Erkölcsileg lehet (és kell is) dohogni a szerzői-kiadói jogok tiprásán. Viszont pragmatikusan üdvös lenne belátni: senki nem fog a videotékába vagy lemezboltba elballagni, ha a foteljéből gyorsan, fizetés nélkül juthat hozzá ugyanahhoz. A fájlcserélők (más szóval: kalózok) tevékenységét feltartóztatni nem lehet. Legjobb lenne, ha a zene- és filmforgalmazók maguk állnának a fájlcserélő business élére, a letöltések legálissá válnának.
|
|
Megvitatásra érett javaslat a Lehet Más a Politika fájlcsere-legalizálási ötlete. A rendszerkritikai kispárt úgy véli: „… nemzeti és globális kulturális örökségünket fel kell szabadítani, és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ehhez meg kell változtatni a törvényeket: a kulturális termékek nem-kereskedelmi célú, nonprofit másolását nem szabad tiltani, éppen ellenkezőleg, minden rendelkezésünkre álló eszközzel elő kell segíteni.” Programjuk tehát arra irányul: amennyiben valaki egy manapság jogvédett adathordozó tartalmát lemásolja (illetve a másolási lehetőséget nyilvánosan felkínálja), ne lehessen ezért üldözni-büntetni. Feltéve, ha nem kér a dologért pénzbeli ellenszolgáltatást.
Illegális fájlletöltés - ahogy a zenestúdiók elképzelik |
Általánosságban tehát az LMP érvelése sántít. A részleteket illetően azonban (és mint köztudott, ott rejtőzködik az ördög) sok tekintetben megfontolandó a receptjük. Például, a svéd Kalózpárthoz hasonlóan ők is – az első publikációtól számítva – az öt évet bőven elegendőnek tartják ahhoz, hogy a kulturális termékekbe befektetett anyagiak megtérüljenek. Mint megállapítják: „abszurdnak tartjuk, hogy ez [mármint a copyright] ma az alkotó halálától számított hetven év: egyetlen könyv- vagy lemezkiadó, filmstúdió sem alapoz üzleti döntést arra, hogy a létrehozott kulturális terméket vásárolni fogják-e még száz év múlva is”.
Tény, hogy a hetvenévnyi posztumusz copyright irreálisan sok. Ugyanakkor a közzétételtől számított öt év talán kevés. Hisz van, amikor egy zseniális, de kicsinyesen lesöpört regény, forgatókönyv, ötlet csak évtizedek múltán fordul termőre. Az igazság valahol a kettő között, félúton van, tehát a copyright-nak az alkotó elhunytától számított harminc-negyven esztendeig kellene érvényben maradnia. Ezt az időhatár sem lenne kőbe vésve, a szerzői jogi bíróság – jogtulajdonosi vagy olvasói kérelemre – egyedi elbírálás mentén, méltányossági alapon lerövidíthetné vagy meghosszabbíthatná. Mindenképp olyan konstrukció kellene, amely a befektető, a szerző és a fogyasztó számára egyaránt nyújt előnyöket.
Emellett kétségtelenül igazságtalan, hogy - mint az LMP felveti: az üres, írható lemezek árába épített díjtétel „ma akkor is a szerzői jogi lobbit gazdagítja, ha az adathordozót nem jogvédett tartalmak másolására használják.” Ami körülbelül olyan, mintha a pajszer árába beépítenék a lakásbetörésekből származó károk egy részét. Márpedig a lemezpiacon ez van. Az üres, írható hang- és képhordozó lemezek, memóriakártyák vételárára de facto ráterhelik a műsoros üzletágban az illegális másolás révén kieső nyereség bizonyos hányadát. Akkor is, ha valaki saját szöveges dokumentumait, otthoni fotó- és videofájljait tárolja rajtuk. Ráadásul ez a másolók üldözhetőségének jogi alapját is gyengíti. Hiszen így a kalózok is fizetnek jogdíjat. Márpedig olyan nincs, hogy valamit egyik oldalról üldözök, a másikról pedig leszedem róla a sápot.
Tetejébe nagyon is megkérdőjelezhető, éri-e kár (ha igen, akkor vajon pontosan mekkora?) emiatt az ágazatot? Lévén, hogy pl. egy kanadai tanulmány szerint „a fájlcserélő internetezők körében a letöltések serkentő hatással vannak a CD-eladásokra, valamint nincsen közvetlen kapcsolat a letöltött zenék és az eladott CD-k száma között.”


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#9)
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#9)

Tudom hozzászólásom idő előtti-100 vagy 200 évvel,-de a jogdíjat az emberiségnek előbb vagy utóbb de el kell felejteni!!<br>A feltalálók, szerzők nem saját gondolataikat teszik közzé, nem lehet direkt feltalálni, alkotni!<br>Az ihlet kegyelmi állapota engedi meg az egyénnek, hogy a közös szellemi tudatból,- ami határtalan s minden múlt,jelen és jövő benne van,-meríthessen! Soha nem egyéni teljesítmény a "szellemi értékteremtés", tehát nem is lehet tulajdon!<br>Az emberiség már régen előbbre lenne, ha a "nemadom mert nem fizetnekérte" silány álláspontja nem akadályozná az emberek tanulását, szellemi kiteljesesését!<br>