Gyurcsány elment, de van-e igény újabb hazugságokra?

Nem azon csodálkozom, hogy Gyurcsány Ferenc hazudott, trükközött, manipulálni próbált. Hanem azon, hogy vannak magukat elfogulatlan írástudónak nevezők, akik erre csak 2006 őszén jöttek rá. Hogy itt tart a politikai kultúránk: sok embernek csak akkor esik le a tantusz, ha arcába vágják a nyilvánvaló hazugságot. Vagy még akkor sem.

Meddig terjed a piszkos, de legális trükkök zónája, és honnan kezdődik az adatokkal történő manipuláció büntetőjogi felelőssége? Erre kell választ adnia a hatóságnak a Gyurcsány Ferenc egykori kormányfő (és pénzügyminisztere, Veres János) elleni feljelentés nyomán. (Amire Veres szintén jogi lépéssel reagált.) A Fidesz szerint a költségvetési számok ügyében adathamisítás történt . Jogi beadványában a párt ama ominózus 2006. májusi frakcióülésre hivatkozik. Melyen tényleg elhangzott: „Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt…Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ez túléljük” – mondta Gyurcsány Ferenc híres-hírhedt őszödi beszédében.

Érdemes tisztázni a fogalmakat: az adatvisszatartás, adateltitkolás nyilvánvalóan nem ugyanaz, mint az adathamisítás. Ha Gyurcsányt előbbiekben találnák bűnösnek, vele együtt rács mögé jutatható volna a honi közigazgatás nem jelentéktelen hányada is. Nálunk jogvédőknek, újságíróknak nemegyszer perelni kell olyan közérdekű adatok megismerhetőségéért, amelyeket a hatóságnak alapjáraton publikálni kéne. Következmény gyakorlatilag semmi. Jogosulatlan adatkezeléséért, (pláne államtitoksértésért) súlyos börtönévek fenyegethetik az elővigyázatlan sajtómunkást. De olyat még nemigen hallhatott a közönség, hogy jogosulatlan adatvisszatartásért szabadságvesztés árnya lebegne közhivatalnokok feje fölött. Ilyesmire nemigen volt precedens. Adathamisítás pedig akkor történt, ha Gyurcsány Ferenc idején valamely objektív mutatót direkt és tudatosan valótlan számra cseréltek. A büntetőkódex tételesen felsorolja, mi tekinthető hamisításnak vagy csalásnak. Hogy költségvetési adatok esetleges eltitkolása, késve való közzététele, kozmetikázása büntetőjogilag hogyan definiálható, ügyvéd legyen a talpán, aki feleletet ad rá.

Csakhogy rossz a kérdés, így persze a válasz is helytelen lesz. Elsősorban nem azt kell eldönteni, hogy Gyurcsány Ferenc jogilag releváns módon elkövette-e a fent említett cselekmények valamelyikét. Neki, valamint párthíveinek és ellenlábasainak nyilván ez a fontos. Mármint kifelé, hiszen belül a Gyurcsány-rajongók és Gyurcsány-fóbiások egyaránt döntöttek, a tények jelentették a legjelentéktelenebb faktort. De aki hajlandó az elfogulatlan gondolkodásra, annak nem a puszta cselekmény léte érdekes. Hanem annak társadalmi veszélyessége. Hogy amennyiben Gyurcsány tényleg eltitkolta ama bizonyos adatokat, akkor – függetlenül attól, hogy jogilag megáll-e a vád – ez mennyiben befolyásolta illegitim módon a választás kimenetelét? Vagyis eme tény döntötte-e el azt? Nehéz ügy, de csak látszólag. Az nem vitás: 2006 tavaszán Gyurcsány el akarta hitetni, hogy a költségvetés helyzete sokkal jobb, mint amilyen valójában. Részéről a szándék tehát megvolt. De a következmény csak úgy teljesedhetett be, hogy a társadalom igen komoly, - a választásokon többséget képző - szegmense ezt a hazugságot el akarta hinni.