Az SZDSZ szétesése és a frakciószakadások szomorú históriája

2009. szeptember 15., kedd, 14:49

Címkék: SZDSZ; Fidesz; MDF; Retkes Attila; frakciók; frakciószakadások; pártszakadások;

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#10)

Retkes Attila megválasztása olyan bomlási folyamatot erősített fel az SZDSZ képviselőcsoportjában, amely önmagában korántsem mondható példa nélkülinek. Ugyanakkor a rendszerváltás utáni frakciószakadások tapasztalatai nem kecsegtetnek semmi jóval az SZDSZ-ből kiváló csoportosulások számára: a létrejövő új alakzatok hosszú távon nem életképesek – írja Antal Attila, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatója.

A pártnak van frakciója, vagy pedig a frakciónak pártja? – tehetnénk fel a kérdést Torgyán József nyomán. A rendszerváltás óta eltelt parlamenti ciklusok megmutatták, hogy egy párt parlamenti frakciója önálló hatalmi tényezőként (szinte „frakciópártként”) viselkedik az adott párton belül, sőt gyakran a párt létét is befolyásolhatják a képviselőcsoporton belüli feszültségek, végső soron pedig a frakció felbomlása. Egy másik megközelítés szerint a pártban lévő nézeteltérések képeződnek le a frakcióban.

A frakciószakadások sajátossága, hogy kialakul egy hatalmi centrum az adott képviselőcsoportban, amely nem ért egyet a párt politikájával, s ez szembefordítja a frakció többi tagjával is. A szakadásokat annak mentén lehet tematizálni, hogy a frakciószakadás együttjár-e pártszakadással (másként: a pártszakadás leképeződik-e a frakció bomlásában), illetve, hogy a renitens képviselők egy másik párt képviselőcsoportjába lépnek-e be?

Antal Attila

A Kisgazdapárt szétesése. A pártban lévő ellentétek oda vezethetnek, hogy a pártszakadást a frakció szakadása követi. Ez történt 1992-ben az Kisgazdapárttal, valamint 1993-ban és 1996-ban az MDF-el. 1992-ben a kisgazdák kiléptek az MDF-el kötött koalícióból, ám 44 parlamenti képviselőjük közül 36 (az antallista „36-ok”) a kormány támogatása mellett döntött. A szakadás itt egyértelműen a frakció felől indult. A kizárt kisgazdák új pártot alapítottak Egyesült Kisgazda Párt néven, amely hamarosan eltűnt a politikai süllyesztőben. Hosszabb életű volt az 1993-ban Csurka István által alapított MIÉP és az 1996-ban létrejött Magyar Demokrata Néppárt (MDNP), mind a kettő az MDF frakciószakadásának eredményeként jött létre. 2005-ben az MDNP visszatért az MDF kebelébe, s bár a MIÉP mind a mai napig létezik, már nem számít jelentős politikai erőnek. A párt- illetve frakciószakadás eredményeként előálló formációk hosszú távon tehát nem igazán életképesek. A frakció szerepe akkor domináns a bomlásban (akkor beszélhetünk „frakciópártról”), amikor a képviselőcsoportban feszülő indulatok magának a csoportnak a felbomlásához, illetve a párt szakadásához vezetnek.

Szakítás átülésekkel. A frakció szakadásának másik módja az, amikor az egyes frakciótagok átülnek a politikai versenytársakhoz. . Ennek jellemző példája az MDF frakció 2004-ben történt, valamit a KDNP frakció 1995-ben kezdődött erodálódása. Az MDF frakció 2004-es botrányos kizárás-sorozata, valamint 7 képviselőnek a képviselőcsoportból való távozása eredményeként nem csupán az MDF frakció szűnt meg, hanem a Lakitelek Munkacsoport köré szerveződő politikusok megalapították a Nemzeti Fórum Egyesületet. Az Egyesület 2005 óta együttműködik a Fidesszel, és a kizárt, illetve kivált volt MDF-es frakciótagok közül néhányan át is ültek a Fidesz padsoraiba.

Valamelyest lágyabb módon, de hasonló átszivárgási hullám indult meg szintén a Fidesz felé a KDNP irányából. Az 1995. január végén elnökké választott Giczy György radikális programját a párt parlamenti képviselőinek többsége nem fogadta el, s ennek eredményként jöttek a kizárások és az átülések. Összességében ma mind a két alakulat (Nemzeti Fórum, KDNP) a Fidesz részévé vált, képviselőik ott ülnek a legnagyobb ellenzéki párt képviselőcsoportjában. Az átüléses frakciószakadás sajátja, hogy többnyire amiatt következik be, hogy a pártot illetve a frakciót bomlasztják a versenytárs irányába mozdító erők.

A pártokon belüli viszályok és szakadások tehát megjelenhetnek a párt frakciójában, sőt kiindulhatnak onnan is (amint FKgP és a 2004-es MDF szakadás esetében láthattuk). A frakciószakadások eredményeként előálló új alakulatok (még ha a frakciószakadás pártszakadással kapcsolódik is össze) önmagukban többnyire életképtelenek, szükség van egy befogadó politikai versenytársra (amely egyébként lehet a szakadás előidézője is). A szakadások kisebb, illetve közepes nagyságú jobboldali pártoknál következtek be, s jelentős volt a befogadó Fidesz szerepe az átülések alkalmával.

