Miért nincs értelme a Bokros-Vona vitának?

A gazdasági válság és a szélsőjobb megerősödése nemcsak veszély, hanem lehetőség is a magyar demokrácia számára: óhatatlanul egymáshoz közelíti, a közös érdekek felismerésére sarkallja a korábbi ellenfeleket. A Fidesznek szembe kell néznie azzal, hogy 2010 után nem elsősorban az MSZP, hanem a Jobbik jelenti számára a kihívást. A szocialistáknak pedig azt kell önmagukkal tisztázniuk, hogy középtávon nem tudják legyőzni egyszerre a Jobbikot és a Fideszt, tehát valamelyikükkel kénytelen lesznek együttműködni.

A minap Gerendás Péter végighallgatta Eli Wiesel holokauszt-túlélő előadását. A zenészt néhány nappal később levéllel kereste meg egy tévénéző, aki látta Gerendást az eseményen. Szerzője minősíthetetlen stílusban ócsárolta a gitáros zsidó származását és felszólította, hogy menjen el „valódi” hazájába, Izraelbe. Az eset csupán azért érdekes, mert Gerendás nem hagyta válasz nélkül a dolgot, és a Népszava hasábjain reagált a maga humanista módján a vádakra. Ugyanígy a karácsony előtti napokban került nyilvánosságra a hír: Bokros Lajos, az MDF miniszterelnök-jelöltje nyilvános vitára hívná ki a Jobbik elnökét. Ezekből az eseményekből arra is következtethetnénk, hogy valamiféle párbeszéd megindulásának lehetünk tanúi a magyar közéletben.

A két eset kapcsán önkéntelenül felmerül a kérdés, kell-e Gerendásnak bizonyítani az „ártatlanságát” az általa el nem követett bűnökért. Bizonygatni kell-e ilyen esetekben a megtámadottaknak magyarságukat, hazaszeretetüket? Cáfolni kell-e minden alkalommal a hamis történelmi, gazdasági mítoszokat? Lehet-e szembesíteni értelmesen gyökeresen eltérő álláspontokat? Egyáltalán, szóba kell-e egyáltalán állni ilyen elveket valló emberekkel?

Jeskó József

Természetesen gesztusértékű dologról van szó, ám ilyenektől nem várhatjuk a demokratikus közbeszéd megújítását. Ezért nincs különösebb értelme egy Bokros-Vona vitának sem. Ugyanis a levélírónak, vagy a Jobbik elnökének zárt, ugyanakkor logikusan működő világképe van, amelyben nem jut hely semmiféle közös halmaznak vagy kompromisszumnak, és olyan hiteken alapul, amelyek legalább olyan erősek – ha nem erősebbek –, mint a másik oldalon Bokros gazdasági szemlélete, vagy Gerendás humanizmusa. Márpedig abban a pillanatban, ahogy a beszélgetőpartnerek között nincs egy közös minimum, csupán hitvitáik lesznek. Röviden: aki elutasítja a demokráciát, azzal értelmetlen demokratikus vitát folytatni.