szerző:
Szegő Péter

Orbán és Antall konzervativizmusának összevetése, az egykori SZDSZ praktikumdeficitje, a baloldal kapitalizmus-kritikájának felújítása – néháy téma, amely terítékre került Szellemi trendek, ideológiák két évtized után címmel, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és az MSZP-közeli Politikatörténeti Intézet szervezésében tartott vitán. Horkay Hörcher Ferenc szerint a kommunizmus korszaka még nem záródott le Magyarországon.


A rendszerváltás és a jelenkor konzervativizmusát hasonlította össze Horkay Hörcher Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) tanszékvezető docense. A közelmúlt két kulcsfiguráját, Antall Józsefet és Orbán Viktort vette górcső alá, a mögöttük álló két politikai tábort, azaz a húsz évvel ezelőtti MDF-et és a mostani Fideszt, végül az akkori és a mai konzervatív gondolkodást”. Antall tudatosan vállalta a kereszténydemokráciát. Mint önmaga fogalmazott: „nemzeti elkötelezettségű, az egységes Európában hívő, liberális kereszténydemokrata vagyok”.

Antall Józseffel szemben Orbán Viktor első generációs értelmiségi. Önmagáról úgy vallott: „Van bennem talán valami alulról jött nyersesség.” A Bibó István Szakkollégiumban alakult ki a későbbi Fidesz-mag: Orbán mellett Fodor Gábor, Szájer József, Kövér László, Molnár Péter és Stumpf István, mint nevelőtanár. Kövér erről a közösségről azt mondta: „Ebben a kollégiumban már benne volt az a koncepció, hogy le kell bontani ezt a társadalmi struktúrát. Ezt pedig csak úgy lehet, hogy önkormányzati gócokat hozunk létre. Így megszerveztünk magunknak egy kiegészítő oktatási intézményt. Egy olyan önkormányzati lehetőséget, amely politikai műhelyként működött.”

A szellemi muníciók többek közt az 1956-ról és a Szolidaritásról oktató Fellegi Tamástól – a Heti Válasz és a Class Rádió egyik mostani tulajdonosától –, az elszakított országrészek magyar irodalmát tanító Csapody Miklóstól, illetve a jogelmélet tanárától, Vargha Csabától érkeztek, de Kis János is hatást gyakorolt Orbán gondolkodására. A Fidesz hagyományait – az MDF-fel ellentétben – nem humánértelmiségi mivoltuk határozta meg. Orbán konzervatív fordulatáról Horkay Hörcher azt mondta: olyan apafigurák gyakoroltak rá komoly szellemi hatást, mint Antall József és Helmuth Kohl. Közben személyes belső kapcsolata alakult ki a kereszténységgel.

A rendszerváltás MDF-ének a magját azok a népi-nemzeti humánértelmiségiek alkották, akik Illyés Gyulán, Csoóri Sándoron nőttek föl. Meghatározó élményük volt a monori, majd a lakiteleki találkozó, később a bős-nagymarosi vízlépcső és az erdélyi falurombolás elleni mozgalmak.

A rendszerváltás után, 1994-ben került a boltokba a Magyar konzervativizmus, hagyomány és jelenkor című értekezésgyűjtemény. A szerzők között ott volt Andorka Rudolf, Bencsik András, Debreczeni József, Körösényi András, Kristóf Attila, Lovas István és Pokol Béla. „Elég vegyes a fölvágott, finoman szólva” – fogalmazott Horkay Hörcher. Szerinte az a Fidesz-közeli médiapolitizálás, amit a Sajtóklubban a konzervatívvá vált párttal igen jó kapcsolatokat ápoló Bayer Zsolt, Bencsik András és Lovas István produkált, „iszonyú tévutakra vezette ezt a gárdát” A PPKE tanszékvezetője szerint ugyanakkor az utóbbi tíz év erőteljes fejlődést hozott. Egyrészt a Századvégnél megjelent A dolgok természete című tanulmánykötet, másrészt létrejött több, főleg fiatalok által vitt konzervatív internetes orgánum, mint a Molnár Attila körüli fiatal értelmiségiek által alapított Konzervatórium, a Navracsics Tibor köréhez köthető Jobbklikk és az Ablonczy Balázs holdudvara által életre keltett Kommentár.

A hvg.hu megkérdezte Horkay Hörcher Ferencet, nem kellett volna-e az 1990-ben tavaszi nagytakarítást ígérő MDF-nek véghezvinnie az igazi rendszerváltást? . Ennek elmaradásért Antall József nem felelős? – kérdeztük. Horkay Hörcher szerint Antall felelőssége kétségtelen. „Az ő koncepciója az volt, hogy a jogbiztonság fontosabb érték, mint a társadalmi igazságtétel” – fogalmazott. Úgy vélte: ahogy időben távolodunk 1990-től, annál nehezebb a kommunizmus korszakát lezárni, viszont annál égetőbb szükség van rá. Arra a kérdésre, hogy az a Fidesz, melynek frakciójában és holdudvarában számos volt MSZMP-tag – sőt: az ancien régime állambiztonságának egykor beszervezett embere – van, miképp tudja hitelesen lezárni a kommunizmus korszakát, Horkay Hörcher azt felelte: „Ez nem pusztán politikai döntés kérdése: a magyar társadalom sem intézte ezt magában el. Persze ez a kérdés a Fidesz számára is mérföldkő lehet. Nem fogadható el a totalitárius örökség folytatása – ami például 2006. október 23-án szabályos rendőri erőszak formájában nyilvánult meg.” Összegezve hozzátette: „húsz évvel a rendszerváltás után szükséges lenne a rendszerváltás elvi alapvetését egy dokumentumban – valami olyasmiben, mint ami az Egyesült Államok számára a Függetlenségi Nyilatkozat – közzétenni.”

