Kurucz János vallomása, avagy a besúgónak nevezett súg magáról

Kurucz János szerkesztőségünknek írt levelében kifejti: csak formális kapcsolata volt az állambiztonsági szervekkel. Nyugodt a lelkiismerete, nem volt besúgó. Nem igaz - állítja - , hogy titkos megbízottként közreműködött volna Nagy Imre újratemetése és az SZDSZ megfigyelése körüli állambiztonsági akciókban. Kémelhárító karrierje egy nagy nulla, a belső elhárításhoz való átkerülése pedig nagyon kusza ügy. Az alábbiakban levelét teljes terjedelmében közöljük.

Nem akarom megkerülni azt a kényes kérdést, hogy az újratemetési megbízatások teljesítésének könnyű tagadásán túlmenően miként számolok el a családom, ismerőseim, barátaim, a kíváncsiak előtt a belügyi szervekkel való együttműködésem történetével, főként morális szempontból. (Nem mellesleg barátok, ismerősök megható mennyiségben és formákban jelentik ki nekem, hogy csak is a saját tapasztalataik alapján hajlandók engem megítélni!)

Nekem most az emberek puszta bizalmára kell hagyatkoznom, amikor kijelentem: Soha senkinek nem okoztam semmiféle hátrányt. Soha senkinek nem voltam az árulója. Nem voltam besúgó.

A 1977–84 közötti kémelhárítói karrierem egy nagy nulla, igazán a nagy semmi. Tőlem független forrásból is megtudható, hogy az MTI Külpolitikai Szerkesztősége 1977 után egyszer sem küldött újságírói kiküldetésre Nyugatra. A Történeti Hivatal által őrzött dokumentumok is alátámasztják, hogy – egy nevetségesen kicsinyes ügytől eltekintve – a kémelhárítás sem talált használható együttműködőnek. Nem volt semmi értelme annak, hogy hősködésből megszakítsam a formális kapcsolatot velük.

A hatos kartonom jelzi, hogy 1984 táján „átkerültem” a III/III, a belső elhárítás területére, de ez nem az én formális egyetértésemmel történt. Ez egy nagyon kusza ügy. Sok vonatkozását én sem értem. Vannak ezzel kapcsolatban olyan sejtéseim, olyan történések, amelyek érdemi feltárásával élő és elhunyt embereknek, volt barátoknak, hozzátartozóimnak okoznék kárt vagy bajt vagy kellemetlenséget. Az 56-os Intézettel ellentétben én a múlt feltárásánál fontosabbnak tartom a konkrét emberi tisztességet. Nagy valószínűséggel történetemet majd később részletesen leírom, és az utókorra hagyom.

A lényeg

A nyolcvanas évek teljességében többféle formában, különböző terepeken illegális, leplezett, a demokráciába vetett mély hitemből adódó aktivitásaim voltak. A hazai illegális ellenzék körébe tartoztam, és a szamizdat terjesztésben középszintű, illetve egy alkalommal felső szintű szerepet játszottam. Baráti köröm egyik vonulata szorosan kötődött az úgynevezett demokratikus ellenzékhez. Közben a hivatalos Magyarország hivatalos hírügynökségénél dolgoztam külpolitikai újságíróként, elismert Afrika-szakértőként.

Családom, azok barátai, rokonságom egy része a kádári rendszer szélesebb értelembe vett elitjéhez tartozott. Tekintettel kellett lennem erre. A demokrácia és a szabad világ iránti elkötelezettségemből adódóan voltak olyan, saját magam elé állított feladatok, küldetések, amelyekhez praktikus volt fenntartanom a hivatalos oldalon való létemet. A két ellentétes világ közötti lavírozás vagányságot, kreativitást, mérlegeléseket igényelt. Vigyáznom kellett arra, hogy konkrét embereknek, hazámnak, cselekvési autonómiának, s persze magamnak ne okozzak felesleges kárt. Teljes sikerrel vigyáztam arra, hogy soha ne legyek áruló, besúgó, becstelen, tisztességtelen!

Hányingerem van attól, hogy a nyilvánosság lőtt beszéljek ,,partizán múltamról”. A nem kispályás szamizdatos tevékenységen túlmenően aktív kapcsolatokat ápoltam a kelet-európai térségben illegális ellenzékiekkel, részben a mindenhol betiltott Servas békeszervezethez tartozó kapcsolatok révén. Berlinben, Lipcsében, Pozsonyban, Moszkvában, Erdélyben mozgolódtam. Kelet-Berlinben a Stasi vizsgálgatott levetkőztetve. Politikai helyzetelemzések vonatkozásában kapcsolatban álltam a nyugatnémet, és rendszeres kapcsolatban az amerikai nagykövetséggel. Az újságírói tevékenységemhez tartozó rosszalkodásaimról, nemzetközi jelentőségű rebellis fordulatokról (Dél-Afrika) nem időszerű beszélnem. Folytathatnám a sort, de nincs ínyemre.

A hvg.hu a témával foglalkozó anyagában azt firtatja, hogy vajon a listán szereplők miért működtek együtt a szervekkel. Találgatja: pénz, befolyás, bosszú? Az első kettőt magamra vonatkozóan a leghatározottabban cáfolom. A harmadikat kikérem magamnak.

Akik azt feltételezik, hogy besúgó, hogy valamilyen ügynök voltam, hogy becstelen dolgokat műveltem, azoknak ezt üzenem: Gyakorlatilag soha nem tudtam volna a szerveknek olyan dolgokat megsúgni, ami érdekesebb, értékesebb lett volna azoknál, amiket én magam műveltem.

Kérem, hogy hagyjanak békében élni, és hagyják azt, hogy zavartalanul büszke maradjak a nyolcvanas évekbeli tetteimre. 1989-ben, 1990-ben arra nem gondoltam volna, hogy az általam várt, remélt demokratikus Magyarország emberi légkörében, politikai világában ilyen borzasztó hely lesz.

Kurucz János