Mennyire kiszolgáltatottak az álláskeresők? - Kerekasztal

Álláskeresők panaszkodnak, hogy a hirdető cégek visszaélnek kiszolgáltatott helyzetükkel, gyakran válaszra sem méltatják őket, ha pedig mégis bejutnak egy felvételi beszélgetésre, megalázó szituációba kerülnek. Előfordul, hogy lenyúlják a kért referenciamunkában kidolgozott ötleteket. Rozovics Krisztina fejvadászt, a Job-Center Személyzeti Tanácsadó Iroda ügyvezetőjét; Toldi Gábort, a HVG HR Center igazgatóját, (aki egyben a jobline.hu vezetője); Hegedűs Rolandot, a Workline értékesítési vezetőjét; Németvölgyi-Nagy Renátát, a Profession.hu munkatársát és egy neve elhallgatását kérő fejvadászt kérdeztük: mi a helyzet a munkaközvetítés terén? Néhány munkát kereső csak nevének elhallgatásával volt hajlandó megszólalni. Kiváncsiak vagyunk olvasóink tapasztalataira is.

Számomra sem ismeretlen a munkakeresés és a vele járó idegőrlő várakozás. Többször tapasztaltam, hogy az álláshirdető cég visszaélt a helyzetével. Az egyik ingatlanfejlesztéssel foglalkozó cégcsoport által meghirdetett kommunikációs állásra jelentkeztem, behívtak interjúra. A felvételiztető hölgy kedves volt, de abban nem vagyok biztos, hogy meg tudta ítélni alkalmasságomat. Az első – és egyben utolsó – felvételi beszélgetés végén közölte, hogy referenciamunkában írjak kommunikációs tervet a cég arculatához kapcsolódóan, erre egy hetet kaptam. Megírtam, ám válasz két hónap után sem érkezett. Érdeklődésemre közölték, hogy a gazdasági válság miatt létszámstop van.

Egy másik alkalommal pályáztam egy fővárosi kávéház és szálloda kommunikációs vezetői állására. Az önéletrajzom elküldése után érkezett e-mailben egy komoly, szakmai tudást igénylő összetett tesztfeladat. Ki kellett fejtenem, milyen marketingeszközökkel biztosítanám a stabil működést, illetve milyen költségvetéssel lehetne eredményes és hatékony a vállalkozás, s mekkora lenne így az éves marketing-költségvetés. A feladatot megoldottam, a referenciamunkát elküldtem, ám amikor egy hónap elteltével sem reagáltak, telefonáltam. Tájékoztattak, hogy folynak a meghallgatások. A telefonbeszélgetéssel egy időben érkezett tőlük egy e-mail is, hogy több százan jelentkeztek az állásra, s nem sikerült még feldolgozniuk az anyagokat. Egy nappal később újabb e-mail érkezett, amelyben már közölték, sajnos nem rám esett a választásuk.

hvg.hu: Mennyire jogosak az álláskeresők panaszai?

Toldi Gábor: Nehéz lenne referenciamunka nélkül a jelentkezőket elbíráló cégnek szelektálnia, hiszen ezeknek fontos szerepük van a kiválasztásnál. Alkalmazásukat nem tartom etikátlannak, feltéve, hogy az időt és fáradságot nem kímélő jelölt érdemi visszajelzést kap élőszóban vagy írásban a teljesítményéről. Ideális esetben ez akár a jelölt javára is válhat, a fejlődését szolgálhatja.

Rozovics Krisztina

Rozovics Krisztina: A megbízó valóban teszteli a pályázót, de nem az első körben. Ha az első interjú után a HR-es vagy a cégvezető alkalmasnak találja a jelentkezőt, utána kérhetnek referenciamunkát. Én azt javasolom a pályázóknak, hogy indításkor ne bízzanak annyira a cégben, ha pedig mégis, és leadnak valamilyen referenciamunkát, akkor azt saját felelősségükre tegyék. Ezt is csak akkor, ha az első vagy második személyes körön átmentek, s bíznak az esélyükben. Ezt kivédeni száz százalékosan nem lehet, főleg most, amikor százan sorakoznak egy-egy állásért.

