Mikor szánja rá magát gyurcsánytalanításra az MSZP?

Az MSZP vezetése képtelen elhatárolódni a leszerepelt Gyurcsánytól, aki még mindig bűvkörében tartja megrögzött híveit, s közben a színfalak mögött szívósan védi a különböző párttestületekben kiépített pozícióit.

Szívből remélem, hogy a 2010. áprilisi országgyűlési választásokon a Magyar Szocialista Párt az ország második legnagyobb pártja lesz, amely a várhatólag győztes Fidesszel szemben a parlamenti ellenzék legnagyobb erejét adja. Szeretném, ha a szocialistáknak legalább kétszer annyi képviselőjük lenne, mint az új, félelmetes erőnek, a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak. Ezt azonban a dolgok jelenlegi állása mellett távolról sem lehet biztosra venni. Nem véletlenül utasította el Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója, hogy a közvéleménykutatások szerint behozhatatlan előnnyel vezető párt elnöke, Orbán Viktor televíziós vitát folytasson Mesterházy Attiilával, a szocialisták „színtelen, szagtalan és súlytalan” jelöltjével. Azt mondta: távolról sem lehet biztosra venni, hogy az MSZP lesz a második legerősebb párt a választások után megalakuló parlamentben, így nincs indok arra, hogy Fidesz elnöke kiálljon Mesterházyval a kamerák elé egy mindig kockázatos televíziós vitára.

Gyurcsány lemondása után nyilatkozik © MTI

Bármennyire kívánatos lenne, hogy 2010 májusában egy mérsékelt jobb- és baloldali párt adja az országgyűlési képviselőink túlnyomó többségét, és a radikális nacionalisták elszigetelhető kisebbségben maradjanak, valóban elképzelhető, hogy a Jobbik megelőzi az elmúlt két évtized alatt három cikluson át kormányzó, sőt, 1994 és 1998 között, Horn Gyula miniszterelnöksége alatt abszolút többség birtokában (54,15 százalékos többség a parlamentben, 209 mandátum!) a rendszerváltás korrekciójának lehetőségét vétkes módon elmulasztó MSZP-t. A szocialisták ugyanis a most induló intenzív kampányban olyan hibát készülnek elkövetni, amelyet ha sürgősen nem korrigálnak, valóban elképzelhető, hogy a bejutási küszöb környékére tornásszák le a pártjukat. Rosszabb eredményt érhetnek el, mint 1990-ben, a rendszerváltás idején megtartott első szabad parlamenti választáson. Ekkor, mint ismeretes, az első fordulóban a szavazatok 10,89 százalékát, végül pedig 33 képviselői helyet, az összes mandátum 8,55 százalékát szerezték, és ezt teljes bizalomvesztésként, valóságos földcsuszamlásként élték meg.

A Népszava online 2010. január 8-án foglalkozott az MSZP kampánystratégiájával: „A kampányban a legfontosabb szerep Mesterházynak és Lendvai Ildikó pártelnöknek jut, de mellettük számítanak Kovács Lászlóra, Szili Katalinra, Botka László szegedi polgármesterre. Gyurcsány Ferenc feladata lesz, hogy a vidéki szocialistákat felrázza, Bajnai Gordon pedig a kormány eredményeit fogja bemutatni. A hírek szerint azonban az MSZP is inkább március közepén, a finisben erősít majd, akkor igyekeznek döntésre bírni a még visszanyerhető szavazókat.”

Nehéz felmérni, hogy két, ilyen katasztrofális eredménnyel járó, egymást követő kormányzati ciklus után, a válság kellős közepén, amikor a gazdasági recesszió – mely távolról sem független az előzőleg elkövetett gazdasági hibáktól – Magyarországon még sokkal mélyebb, mint más, közép-európai országokban, az említett politikusok közül ki tud reményt kelteni az emberekben, ki tudja elhitetni, hogy mindennek ellenére érdemes az egyetlen, magát baloldalinak valló pártra szavazniuk. Van azonban valaki, akit semmiképp sem lenne szabad a szocialistáknak bedobni a „kampány mélyvizébe.”

Ez a politikus a szereplési lázban égő Gyurcsány Ferenc, akinek a vidéki szavazókat kellene felráznia. Könnyű kitalálni, mi történik majd, ha a botrányos körülmények között lemondott miniszterelnök, az MSZP országos listájának negyedik helyen jelölt politikusa, aki nincs tisztában azzal, mennyire megosztó személyiséggé vált, a nyilvánosság elé áll. (Sejtelmem sincs egyébként miért volt olyan sürgős, hogy a szocialisták már 2009 decemberében elfogadják országos listájukat, miközben a Fidesz most is ráér, kivár, legújabban már csak márciusra igéri az országos listáját.) 

Szinte boritékolható, hogy a tévécsatornák Gyurcsányra koncentrálnak majd, és persze az őt és regnálását élesen elutasító ellenzéki erők (mind a Fidesz, mind pedig a Jobbik, a különböző polgári szervezetekről nem is beszélve) tüntetéseket rendeznek majd ellene, melyek szintén médiaeseménnyé válnak. Egy csapásra kárba vesznek azok a szocialista párti erőfeszítések, amelyek Bajnai Gordon miniszterelnökké való kinevezése és egyes, Gyurcsányhoz köthető, kompromittált miniszterek (Veres János, Draskovits Tibor, Szilvásy György) távozása óta arra irányultak, hogy az MSZP történetében új lap kezdődjék.