"A 2002-es év tönkretette egy generáció életét"

Az MDF elnöknője szerint amíg az MSZP és a Fidesz látványosan kettészakítja az országot, addig a háttérben, fű alatt a közös érdek rendre összehozza őket. Úgy véli: az ORTT-botrány ügyében nemcsak a két nagy pártot, de Bajnai Gordon kormányfőt is felelősség terheli.

hvg.hu: Ha már SZDSZ: a két nagy rendszerváltó párt nagyon hasonló hangszeren játszott az ORTT-botrány ügyében. Az SZDSZ parlamenti vizsgálóbizottság fölállítását kezdeményezte. Mi az álláspontjuk erről?

D. I.: Fölemelte Lendvai Ildikó és Orbán Viktor a telefont és megkérdezte, hogy az MSZP-ből, illetve a Fideszből ki tette meg azt az ajánlatot, amelyet Barbara Brill említett és amiről az Economist és a Financial Times írt? Ha ők lépnének az ügyben, akkor nem kellene vizsgálóbizottság. Tudathasadásos helyzetben vagyunk. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy ha valamit nem akarsz megoldani, akkor hozzál létre vizsgálóbizottságot. Másfelől viszont örülök annak, hogy az ügy a nyilvánosság előtt marad: az MSZP és a Fidesz összeborulása a frekvenciaengedélyek kiadása kapcsán – miközben a győztes pályázókat az ORTT ab ovo ki kellett volna, hogy zárja a versenyből – megengedhetetlen egy demokráciában.

Amíg a két nagy párt látványosan kettészakítja az országot, addig a háttérben, fű alatt a közös érdek rendre összehozza őket, lásd például a gyógyszeráremelés kérdésében Mikola István és Kökény Mihály együttműködését vagy a Fónagy János és Podolák György által jegyzett energiaügyi törvényjavaslatot. Ez jó példa arra is, hogy ha mi együtt szavazunk az MSZP-vel, a fél magyar sajtó MSZP-MDF koalíciót említ. Ha a Fidesz, mint ebben az esetben, az nem nagyon éri el az ingerküszöböt. Egyébként túl az MSZP-frakció felelősségén, Bajnai Gordon miniszterelnök is tehet a kialakult helyzetről: ha a frekvenciaengedélyt kiadó Nemzeti Hírközlési Hatóságnak elmondta volna rosszalló véleményét, a kormányzati szervként működő NHH nyilván kétszer is meggondolta volna, hogy kiadja-e a győztes pályázóknak a frekvenciaengedélyt.

hvg.hu: Négy képviselő, köztük az MDF-es Csapody Miklós és Karsai Péter a választójogi törvény módosítására tett javaslatot. A december 14-i végszavazáson ön – a fideszes képviselőkkel együtt – tartózkodott. Hiába kapott a törvényjavaslat többséget, tekintettel kétharmados mivoltára, az indítványt a Ház elutasította. Miért nem szavazott igennel a párttársai által jegyzett törvényjavaslatra?

© Stiller Ákos

D. I.: Ha az egész folyamot nézzük és nem emeljük ki egy részét, akkor látható, hogy az MDF a jelenleginél jóval kisebb Országgyűlésért és a listás választásért emel szót. A javaslat vitája során, sőt, már a bizottsági viták során olyan mérhetetlenül távol voltak egymástól az álláspontok, hogy a kétharmados konszenzus – amelyre Csapody Miklós és Karsai Péter kísérletet tett – elérése teljesen reménytelen volt. Bár becsülöm kollégáim szándékát, de mivel előre ismert a Fidesz és a KDNP elutasítása, pártelnökként fontosabbnak tartottam, hogy szavazatommal ne a teljes parlamenti megosztottságra tegyek még egy lapáttal. Ezért tartózkodtam.

hvg.hu: A közelmúltban ön benyújtott a szabálysértési törvényhez egy törvénymódosítási javaslatot. Elfogadása esetén mennyiben változna a szabálysértési törvény?

D. I.: Húszezerről ötezer forintra menne le a szabálysértés felső értékhatára és már ezekkel az esetekkel is a rendőrség és nem a jegyző foglalkozna. Ma akinek húszezer forint értékben hetente ellopják a terményét, borát vagy tyúkját, esetleg annak a benzinkút-tulajdonosnak, akitől rendszeresen húszezer forint értékben tankolnak, majd fizetés nélkül elhajtanak, az a húszezer forintos lopás is komoly megélhetési problémát jelent. A zéró tolerancia híveként az a véleményem, hogy a kis bűn is bűn, ezért javasoljuk az értékhatár csökkentését.

hvg.hu: Ha a kis bűn is bűn, miért nem vitték le a fölső értékhatárt ötszáz, ötven, vagy akár öt forintra?

