Az MDF és az SZDSZ frigye: kínos bohóctréfa

Bármit gondoljunk is a régi MDF-ről, SZDSZ-ről, ennek a kínos bohóctréfának, amit Demokratikus Centrumnak hívnak, valóban semmi köze hozzájuk. E rövid írásnak nem célja a Bokros-jelenség vizsgálata, minthogy e képtelen szövetségben már rég nem is Bokros Lajos az érdekes, hanem az önrontás és a pénzhalászat különös násza – írja Petri Lukács Ádám kommentárjában.

Kiknek árthat ez a megállapodás? Árthat először is egy valaha talán kellő számú képzetet, akaratot megmozgató hazai liberális pártnak, amely új szereplőkkel, valódi liberális tartalommal, nagy emberjogi érzékenységgel és értelemmel, a nyugatiasabb viszonyokra fókuszáltan szeretne egy erre nyitott szerény számú választói bázist szolgálni. Persze lehet, hogy ilyen amúgy se lenne, az is lehet, hogy efféle formációra nincs igény. Ám az is lehet, hogy van, s ez esetben mindenképp ellenerő a most létrejött, a magát részben liberálisként címkéző alakzat, azzal, hogy tovább hitelteleníti a politikai játszmában ezt a kártyát.

Ugyanígy árt egy esetleges, jövőbeni modern, elit neokonzervatív pártnak is. Árthat azoknak a szavazóknak, akiknek szavazói motivációja az, hogy a Fidesszel és a Jobbikkal szemben szavazzanak, de ízlésesebbnek tartják erre a formációra adni a voksukat, mint az MSZP-re.

Nekik nagyon is árthat, hiszen könnyen megeshet, hogy a Nagy Menetelés megáll 4,7 százaléknál, mondjuk, azaz ennyi voks vész el ezen az oldalon. Ártalmas a gyülekezet mindazoknak, akik szívesebben vennék, ha nem Tarlós István lenne a főpolgármester 2010 ősze után. Hogy ne ő legyen, ahhoz nyilván először is kell egy olyan jelölt, akire szívesebben szavaz a budapestiek többsége, mint a Fideszére. Lehet-e ilyen, az kérdéses, az viszont nem, hogy amennyiben ez a formáció (is) e jelölt mögött lesz, az már induláskor diszkreditálja az illetőt.

Arról nincs szó, hogy amennyiben a Demokratikus Centrum bejut, egyértelműnek árt majd a Fidesznek vagy az MSZP-nek, hiszen nyilván részben vagy egészben átvásárolható, vagy mondjuk úgy, igény szerint orientálható értékmintázatú lehetséges képviselőkről beszélünk.

Kiknek használ a megállapodás? Használhat elsősorban a hivatásos pártfinanszírozóknak (esetükben tiszta haszonról beszélhetünk), s ha bejutnak, használhat azoknak, akiknek ezért-azért fontos a mentelmi jog. Használhat egyébiránt még néhány jóravaló kisvárosi önkormányzati képviselőnek, akik esetleg ennek az alakulatnak a jóvoltából önkormányzati képviselők maradhatnak.

Azt sem mondhatjuk, hogy amennyiben bejutna ez a csoportosulás a magyar országgyűlésbe, akkor az majd használni fog a szavazóiknak, hiszen fogalmunk sem lehet arról, hogy ott mit fognak képviselni. Ez valóban megjósolhatatlan Dávid Ibolya eddigi politikai stációiból, a Retkes féle inkoherens, de azért stabilan együgyű megnyilvánulásokból, pláne ha mindezt még ízesítjük némi Bánk Attila korpán érlelt Kapolyi fülviasszal.

Petri Lukács Ádám