Hegedűs Roland: Ismeretlenként etikátlan próbamunka kérése, de ha már megtörtént az első személyes találkozó, akkor lehetséges. A gond ott van, hogy tudomásom szerint ennek nincs szabályozva a törvényi háttere.

46 éves, két diplomás budapesti nő: Tavaly február óta keresek munkát. Eddig kétszer hívtak be személyes interjúra, de mindkétszer kiderült, hogy a jutalékos rendszer és a pilótajáték egyvelegét ajánlották fel, a hirdetéshez semmi köze nem volt. A felvételiztető mindkét esetben felkészületlen volt; s mikor kiderült a csalás és ezt szóvá mertem tenni, elzavartak, hogy ne raboljam az idejüket. A konkrét feladat- és felelősségkörről nem tájékoztattak, de megkérdeztek, mi az a minimum összeg, amiért elvállalnám a munkát. Felháborító, hogy már az online jelentkezésnél kértek egy értékelhető projektet. Nem tudom, ez csupán agyelszívás, vagy egy ügyes irodista saját feladatát készíttette el velem. Sokszor találkoztam fantomcégek hirdetéseivel, telefonáltam olyan számra, amit soha nem vettek fel. Nem vagyok híve a kifestett, kozmetikázott önéletrajzoknak, az álreferenciáknak, de azért én is a kiírt pályázathoz igazítom az önéletrajzomat. Ha kell, a ténylegesnél alacsonyabb képzettséget, tapasztalatot írok be, mert életben akarok maradni.

53 éves, érettségizett vidéki nő: Munkahelyem 2008-ban megszűnt, a cég csődbe ment. Azóta minden létező helyre elküldtem az önéletrajzomat, többnyire válaszra sem méltattak. Ha reagálnak is, burkoltan közlik velem, hogy túl idős vagyok. Sok esetben nyilván csak formalitás a hirdetés, muszáj pályáztatni az állást, de a cég már régen tudja, kit vesz fel. A hirdetésekből nem minden esetben derül ki a munkaadó elvárása. Hiányzik egy olyan intézmény, ahol elbeszélgetnek az emberrel és felmérik, milyen munka végzésére tartják alkalmasnak. Amikor az egyik cég felvett próbaidőre, napi 12-14 órát dolgoztam, anélkül, hogy fizettek volna valamit. Még le sem járt a próbaidő, már elbocsátottak, azzal, hogy életkoromból adódóan az elvárt szintnél alacsonyabb a stressztűrő képességem.

22 éves pályakezdő miskolci lány: Tavaly szeptembertől keresek munkát, végzettségem szerint gépipari mérnökasszisztens vagyok. Már nem is tudom, hány állásportálra regisztráltam, küldtem el jelentkezésemet az állásajánlatokra. Napi rendszerességgel pályázom, eddig kétszer hívtak be interjúra. Az egyiken egy mérnök felvételiztetett, aki közölte, hogy férfias szakmám van és örüljek, hogy egyáltalán meghallgat, nő létemre. Munkát találni a pályakezdőknek a legnehezebb, még az állásközvetítők is elzárkóznak tőlünk.

H. R.: Az álláskeresőknek csupán öt százaléka jár sikerrel, mert a pályázók minden lehetséges állásra jelentkeznek. Nem számít nekik, hogy nem tudják teljesíteni a kiírt feltételeket, nem tudják igazolni tanulmányaikat, szakmai tapasztalataikat. A legtöbb esetben a pályázatukat nem is választják ki. A hirdető cégeknek van professzionális hátterük, és el tudják dönteni, hogy egy adott munkára ki a legmegfelelőbb ember.

R. K.: Kilenc éve foglalkozom fejvadászattal. Az utóbbi időben irreálisan magas számú önéletrajzot kapunk; három évvel ezelőtt egy pozícióra két hét alatt érkezett ötven, most egy állásra napi szinten jön száz. Egy informatikai projektvezetői pozícióra például, ami szakembert kíván, a jogásztól a kocsmárosig mindenki jelentkezik. Ezzel megnehezítik a munkánkat, a kiválasztás, az elbírálás sokkal több időt vesz igénybe. Minden önéletrajzot elolvasunk, mert nem tudhatjuk, melyik az igazi gyöngyszem; ezért nincs időnk visszajelezni minden pályázónak személyre szóló levéllel. Csak egy automata választ tudunk küldeni.