Egy helyreigazítási kérelem és a helyreigazítás helyreigazítása

Az alábbiakban közöljük a debreceni önkormányzat kommunikációs ügyekért felelős tanácsnokának, Kovács Zoltánnak „Debrecen városa és Kósa Lajos nevében” írt, helyreigazítást kérő levelét, és a kifogásolt cikk szerzőjének, Papp László Tamásnak a kérelemre adott válaszát.

Papp László Tamás válasza:

Kovács Zoltán, Debrecen város kommunikációs tanácsnoka levélben reagált e sorok írójának Kósa Lajos és a cívis önkormányzat 'ügyeit' számba vevő publicisztikájára. S levelében bizonyos tévedések korrigálását indítványozza. Nézzük ezeket sorban, tételesen! Kovács úr tudatja: „a Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park igazgatója nem csak Mészáros József szerint, hanem a mindenki rendelkezésére álló dokumentumok alapján, tehát ténylegesen 15 millió forintot kapott.” Cikkíróként azt vetettem képernyőre: „a Népszavában megjelentek szerint több mint 40 millió forint végkielégítést fizettek ki a tavaly 660 millió forint veszteséget felhalmozó Debreceni Regionális és Innovációs Ipari Park Kft. távozó igazgatójának. Mészáros József, a cég általános és stratégiai igazgatója szerint viszont „csupán” 15 milliót kapott a távozó vezető.” Tehát arra világítottam rá: a közvéleményben eltérő számok láttak napvilágot a végkielégítéssel összefüggésben. Eme számháborúban nem kívántam igazságot tenni, ugyanakkor leírtam: a hivatalos, - tehát papíron jogérvényes - céges álláspont 15 millióról beszél.

A levélíró ezután arról tájékoztat: „Sásdi András soha nem volt Kósa Lajos főtanácsadója”. Valamint, hogy „Sásdi András soha nem volt köztisztviselő, azért értelemszerűen nem is lehetett (volna) meneszteni nem létező állásából. Sásdi András egyébként – az ellene folyó eljárás miatt – maga vonult vissza a debreceni politikai közéletből.” Nos, úgy vélem, ezzel a Magyar Narancsot kellene megkeresnie. Ugyanis a Sásdi főtanácsadói és köztisztviselői beosztásaira vonatkozó adatokat a lap 2005. március 10-i számának „Kósa Lajos debreceni polgármester portréja: Hajdúkanyar” című riportjából idéztem. A Mancs-cikket szerzőként jegyző Gavra Gábornál rákérdeztem: vele (és hajdani lapjával) szemben ennek kapcsán semmiféle helyreigazítási-sajtójogi intézkedést nem kért senki.

Ha a Sásdiról írottak négy éve a Mancs lapjain nem sértették a valóságot, akkor mi a baj velük hirtelen most, hvg.hu-citátumként? A kommentátor egyrészt főként nem saját kútfőből, hanem „hozott anyagból” dolgozik, másrészt nem rendőrnyomozó. Véleményműfajú írásnál aligha várható el, hogy az újságíró önálló irattári és cégbírósági kutatásokat folytasson. Ha egy újságban megjelenik valami – s azt huzamos időn át nem cáfolják - a szerző (bizonyos, a közlés életszerűségét, valóságtartalmát mérlegelő tanakodás után) önállóan, szuverén módon dönt: hivatkozik-e rá. Hozzátéve azt, miszerint az idézés nem jelent feltétlenül egyetértést. Csak mellékesen: Sásdi András Debreceni Vagyonkezelő élére kerülését – melyhez nyilván politikai testületi döntés kellett – csak jogászkodó logikával lehet úgy beállítani, hogy visszavonult a politikai közéletből.

