Élet-halál harc Farkaslyukban

Farkaslyuk az elmúlt hónapokban a média érdeklődésének előterébe került: a község határában lévő illegális bányából a helyi romák engedély nélkül bányászták a szenet, életveszélyes körülmények között. De a falura más miatt is érdemes odafigyelni: az ország többi kistelepüléséhez hasonlóan, az állami és helyi pénzügyi források drasztikus csökkenése ellenére, emberfeletti erőfeszítésekkel próbálják falujuk életképességét megőrizni.

Az egykor Ózdhoz tartozó Farkaslyukon 1914-től 75 éven át szénbányászattal foglalkoztak. A település felett a bánya atyáskodott: kiépítette a közműveket, fejlesztette az úthálózatot, ifjúsági tábort üzemeltetett, lakásokat, óvodát, iskolát épített. A bányaüzem bezárása után minden a visszájára fordult. Farkaslyuk mostohagyereknek érezte magát, ezért a lakosság kezdeményezte az Ózdtól való leválást, 83 százalékuk az önállósodás mellett döntött: 1999. május 1-jétől Farkaslyuk hivatalosan önálló község lett. A 2100 fős falu helyzetén ez sem változtatott.

Farkaslyuk látképe © Fürjes Judit

Hogyan tudnának kitörni ebből a nyomasztó helyzetből? Erről beszélgettem Gábor Dezsővel, a község polgármesterével; Szőke Andrással, a Farkaslyuk Községért Egyesület elnökével, önkormányzati képviselővel; Tengely Lászlóval, a falugondokság vezetőjével; Harkály Aladár önkormányzati képviselővel, aki korábban a cigány kisebbségi önkormányzatban volt képviselő; és Binder Jánossal, a Farkaslyuk Fejlesztésére Alapítvány kuratóriumi elnökével, nyugdíjas bányásszal; továbbá egy neve elhallgatását kérő helyi roma fiatalemberrel.

hvg.hu: Farkaslyukon alig van munkalehetőség, pedig több kihasználatlan, infrastruktúrával rendelkező, üres ipari épület is található a településen, köztük az ELCO Elektrotechnikai Rt. tulajdonában lévő ingatlanok, vagy a volt bányaüzem irodaháza. Ezek teljesen leamortizálódtak, veszélyes hulladék, üveggyapot szennyezi a területet. Miért hagyják, hogy ilyen körülmények uralkodjanak a községben, miért nem használják ki az épületeket munkahelyteremtés céljából?

Gábor Dezső: A vállalkozásra alkalmas ingatlanok magánkézben vannak, az együttműködéshez szükséges lenne a tulajdonosok szándéka is. Kétségtelen, az ELCO 20 hektáros ipari területe alkalmas lenne gyártóbázis létrehozására. Még 1998-ban, hónapokon keresztül tárgyaltunk arról, hogy a General Electric idehozza egyik magyarországi bázisát - már maketteket rakosgattunk a terepasztalon -, de nem minket választottak. Mindenesetre itt ipari parkot akartunk létrehozni: az ELCO-val közösen alapítottunk egy kft.-t. Kétszer próbáltuk elnyerni az „ipari park” címet, de egyszer sem sikerült. A döntés okát nem ismerjük, nem indokolta senki. Annyit hallottunk vissza, hogy Ózdon már van, így itt nem lehet. Talán gyengén lobbiztunk. Egy másik elképzelés, elektrotechnikai eszközök újrahasznosítása az ELCO egyik ipari ingatlanában, meghiúsult a lakosság ellenállásán, féltek, hogy a gyártás környezetszennyező. A gyár közel 150 embernek biztosított volna munkahelyet. A többszintes volt irodaházat gyártócsarnokká nem lehet átalakítani, de például szociális otthonnak kiválóan megfelelne. 1991 óta folyamatosan tárgyaltunk a tulajdonosokkal, de végül nem az önkormányzatunknak adták el az épületet, hanem a BanKonzult Kft.-nek.

