vajon a besúgólista szenzációjának tálalásával mi marad meg az emberek fejében magáról a temetésről meg Nagy Imréről? A méltó megemlékezés a nagy nyilvánosság körében – szerintem – elmaradt. Oda lettek dobva az amúgy meggyötört, frusztrált, fásult, kárörvendésre annyira hajlamos, sommás ítélkezésben annyira tökéletes nép elé koncnak a gazemberek nevei. (Akiket nem tudtak beazonosítani, azok ugye a mázlisták.)

Biztos vagyok benne, hogy az intézetnek nem volt rossz szándéka a közelmúlt ilyetén feltárásával. Az ilyesmit – tisztességes keretek között – én is támogatom.

De a keretek, kivitelezések nem voltak igazán tisztességesek. Nem tartom tisztességesnek, hogy – akár lábjegyzetekben is – az ügynöki életrajzokban feltüntettek 1990 utáni személyes adatokat. Az én esetemben feltüntették a cégem nevét, amit persze a média is átvett. A nagy példányszámú Blikk slendrián megfogalmazásával, és a cégem nevének említésével olyan olvasók körében járatott le, akiket könnyű félrevezetni.

A médiumok súlyos erkölcsi és egyelőre megállapíthatatlan mértékű anyagi kárt okoztak egy jó nevű vállalkozásnak, amely éppen a súlyos gazdasági válság tág közegében küszködik.

Nincs rendben, de valahol még meg is értem, hogy lehetnek olyanok, akik valamiféle nagy morális igazságosztókként kárörvendve igazságosnak vélik az ,,ilyen emberek” jelenkori megszívatását. De milyen alapon okoztak kárt az üzlettársamnak, a becsületesen dolgozó alkalmazottaimnak? Bár kicsi a valószínűsége, de ha a hírnevünk csorbítása anyagi bevételek csökkenésével jár, azzal akár emberek veszthetik el a munkahelyüket. (Ja. Jellemző és figyelmeztető jelű az a nevetséges hanyagság, hogy a gimnáziumi tanulmányaimat Pest helyett Egerbe helyezték át.)

A sajtóban valahol a minap elmondtam: magam is azt tartom bajnak, hogy 1990-ben nem lett minden kipakolva. Akkor az érintetteknek még könnyebb lett volna kortársaiknak elmagyarázni túlélési technikáik morális, racionális vonatkozásait.

Méretetlenül kockázatos és felelőtlen egy kalap alá venni az ügynököket, tényleges besúgókat, vagy a szervekkel bármiféle módon együttműködőket. Íme egy kiragadott összehasonlítás:

Besúgó és áruló volt az az ember, aki miatt az édesapám az ÁVH kínzókamrájába és börtönbe került az ötvenes évek elején. (Apám fejét tormával megrakott zsákba dugták.)

Besúgónak tekintik a mostani lista egyik szereplőjét, akitől egy pitiáner vámügy miatt elvették az útlevelet, és csak azzal kapta vissza, ha hajlandó beszámolni az asztalitenisz klub külföldi meccsein esetleg tapasztalható gyanús jelenségekről. Az életét jelentő edzői hivatásáról volt szó.

Az illető életrajzába az 56-os intézet most beírta egy néhány évvel ezelőtti bírósági ügyét. Sikkasztással vádolták és 3 hónapot ült előzetesben. Kiengedték, felmentették, nem bűnös. A kutató nyilván az internetről vadászta le ezt az információt. Nem tüntette fel, hogy egy a vádak alól felmentett emberről van szó. Felháborító! Az illető most azt mondja, hogy a 3 hónapos előzetes őrizetbe vétel sem viselte őt meg annyira, mint ez a mostani ügynöklistás. Még élete eldobásának lehetősége is felmerült benne, mert annyira kellemetlen helyzetbe került.