Ha politikusi döntések szabályozzák a főáramú tömegmédia piacát a nézők illetve a hallgatók ítélete helyett, annak a vége rendszerint egy panamabűzös történet. Ha az útépítésnél, közüzem-és közlekedésfejlesztésnél, általában a hatalom által döntésre vitt tendereknél ez van mifelénk, ugyan mitől lenne pont ez másként? De van egy jó hírünk: míg a sztrádát és völgyhidat nem lehet felvinni az önszabályozó világhálóra, a rádió-és tévécsatornákat előbb-utóbb igen. Talán még ebben az évtizedben. Ezzel a médiacenzoroknak befellegzik.
|
|
Ismételni látszik önmagát a médiatörténelem: a Fővárosi Bíróság verdiktje – első fokon legalábbis – jogsértőnek mondta ki ama tavalyi frekvenciapályázatot, mely a Danubius és a Sláger helyett a Neo FM, valamint a Class FM rádiókat hozta ki nyertesnek. Az ítélethozó annyiban helyt adott a felperes érvelésének, hogy „a pályázat alaki érvénytelensége - a pályázó tulajdonosi szerkezete - miatt jogsértő volt, hogy az ORTT nem zárta ki az Advenio pályázatát, hanem elbírálta, nyertesnek hirdette ki és szerződést kötött vele. A bíróság szerint jogsértő volt, hogy „az ORTT a médiatörvény kötelező rendelkezései alól felmentést adott az Adveniónak, amely tulajdonosi szerkezete miatt nem felelt meg a médiatörvénynek.” Vagyis a Class FM rádióra elvileg „hangzárlatot” kéne elrendelni.
Kísértetiesen hasonlít a szituáció egy 1999. februári médiajogi döntésre. Két évvel korábban, az országos kereskedelmi televíziós csatornahelyek pályázati szétosztásakor – Révész Sándor médiatörténészi összefoglalójából idézve – „a Magyar RTL a beadási határidőig nem nyilatkozott a tulajdonosi szerkezetéről, amikor meg nyilatkozott, hazudott. Ha nem hazudott volna, akkor a médiatörvény eleve kizárta volna őt a pályázatból, mert a megengedettnél nagyobb részt birtokolt belőle a Bertelsmann, melynek már volt Magyarországon egy megyei lapja, s övé volt a fele Népszabadság is. A Magyar RTL hiányos pályázatát már befogadni se lett volna szabad, de a pályázat lebonyolításában részt vevő Baker & McKenzie ügyvédi iroda vezetője, Martonyi János leendő külügyminiszter azt javasolta az ORTT-nek, fogadják csak be nyugodtan, kicsire nem nézünk. Néztek, nem néztek, az Írisz TV akkor is sokkal jobb pályázatot nyújtott be, mint az RTL.” Így a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a szerződés felmondandó, a tévé működési engedélye visszavonandó. Az ORTT erre nem volt hajlandó, végül pedig az alperes felvásárolta a felperest, ezzel a dolog elintéződött.
Anno: Bochkor Gábor a Sláger stúdiójában © Túry Gergely |
Kezdetben volt a nyomtatott sajtó. Mely a polgári demokratikus forradalmaknak hála, szabadon írható-terjeszthető. Nincs limitálva, hány újság létezhet, annyi van, amennyit a hirdetői-olvasói piac el tud tartani. Ha rendelkezik pénzzel és szakértelemmel, bárki alapíthat lapot. S ez nemcsak a múltat szimbolizáló print médiára, de a jövő hírnökének tartott online sajtófelületekre is áll. A hír-és véleményportálok, bulvártémájú honlapok, fájlmegosztó oldalak, világhálós közösségi terek, interaktív publikációs lehetőségek (pl. blogok) expanziójának csak a közönségigény szab határt. Ezzel szemben a jelen (és közelmúlt) főáramú médiájának tekintett rádió-és tévéadóknál nem így van. A hagyományos, analóg műsorkínálatnak kőkemény - fizikai és műszaki dimenziójú - mennyiségi gátja van. Szűkös létszámban rendelkezésre álló hullámsávok, csatornahelyek osztódnak széjjel a jelentkezők között. Ez pedig a szabályozás terén is gyökeresen eltérő helyzetet teremt.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#11)
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#11)

Hogy véges-e a frekvenciaosztogatók hatalma, az majd akkor derül ki, ha a két új pártcsatorna frekvenciailag "elsötétül". Addig sajnos az fog menni, ami a parlamentben is. MUTYI!<br>Az biztos, hogy amíg szavazatilag benntartjuk, mi, a választók a FIDESZT, a KDNP-t, az MSZP-t meg a többit, addig csak az ország lesz "elsötétülve".<br><br>Le velük!<br>