Gyurcsány elment, de van-e igény újabb hazugságokra?

Nem azon csodálkozom, hogy Gyurcsány Ferenc hazudott, trükközött, manipulálni próbált. Hanem azon, hogy vannak magukat elfogulatlan írástudónak nevezők, akik erre csak 2006 őszén jöttek rá. Hogy itt tart a politikai kultúránk: sok embernek csak akkor esik le a tantusz, ha arcába vágják a nyilvánvaló hazugságot. Vagy még akkor sem.

Gyurcsány hazudhatott volna akármekkorát, ha nincs közeg, amelyik ezt befogadja. Hiába manipuláltak volna egyes kormányhivatalok a számokkal. Nemzetközi hitelminősítők, független hazai elemzőintézetek jelentéseinek, gazdasági szaklapok kommentárjainak tucatjai-százai harsogták: komoly gond van. E sorok írója pl. 2005 őszén már jelezte: nem a gazdaság, hanem az adósságspirál van lendületben . Aki tudatos politikafogyasztóként informálódott (vagy akárcsak egy csöpp józan esze maradt) láthatta: a kormány farizeus sikerpropagandája velejéig hamis. Így jómagam például csöppet sem lepődtem meg a nevezetes beszéd döbbenetes tényein. De az MSZP-hívek ezt nem látták, mert nem akarták látni. Kényelmesebb volt azt hinni, soha nem lesz böjtje a nyakló nélküli eladósodásnak. