Magyarok a Szlovák Nemzeti Felkelésben címmel tartottak a minap kerekasztal-beszélgetést a Szlovák Intézetben, Budapesten. Mintegy 3 000 magyar harcolt 65 éve a felkelők oldalán, akik közül a csehszlovák kommunista rezsim sokat kivégzett. A felkelésről új, eddig ismeretlen részletek hangzottak el, ám a börtönbe vetett, náciellenes Esterházy János ügyéről hallgattak a szlovák házigazdák és a szakértő vendégek.


A kerekasztal-beszélgetés megkezdése előtt a moderátori szerepet magára vállaló Kurucz Milán, a Szlovák Intézet igazgatója két veteránnak, Molnár Andornak és Gazsik Jánosnak emlékérmet adott át abból az alkalomból, hogy anno részt vettek a Szlovák Nemzeti Felkelésben. (Hogy a Magyar Ellenállók és Antifasiszták elnöke, az 1958-ban született Hanti Vilmos miért kapott ugyancsak emlékérmet, azt nem sikerült megfejtenünk.)

Stanislav Mičev, a Szlovák Nemzeti Fölkelés Múzeumának igazgatója elmondta, 1943 végén a londoni csehszlovák emigráns kormány tudtával megszületett az úgynevezett karácsonyi egyezmény, melyet az összes jelentősebb csehszlovák ellenállási csoport aláírt. Ez az egyezmény alapozta meg a nyolc hónappal később kitört felkelést, melynek két katonai terve volt.

Stanislav Micev
© Szegő Péter
Az optimista A terv feltételezte, hogy a Vörös Hadsereg elér Krakkóig, mire a szlovák hadsereg átáll és beengedi a Vörös Hadsereget Szlovákiába. A kevésbé optimista B terv azzal számolt, hogy a felkelés akkor tör ki, ha a nácik megszállják Szlovákiát. Végül is a B terv jött be: 1944. augusztus 29-én az egyre erősödő partizántevékenység ürügyén, a németek Csehország irányából megszállták Szlovákiát, így a felkelés – bár katonailag nem volt még teljesen előkészítve – kitört.

Mičev szerint 1944. augusztus 29 a XX. századi szlovák történelem legjelentősebb dátuma. A jugoszláv partizánmozgalom után a szlovákiai jelentette a legkomolyabb ellenállást Európában. Ötvennyolcezer német katonát kötött le és 61 napig tartott. 1944. október 27-én a nácik elfoglalták a felkelés központját, Besztercebányát . A felkelők azonban formálisan nem kapituláltak: a hegyekben tovább harcoltak.

A szlovák felkelést közvetlenül megelőzően Magyarország lakosságának jelentős része a román kiugrás következményeivel volt elfoglalva – ecsetelte az akkori magyarországi állapotokat Számvéber Norbert százados, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárvezetője. Szeptember második hetében a Kassa környéki katonaság parancsot kapott, hogy a határt „a bizonytalan szlovák helyzetből adódóan” föltétlenül biztososítsa. A magyar hadsereg kivárt: várta a németek reakcióját. Magyarország aktívan csak a nyilas hatalomátvétel után, a felkelés vége felé avatkozott be a németek oldalán.

Viera Kováčova történésznek, a Szlovák Nemzeti Fölkelés Múzeuma munkatársának előadásából kiderült: Magyarországról sokan szöktek át Szlovákiába és csatlakoztak az ellenállókhoz. Összesen háromezer magyar partizán harcolt az ellenállók oldalán. Főleg olyan szovjet partizánalakulatokban, amelyek Lengyelország, illetve a Kárpátalja területéről fokozatosan áthelyezték tevékenységüket Szlovákiába. A legjelentősebb partizánalakulat egy Kozlov nevű szovjet partizánparancsnok vezetésével, és tagjai közt tíz magyarral, 1944. szeptember 19-én a Tátrában került szlovák területre. Később – részben ebből a partizánegységből – megalakult a Petőfi Sándor nevét viselő alakulat, amely november közepén már egy dandárrá állt össze.

A nemzeti felkelés emlékműve
Besztercebányán
© Wikipedia
A magyar dandár két részre vált szét: egyik fele – egy kétszázötven, majd kétszázhetven fős csoport – Észak-Magyarországon és Dél-Szlovákiában harcolt, és számos magyar katona is csatlakozott hozzá. Az alakulat parancsnoka, Kubrics Zoltán meghalt a harcokban, másik jelentős alakja, Adler Károly pedig fogságba esett és december 20-án Dobsinán kivégezték. A kettévált magyar dandár másik felének parancsnoka Nógrádi Sándor volt. De magyar katonák az I. Csehszlovák Hadtestben és az I. Csehszlovák Ejtőernyős Dandárban is harcoltak. Mint Kováčova elmondásából kiderült, a Besztercebánya melletti Kallóson megalakult „Halál a fasizmusra” nevű partizándandárban is számos magyar harcolt. 1944-1945 fordulóján sokuk megbetegedett tífuszban.


Március 16-án a partizánok kivonultak Kallósról és átmentek a front szovjet oldalára, hátrahagyva sebesült és beteg társaikat. A Kallósra bevonuló németek agyonlőttek öt kallósi lakost, a falut pedig fölgyújtották – a beteg illetve sebesült magyar partizánokat rejtő bunkerekkel együtt. Harminchárom kallósi civil és kilenc magyar partizán halt tűzhalált. Mičev mindezt azzal egészítette ki, hogy tizenöt partizánt a nácik magukkal hurcoltak és Mosódon valamennyit agyonlőtték.

Gyanús ellenállók (Oldaltörés)

Stanislav Micev elmondta: 1942-ben – a nyilvántartások szerint – kilencvenezer zsidó élt Szlovákiában,. A szlovák kormány volt az első, amely zsidó lakosságát deportálta: 1942. március 25-e és október 20-a között csaknem 58 ezret, többnyire Lengyelországba. Közülük nyolcszázan élték túl a Holokausztot. A szlovák kormány fejenként ötszáz birodalmi márkát fizetett a náciknak a zsidók „áttelepítéséért” – melyet a deportált zsidóktól harácsolt össze. 1942. október 20-án – Svájc és a Szentszék nyomására – leállították a deportálást.

A közönségből valaki arra hívta föl a figyelmet, hogy a nácikkal szemben ellenállást szervező gróf Esterházy János ügye mind a mai napig nincs rendezve. (Esterházy volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942 . május 15-én a a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. Fellépett a nácik ellen, küzdött a magyar kisebbség jogaiért. Koholt vádak alapján 1945-ben letartóztatták, 12 évi raboskodás után, egy morvaországi börtönben halt meg 1957-ben.. A szerk.) Erre a fölvetésre azonban az ott megjelentek közül senki sem volt hajlandó válaszolni.

Megkérdeztük Stanislav Mičevet, az 1945 utáni Csehszlovákiában miért nem volt augusztus 29-e nemzeti ünnep? „Ez egy bonyolult kérdés” – válaszolta a múzeumigazgató, majd hozzátette: augusztus 29-e úgynevezett „emléknap” volt. A felkelés számos résztvevője, illetve vezetője ült 1945 után, volt, akit kivégeztek közülük. „Egy totális rendszernek nem tetszenek azok az emberek, aki adott esetben ellen tudnak állni” – fűzte hozzá Mičev.

Arra a kérdésünkre, hogy a fölkelés inkább szovjetbarát volt-e vagy angolszász orientációjú, a történész azt mondta: ebből a szempontból az egyedülálló volt. A londoni emigráns csehszlovák kormány és a Szovjetunió 1943. december 12-én szerződést írt alá a kölcsönös segítségről és a háború utáni együttműködésről. A Beneš-kormány belenyugodott, hogy Szlovákiát nem az angolszász, hanem a szovjet csapatok fogják elfoglalni, a Szovjetunió viszont elfogadta, hogy a háború vége után a nyugatbarát Beneš-kormány fogja vezetni Csehszlovákiát. Mičev hozzátette: lényeges különbség volt a varsói és a szlovák felkelés között, míg ugyanis Varsónál a Vörös Hadsereg állt és végignézte, ahogy a nácik leverik a felkelést, addig a szlovák felkelést aktívan segítették.

Szegő Péter

(Köszönet illeti Kurucz Milán intézetigazgatót, aki tolmácsolt Stanislav Mičev múzeumigazgató és a hvg.hu tudósítója között.)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!