A BanKonzult Kft. irodaháza - belülről © Fürjes Judit

Binder János: A lakosság háborog, mert a BanKonzult Kft. tulajdonában lévő irodaház teljesen tönkrement, sokan vécének használják. A környék lakóit állandó kiabálások, cirkuszok zavarják. Az épületet teljesen szétszedték, romossá vált, valakire előbb-utóbb rá fog szakadni. Az utolsó felmérés szerint - amiről tudok - kb. három éve 2,2 millió forintra értékelték fel az ingatlant, ám azóta az állaga csak romlott. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy az épületet jelzálog terheli. Lokálpatrióta lévén megkerestem Szőke András önkormányzati képviselőnket, hogy lépni kell valamit az ügyben. Az ELCO kihasználatlan csarnokaira állítólag több cég is vevő lenne, összeszerelő üzemként szeretnék hasznosítani, ám a tulaj ebbe nem ment bele. Odáig jutottunk, hogy nincs kihez fordulni, nincs, aki intézze az ügyeket. A vezetésben mindenki csak saját magával törődik, a lakosokat pedig nem tájékoztatják. Az is érthetetlen, hogy él itt számtalan iparos, mérnök, orvos, akinek tudását a falu nem használja ki.

Szőke András: Folyamatosan kezdeményezünk találkozókat az ELCO-val, de valahol mindig megreked a dolog. Megkérdezném, hogy az elmúlt tíz évben miért hanyagolta el az ingatlanjait, milyen tervei vannak, s miért nem kaszáltatja le a derékig érő gazt évente legalább kétszer? Az irodaház ügye még szövevényesebb, a BanKonzult Kft. ingatlanjait egyetemleges jelzálog terheli, ezért ha az önkormányzatnak bármilyen jellegű vételi szándéka lenne, emiatt nehézségbe ütközne. Többször felhívtuk a tulajdonos céget, hogy gondoskodjon az ingatlan fenntartásáról, rendbetételéről, mert ellenkező esetben államigazgatási eljárást kezdeményezünk. Az épület közvetlenül az általános iskola mellett van, életveszélyes körülmények uralkodnak a területen. Idén márciusban végre levél érkezett az önkormányzathoz Szemerey Tamástól, a BanKonzult Kft. ügyvezetőjétől, amiben közölte: rendezni szeretné az ingatlan sorsát, ám nem engedhetik meg az ingatlan könyvértéken aluli értékesítését. Az épület hasznosításához EU-s támogatást keres. Jó lenne, ha saját szemével látná, hogy milyen állapotban van az épület. A kialakult helyzetért felelős az önkormányzat is, határozottabban, célratörőbben kellett volna az üggyel foglalkozni.

Az ELCO üresen álló ipartelepe © Fürjes Judit

Tengely László: Az ELCO tulajdonában lévő területen - az ott lévő szabadtéri színpadon és röplabdapályán - rendezi meg a település a bányásznapi programokat. Az önkormányzat többször megkereste levélben az ELCO vezetőjét, Illés Józsefet, mert meg szerette volna vásárolni ezt a területet. Válasz nem jött. A távolság miatt nehéz velük a kapcsolatot tartani, telefonon pedig nem tudjuk őket elérni.

hvg.hu: Az önkormányzat nem alkalmazhat szankciókat a tulajdonosokkal szemben? Nem lehet pénzbírságot kivetni rájuk?

G. D.: Valószínű, hogy lehetett volna büntetni, bár én még nem hallottam, hogy valakit megbüntetnek, amiért a portája nincs rendben, vagy elhanyagolja a saját tulajdonát. Különben is, amíg lehet, tárgyalni kell velük.

hvg.hu: Persze, itt nem magánlakásról van szó, hanem magánkézben lévő ipari ingatlanról. Ha ezt így elhanyagolják, az már valamilyen szinten közügy, közérdek.