D. I.: Már ez is nagy előrelépés a húszezerhez képest. Ha ezt a javaslatot elfogadná az Országgyűlés, majd beválna a törvény és erősödne a magántulajdon tisztelete, akkor jó, ha pedig nem, akkor le lehet menni akár az ötforintos értékhatárig is. Az viszont biztos, hogy ebből már csak a választások után lehet elfogadott törvény.

hvg.hu: Bajnai Gordon bejelentette, hogy szeretne leülni a miniszterelnök-jelöltekkel  a pénzügyi helyzetről tárgyalni. Erre az MDF azt felelte, hogy nyilvános nemzeti csúcstalálkozót kell összehívni: „Mondjanak véleményt az ország gazdasági és pénzügyi kiválóságai, a tudományos élet nagyjai, a gazdasági, a munkaadói és a munkavállalói érdekvédelmi szervezet is.” A tavaly októberi nemzeti csúccsal kapcsolatban Sólyom László azt mondta, hogy „az állam nem így működik”. A politika helye egy parlamentáris demokráciában a Parlamentben van. Mire lenne jó ez a mostani nemzeti csúcs? A pénzügyi vitákat nem a Parlamentben kellene lefolytatni?

D. I.: Először is egy pontosítás: a miniszterelnöki bejelentés után csak megismételtük, amit már december 1-jén, a költségvetés elfogadásának másnapján elmondtam a sajtónak. A bő egy évvel ezelőtti nemzeti csúcs nagyon fontos dolog volt. A lehető legszélesebb nyilvánosság előtt lehetett beszélni, vitatkozni a válság miatt az ország előtt álló dolgokról. Hazánk ügyei nemcsak a politikusokra tartoznak. Ilyen helyzetben a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt, minél több szereplő bevonásával kell a pénzügyi, a gazdasági és a tudományos élet szereplőivel, az érdekvédelmi szervezetek, a munkaadók és munkavállalók képviselőivel tárgyalni és minél szélesebb körű vitát folytatni. A rendszerváltás óta eltelt húsz év egyik legnagyobb hibájának tartom, hogy leszoktattuk az embereket az érvelésről, a meggyőzésről, az értelmes vitáról. Sokkal inkább a címkézések mennek, a háttércégek kétmondatos szövegei határozzák meg a politikai közbeszédet. Értelmes vitákat kellene folytatni számos dologról, például az állam jövőbeli szerepéről.

A nemzeti minimum – amit most visszahallottam Mesterházy Attilától – elengedhetetlen egy ország életében. Nekünk, magyaroknak legyenek középtávú elképzeléseink, célkitűzéseink, és ne csak a következő választásig lássunk. Egy nemzet nem élhet úgy, hogy legfeljebb négy évre lát előre. Kormányok jöhetnek-mehetnek, de néhány kérdésben az egész társadalom által elfogadott, teljes körű konszenzus elérése szükséges. A nemzeti csúcsot egy olyan közmegegyezés keresésének tartom, ahol az ország legfontosabb kérdéseiről hangozhatnak el vélemények, ellenérvek. Választási év előtt vagyunk. A 2002-es választási év – „hála” a száznapos program MSZP, Fidesz és SZDSZ általi elfogadásának – tönkretette egy generáció életét. Költségvetési lejtőre állította az országot és nem volt megállás: mára kilencezer milliárd forint mínusz az eredménye a hárompárti összeborulásnak. Bár 2006-ban a konvergenciaprogram miatt mindenki tudta, hogy megszorításokra van szükség, a legpopulistább kampányban volt részünk: a szocialisták két-, a Fidesz négyezer milliárdot ígért, szemrebbenés nélkül.

Örülnénk, ha a nemzeti csúcsra minél előbb, lehetőleg már januárban sor kerülne, megakadályozandó a 2002-es vagy a 2006-os ígéretlicitet. Szeretnénk, ha a józan realitás határozná meg a választási kampányban elhangzó ígéreteket. Ehhez nemcsak a pártpolitikusokra, hanem a gazdasági, a pénzügyi, a tudományos élet legjelesebbjeire is számít az MDF. Az ő jelenlétük minden bizonnyal meghatározná a politika mozgásterét és korlátozná a felelőtlen és betarthatatlan választási ígérgetések mértékét.

Szegő Péter