A debreceni reptér

„A Xanga Holding Zrt. visszalépése után a város nem írt ki új nemzetközi pályázatot a debreceni repülőtér hasznosítására.” – folytatódik a „tényigazító” hozzászólás. Ezt sem a mi lapunk írta, hanem a Népszava, szeptember 26-án. Jómagam csupán eme újsághírt citáltam, forrásmegjelöléssel. „…zavarba ejtő, hogy az írás nagyobbrészt egy olyan, politikai szerepéről, mi több elfogultságáról ismert lap állításait tekinti forrásnak, mellyel szemben Debrecen városa százszázalékos tulajdonában álló Debreceni Vagyonkezelő Zrt. és Kósa Lajos a közelmúltban precedens értékű pert nyert, illetve mellyel a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. és Kósa Lajos jelenleg is (sajtó)perben áll.” – vélekedik Kovács Zoltán.

Csakhogy erről én is tájékoztattam az olvasóinkat: a Népszavát „tavasszal „a bíróság példátlanul magas, három és fél millió forintos nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte”- közölte a Havaria Press. Ugyanis „első fokon pert nyert Kósa Lajos, Debrecen polgármestere a Népszava című napilap kiadója, az Editorial Kft. ellen…A Fővárosi Bíróság hétfőn kihirdetett ítéletében azt állapította meg, hogy a napilap megsértette a polgármester jó hírnevét és emberi méltóságát azzal a több mint száz cikkével, amelyeket 2004 májusa és 2005 novembere között, Kósa Lajos városvezetői tevékenységével kapcsolatosan jelentetett meg. A bíróság a napilap kiadóját eltiltotta a további jogsértéstől, és példátlanul magas, három és fél millió forintos nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte.” Ezek után magam fűzöm hozzá: „Nyilvánvaló, hogy a korrupciólavina által eltemetett hatalom ellenzékbírálatára csak legyint az átlagpolgár: „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.”

Vagyis figyelmeztetem a befogadó közönséget: a pártosan elfogult lap jobboldalt leleplező riportjai fenntartással és forráskritikával kezelendőek. Ugyanakkor hozzáteszem: „azzal nem lehet érvelni, hogy pusztán azért, mert a Fidesz debreceni (és másféle) botrányszagú húzásai az egyéb ügyekben momentán elsőfokú pervesztes Népszavában jelentek meg, csípőből lesöpörjük. Jobboldali újságok is maradtak alul bíróságon kormánypárti potentátokkal szemben, új cikkeiknél mégsem a régi ítélet, hanem a benne közölt adatok mérvadóak.”

Kovács Zoltánt megnyugtatandó: ezt fordított szituációban is pont ugyanígy gondolom.

2007 nyarán, Kóka János ügyeivel foglalkozó kommentáromban betűhíven írtam alábbiakat: „Fidesz-közeli sajtóorgánumok rágalmaira nem szeretnék reagálni” – tudatta a Nap-kelte műsorában a pártelnök-miniszter. Kijelentésének másodlagos jelentéstartalma valami olyasféle lehet, hogy a balliberális újságírók nevét is tartalmazó, ötmillió alatti GKM-szerződéseket kiteregető Magyar Nemzet, vagy az egykori Kóka-üzlettársak állami megrendeléseiről író Heti Válasz elfogult, pártos jobboldali lapcsaládhoz tartoznak, ergo amit ők a kormányról írnak, az csak hazugság lehet. A mondat egyik fele helytálló, a másik nem (vagy legjobb indulattal is csak részben az). Kétségtelen, az emlegetett újságok célja a Fidesz hatalomra segítése. De ez nem jelenti, hogy minden riportjuk valótlan lenne. (Elég csak a D-209-es ügyre gondolni.) Fordított példával élve, a Népszava és 168 Óra tagadhatatlanul a jelenlegi koalíció tendenciózus médiacsatolmánya. Következik-e mindebből, hogy amit az Orbán-kabinet viselt dolgairól írtak, az utolsó szóig légből kapott? Természetesen nem. Az irányzatos sajtótermékek állításait persze ajánlott fenntartással olvasni. De mérlegelés nélkül, zsigerből elvetni éppoly hiba, mint kritikátlanul rábólintani. Minden tényállítást a maga egyediségében kell vizsgálni.”