Liberálisok és baloldaliak (Oldaltörés)

Mi a liberalizmus ideológiája Magyarországon? – kérdezte előadásának címében Csizmadia Ervin politológus, a Miskolci Egyetem docense, a Méltányosság Politikaelemző Központ (MPK) igazgatója, aki egyébként a szervezők által eredetileg tervezett Kis János helyett ugrott be előadását megtartani. Mint hangsúlyozta, nem a liberalizmus politikai filozófiájáról, és nem is a közéletben meglévő liberális tendenciáiról szeretne beszélni, hanem kifejezetten a liberális pártpolitikáról. Csizmadia szerint a magyar közéletben az SZDSZ válságával kapcsolatban két teljesen hibás toposz kering. Az egyik: tizenöt-húsz százalék liberális szavazó van Magyarországon. A másik: az SZDSZ nem képviselte elég következetesen a liberális értéteket.

Az MSZP, a Fidesz és az SZDSZ különbözőképpen következetlen. Az MSZP-nél a vezetési és a szervezeti, a Fidesznél a politikai és a gazdasági, az SZDSZ-nél pedig a szellemi és a politikai dimenzió között van következetlenség. Az MSZP húsz éve platformpárt, ami „hatalmas hátrány”. Csizmadia szerint „húsz platformot egyben tartani és működtetni egészen egyszerűen lehetetlen”. A Fidesz gazdaságpolitikájában baloldali, pártpolitikájában jobboldali. Az SZDSZ esetében pedig a mindig nagyon erős szellemi teljesítmény konfliktusban állt a praktikummal, ezért „praktikum-deficitje” volt a pártnak.

Az egyetemi docens úgy látja: szellemi értelemben a magyar liberalizmus mindig erős, pártpolitikai értelemben pedig mindig gyenge volt. Az SZDSZ csak továbbvitte ezt a hagyományt és ez a kettősség hagyományozódott át az 1990-es évekre is. Amikor az SZDSZ nagy párt volt, nem volt igazán liberális, amikor igazán liberális lett, „akkor rögtön kicsivé vált”. Amikor a szellemi dimenzió megerősödött, akkor a pártpolitikai dimenzió legyengült – tette hozzá a Méltányosság igazgatója, rámutatva, hogy Nyugat-Európában nem válik ketté a szellemi és a pártpolitikai szint és az ottani liberális pártok nem kispártiságra, hanem minimum középpártiságra törekszenek.

Szocializmus

Földes György történész, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója, az MSZP Országos Választmányának volt elnöke szerint négy alapkérdésre kell keresni a választ: Mi történt a magyar baloldallal az elmúlt húsz évben? Milyen a magyar baloldal húszéves politikai és elméleti teljesítménye? Milyen a baloldal mai állapota? Hogyan tovább?

Földes György (balra) és Csizmadia Ervin a tanácskozáson
© Szegő Péter

Volt-e az államszocializmus válságakor a baloldalnak stratégiája? – tette föl Földes a további kérdést és határozott igennel felelt. Úgy vélte: a nyolcvanas években a rendszer a monopolisztikus hatalomgyakorlástól elmozdult a hegemonisztikus hatalomgyakorlás felé. Változások történtek a nyilvánosság kezelésében, a gazdaságban megpróbáltak autonómiát bevezetni. Ebbe az irányba mutattak Mihail Gorbacsov reformjai és Lengyelországban is ehhez hasonló változások kezdődtek.. A válságkezelés teoretikus problémákkal volt terhelt. Nem tudott válaszolni a hegemónia és a politika, illetve az állami és a magántulajdon összeegyeztetésének kérdésére. Ez a program a progresszív értelmiségnek kevés volt, a munkásságnak sok.

A szocializmusnak – hangzott Földes érvelése – kettős terhe volt a baloldalon. Meg kellett szabadulni tőle, mint terhes múlttól és mint céltól is. Ezzel a kapitalizmuskritika lehetőségéről is le kellett a baloldalnak mondania és elfogadnia azt, hogy a szocializmus egy olyan, kártékony utópia, amelynek a megvalósítási kísérlete totalitarianizmushoz vezet. A szocializmus – fejtegette a főigazgató – működő- és reformképes, de versenyképtelen volt.

A rendszerváltás utáni baloldalt Földes négy csoportra osztotta föl: szellemire, politikaira, társadalmira és morálisra. A szellemi baloldal azt a nyugati nézetet tette magáévá, hogy a szocializmus bukása nem oldotta meg a kapitalizmus problémáit. A politikai a csoport a szociáldemokratizálódó irányzat, melynek főleg a Kádár-korszak kései szakaszának felső rétegeiben voltak követői. Földes véleménye az, hogy e két csoport között érdemi együttműködés, kölcsönhatás az elmúlt húsz évben nem volt. A társadalmi baloldal alatt a társadalom baloldali értékek valló tagjai értendők. A morális baloldaliság alatt Földes azt érti, hogy 1989 után a baloldaliságra nem vetült a hatalommegszerzés és -megtartás szándékának a gyanúja.

Merre tovább? A 2010-es választás eredményétől függetlenül vissza kell térni a kapitalizmus kritikájához. Ezzel újraindulhat a szellemi és a politikai baloldal közötti párbeszéd. A 2008 óta tartó válság fényében szembe kell nézni a kapitalizmus válságával. Elfogadhatatlan az egyenlőtlenségek jelenlegi mértéke, a társadalmi és a kulturális kizsákmányolás. Emellett dolgozni kell a szellemi és a politikai baloldal kettéválasztásának megszűnésén. Ehhez „a baloldalnak szüksége van egy eszmei többletre, egy célra, amely több mint a jelenkori kapitalizmus” – zárta gondolatait Földes György.

Szegő Péter

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!