G. D.: Nem lakásra gondoltam, hanem az elhagyatott bányatelepekre, épületekre, csarnokokra, amelyek ipari részek voltak, vagy említhetném az országszerte elhanyagolt egykori laktanyákat is. De ettől függetlenül, keressük a lehetőséget az áldatlan állapot megszüntetésére.

T. L.: Mind az ELCO-nak, mind pedig a BanKonzultnak többször küldött az önkormányzat felszólítást, hogy szüntessék meg az élet- és balesetveszélyes állapotokat, gondoskodjanak az ingatlanjaikról, kaszálják le a füvet a területükön, ennek ellenére nem történt semmi.

hvg.hu: Mi lehet az oka, hogy ennyire passzívan állnak a dologhoz?

T. L.: Ahogy említettem, nincs megfelelő kapcsolat, budapesti székhelyű cégekről beszélünk. Az önkormányzat nem tud a fővárosba felutazni, telefonon és levélben értekezünk a tulajdonosokkal, ez pedig nehézkes. Pénzbírságot abban az esetben lehetne kiszabni, ha a területüket például parlagfű borítaná. Szennyezést nem enged ki a terület, magántulajdonként el van kerítve, olyan dolog nincs, amiért büntethetnénk őket. Addig nem is lesz változás, amíg - ne adja isten - valakit baleset nem ér. Ezért a tulajdonos lesz a hibás, nem az önkormányzat. Minden jogi utat, lehetőséget megvizsgáltunk már, de büntetni nincs jogunk.

hvg.hu: Ezek szerint az önkormányzat tehetetlen. Nem tud újabb munkalehetőséget teremteni. Akkor miben reménykednek?

G. D.: Munka nincs, s az esélye is csekély, hogy lesz. Több nagy volumenű fejlesztési és foglalkoztatási projekttel is keressük a lehetőségeket, de mindenhol falakba ütközünk. Gond a település megközelítése is, körülményes Budapestről hozzánk eljutni, ezért is nehéz a községbe hozni vállalkozásokat. A munka helyett egyelőre marad a segély. Főleg emiatt a falu 2009. évi 490 millió forintos költségvetése már eddig 62 milliós hiányt halmozott fel. Nagyon sokba kerül a segélyek kifizetése. Pályázatokon próbálunk pótlólagos forrásokhoz jutni. Két pályázatot már sikeresen elnyert az önkormányzat. Az iskola akadálymentesítésére 20 millió forintot, további 44 milliót kilenc utca aszfaltozására fogunk költeni. Ezután a község huszonkilenc utcájából már csak kettő marad, amit nem tudtunk eddig lebitumenezni. Terveink között szerepel az általános iskola teljes rekonstrukciója és az óvoda korszerűsítése is. Ez körülbelül 230 millió forintos beruházás, amelyet szintén pályázati úton szeretnénk megvalósítani. Jó lenne, ha közel 600 millió forintból megvalósulna a Bányamúzeum és Skanzen is, illetve a Szilvásváradi út melletti járda 70 millió forintból. Amikor önállóak lettünk, ifjúsági táborunkat és sportpályánkat Ózdtól teljesen leamortizált állapotban kaptuk vissza, a város éveken keresztül elhanyagolta. Fel kell újítanunk, turisták fogadására is alkalmassá tennünk. Erre beadtunk egy 30 millió forintos pályázatot, elbírálása még zajlik.

