Réz: „Egy fölvilágosult diktátor kellene, aki lenyomja ezt a sok tetűt”

A koktélozás és a Molotov-koktélozás nem egyenrangú esemény – fejtegette Réz András esztéta a minap „Budapest záróra: miért ne zárjuk be a belvárosi kocsmákat, teraszokat?” címmel rendezett vitaesten. A neves esztéta vitte a prímet a Szabad Európa Társaság rendezte vitán, ahol az önkormányzat döntése ellen szinte egy emberként léptek fel a jelenlévők.

Kovács Péter, a Kuplung vezetője szerint a terézvárosi önkormányzat által hozott csendrendelet „ellehetetleníti a működésünket”. Németh Bálint ingatlanfejlesztő, a kávéházak.hu alapítója úgy vélte: egy közép-európai városhoz hozzátartozik a kocsmázás, a kávéház, a közösség. Ha mindezt elveszik, akkor kell helyette valamit mást adni. Például lehet Budapest a kisgyerekesek városa, de akkor mindenhol legyen babakocsi-tároló.

„Föl vagyok háborodva. Engem nem érdekel, hogy a külföldiekkel mi lesz, engem az érdekel, hogy velünk mi lesz” – ezt már Réz András filmesztéta, reklámszakember mondta, aki az önkormányzati rendeletet „menjél haza, nézzél TV-t víziónak” nevezte. „Az a népség, amely némely kerületekben már bevezette ezt a tilalmat, azt szeretné, hogy írmagja se maradjon azoknak az embereknek, akik még fontosnak tartják egymás társaságát. A kórusba Róna András jogász sem vitt disszonáns hangot: ő arra hívta föl a figyelmet, hogy a jogszabály megalkotása előtt kellett volna az érintettekkel egyeztetni, márpedig az idevonatkozó tárgyalások csak most, a rendelet megszületése után kezdődtek el.

Réz András © Benkő Imre

A vita résztvevői vigyázó szemeiket a Lajtán túlra vetetették: Németh szerint például Bécsben sok idős ember él, mégis éjjel kettőig nyitva vannak a kocsmák. Réz Koppenhágát – mint mondta, direkt nem egy mediterrán várost – hozta föl példának: kisváros, rossz éghajlattal, mégis hajnali négyig zajlik az élet. Még erre is sikerült Rónának rálicitálnia: Londonban tizenegykor bezárnak a kocsmák, de egyes, meghatározott helyeken vasárnap délben kezdődik az after after party. A jogász Verók István kerületi polgármestert idézte, aki szerint Terézváros nem a Soho. „De az” – vitatta Róna.

A felek abban is egyetértettek, hogy pénzügyi, gazdasági érveket is nehéz az önkormányzat döntése mellett fölsorakoztatni. Kovács szerint körülbelül háromszáz vendéglátó dolgozik Terézvárosban, négy alkalmazottal számolva ez ezerötszáz fő. Ráadásul százmilliós nagyságrendű adót fizetnek évente be a fővárosnak.

Az ingatlanárak Budapesten belül Terézvárosban mentek föl az elmúlt húsz évben a leginkább – tette hozzá Németh. Akiket zavar a zaj, azok sokkal gazdagabbak, mint húsz éve voltak. Szerinte évi háromszázhatvanmillió forint helyi iparűzési adó kiesése várható a rendeletnek köszönhetően.

A Formula-1 által generált turizmust a terézvárosi kocsmaturizmussal összehasonlító Réz úgy fogalmazott: „Itt van például a Formula-1, amely minden tervezés szerint hihetetlen, fantasztikus és ördögien nagy szükség van rá. Még akkor is, hogyha ennek a versenynek a nézői jöttek-mentek, közben egy kicsit beb…tak, egy kicsit félrek..tak és boldogan távoztak másnaposan ebből az országból.” Hozzátette: itt járt – másért persze – egy döntően amerikaiakból álló filozófus társaság, akik az erzsébet- és terézvárosi kocsmáknak köszönhetően az eredetileg tervezettnél egy héttel tovább maradtak Budapesten. Úgy érezték, hogy ez egy lakható város, ahol formalitások nélkül meg lehet szólítani embereket. „Ha ezeket kiirtjuk, akkor marad a cirkusz: a Formula-1, nemzeti vágta, fesztiválok. Ezek fogyasztókat szerezhetnek Budapestnek, de barátokat nem.”