Mi lesz a liberálisokkal? »

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#10)

10 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:

2009. szeptember 16., 11:28

Bognár Attila

Megnézném, ahogy a farok JOBBIK csóválja majd a kutya FMPSZ-t, ha csak együtt lesz meg a 2/3-uk... ;))

2009. szeptember 16., 09:51

szakadék

Már épp ideje volna hogy szakadjanak le, a farok csóválja a kutyát.

2009. szeptember 16., 00:08

Bognár Attila

Egy érdekes mellékszála volt a "fideszes kisgazdák" kiszakításának, hogy a fidesz nem bízta a véletlenre a dolog sikerét, ezért - biztos ami zicher - szétverésük előtt még elfogadtatta a koalíciós partnerével a "2 éves költségvetés" nevű nagy találmányát. (hátha már nem lesz meg a többsége hozzá egy év múlva!) De azután mégis csak sikerült annyi megélhetési kisgazdát találnia, amennyivel meglett. Ügyes! Csak innentől már tényleg nem lesz könnyű újabb koalíciós partnert találniuk egy ilyen "imátkozó sáska" tipusú nászhoz...

2009. szeptember 15., 21:10

Bognár Attila

Valóban jó anyag... Pl.: "A szakadások kisebb, illetve közepes nagyságú jobboldali pártoknál következtek be, s jelentős volt a befogadó Fidesz szerepe az átülések alkalmával." Vagyis a "kisgömböc" FMPSZ által szétvert és részben "bekapott" sajátoldali konkurencia megélhetési politikusai megkapták a júdáspénzüket a közreműködésükért. Gratulálok!:) Amit kissé hiányolok, az a Jobbik kezdeti története - bár kétségtelen, hogy az nem a MIÉP-frakció aktív időszakára esett, de mégis érdekes lett volna olvasni arról is... Ahogy a Csurkát bírálók átmentek bele, majd a közös bejutás reményében mégis csak összefogtak, azután végleg elszakadtak. "s bár a MIÉP mind a mai napig létezik, már nem számít jelentős politikai erőnek." - írja a cikk... Azért "érdekes", hogy a Jobbik egyes megyékben úgy szerveződött meg, hogy a komplett megyei vezetősége megegyezik a MIÉP korábbi ezen szervével... (-persze nem maga az átigazolásuk a bajom ezzel, hanem csupán csak az, hogy a "funkci" az mindenhol "funkci" marad - avagy nem vész el, csak pártot cserél...)

2009. szeptember 15., 17:18

Panem et Circenses

Sokat gondolkodtam, milyen jogon tartotta magát liberálisnak az szdsz. Az biztos, hogy a szabadelvű piacgazdaságról sokat beszéltek. Sokat hangoztatták az öngondoskodást, a kicsi szolgáltató államot és a szabadverseny fontosságát. Hangoztatták, de tetteik homlokegyenest az ellenkezőjét igazolták. A szocialistákkal együtt vitték csődbe az országot, szavaikkal ellentétben állt megvalósult gazdaságpolitikájuk: korrupt, osztogató, hazug és a szabadelvűségtől igen távol álló gazdaságpolitikai gyakorlatuk. Summa summárum, ha az szdsz gazdaságpolitikáját nézzük, annak köze nem volt a liberalizmushoz. No, akkor nézzük a társadalompolitikát. Azt hiszem itt sem kell messze menni ahhoz, hogy világos legyen: az általuk hirdetett tolerancia valami igen sajátos fogalom. Az SZDSZ számára mindenki fasiszta, fajgyűlölő, intoleráns, homofób vagy reakciós, aki nem pontosan úgy gondolkodik mint ők. Csak azt tudják tolerálni, aki olyan mint ők. Legyen szó kábítószeresekről és drogokról, buzikról, vagy cigány bűnözőkről - aki nem az ő véleményüket osztja egyből kiirtandó féreggé válik. Egy valóban szabadelvű csoportosulás számára nem jelent gondot, ha sokan gyökeresen másképpen gondolkodnak a fentiekről és sok másról. Egy valóban liberális párt lényege, hogy elfogadja mindenkinek azt a jogát, hogy saját meggyőződése alapján viszonyuljon a világhoz és alakítsa ki véleményét. Az szdsz azonban nem valóban liberális. Bár a szabadelvűség definitíve sokszínűséget jelent, részükről alpári gyűlöletet vált ki minden olyan megnyilatkozás, ami nem pont az ő véleményükkel azonos. Ez kérem nem szabadelvűség, hanem tipikus bolsevik mentalitás, ami végül is nem csoda. Nézzük csak meg, honnan származnak e párt markáns vezetői. Rákosista és ávós apukák, balos, vagy ultrabalos ifjúság jellemzi sokuk ifjúkorát (Magyar, Bayer Szóval társadalompolitikájuk sem volt köszönőviszonyban sem a szabadelvűséggel. Eltűnnek - hát tűnjenek el. Azonban az igény megvan a szabadelvűségre. Véleményem szerint azonban egy olyan konzervatív liberális formációra, mint az Usában a Republikánus párt. Mely egyfelől kiáll a hagyományos értékek és erkölcs ellen, másfelől viszont a szabadversenyes kapitalizmus mellett teszi le a voksát.

További 5 hozzászólás megtekintése »