Harkály Aladár: Egyetlen megoldás a munkahelyteremtés, ezért többet és jobban kellene lobbizni. Jó lenne, ha a romákat nem segéllyel, hanem munkahelyek biztosításával segítenék. Az illegális bányát bezárták, az emberek kényszerből és a megélhetésükért fejtették ott a szenet. A helyi cigányság 60 százaléka segélyből él. A romák egy része el volt és el van kényeztetve, meg kellene szokniuk a munkát. Olyan ez, mint mikor az elsős kisdiák beül az iskolapadba: tudja, hogy van iskola, de nem tudja, hogyan működik. Szigorúan munkához kell kötni a segélyeket, a családi pótlékot. Először azonban fel kell zárkózni, szocializálódásra van szükség, ez a tanulással kezdődik. A gyerekek mellett a szülőket is nevelni, tanítani kell. Ha el akarunk valamit érni, ki akarunk törni, cselekedni kell, nem a sült galambra várni. Az országos kisebbségi önkormányzat vezetőinek sokkal többet kellene tenniük értünk, de sajnos nem úgy állnak a problémákhoz, mint kellene. Kár volt létrehozni a kisebbségi önkormányzat intézményét, arra ugyanis nincs felhatalmazásuk, hogy érdemlegesen beleszólhassanak a nagy társadalmi kérdésekbe.

Cigánysor © Fürjes Judit

G. D. : A bányakapitányság határozatban kötelezte az EgerErdő Zrt.-t mint tulajdonost, hogy szüntessék meg a romák törvénytelen tevékenységet, ugyanis engedély nélkül, saját hasznukra bányászták a szenet. Az EgerErdő Zrt. ennek eleget is tett, de a bányászat előbb-utóbb folytatódni fog, hiszen ez az illegális tevékenység több helyi romának a megélhetését jelentette. A kormány tavaly ősszel elindította az Út a munkába programot. Ez egyik oldalról jó, másik oldalról viszont lehetetlen helyzetbe hozza az önkormányzatot. A faluban 206 rendelkezésre állási támogatású (RÁT) személy van, akiket április 1. és december 31. között 90 napig hat, illetve nyolc órában, csoportokban foglalkoztatunk. Ez a feltétele annak, hogy önkormányzatunk a segélyeknek csupán 5 százalékát fizesse. Ha nem alkalmaznánk őket, akkor 20 százalékot kellene a falunak biztosítani. De az öt százalék nálunk 14 millió forintot jelent, amelyet sokkal jobb célokra, például beruházásokra tudnánk elkölteni. Nincs dotáció munkaruhára, szerszámra és anyagra sem, mindezt szintén az önkormányzatnak kell előteremtenie. Látszatintézkedésről van szó, hiszen ha az illetők ledolgozzák a 90 napot, tovább kapják a segélyt, azaz minden kezdődik elölről.

T.L.: Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ez a program jól működjön. A programban részt vevő legtöbb ember még nem dolgozott sehol. Sokuknak a korai felkelés is gondot okoz, az meg főleg, hogy dolgozni kell. Vannak olyan középkorúak, akik régen dolgoztak ugyan, de már elszoktak a munkától, a fiatalok egy része pedig azt sem tudja, mi az a munka. Volt olyan eset, hogy kiadtam a kapát, s az illető közölte, nem tud kapálni. Bejönnek reggel és olyan szociális problémákra hivatkoznak, hogy beteg az egyik családtag, vagy éppen be kell szerezni télire a tüzelőt..., s nem veszik fel a munkát, vagy a munkaidő felénél elmennek. Reggel megkapják a szerszámokat, s több esetben megtörtént, hogy a munkaeszköz gazdát cserélt, eladták. Levontuk a fizetésükből, de ez nem megoldás. Az önkormányzatok erre nincsenek felkészülve, a program tisztességes levezénylésére egy külön apparátusra lenne szükség. Ki kellene jelölni munkairányítókat, akik vállalják a felmerülő problémák kezelését, nem félnek felelősségre vonni az embereket, ha nem dolgoznak rendesen. Húsz főre kellene egy munkafelügyelő, nálunk kétszáz főre jut egy. Ilyen körülmények között lehetetlen mindenre odafigyelni és számon kérni. Természetesen vannak olyanok, akik szívvel-lélekkel dolgoznak, a kétszázból tíz százalék.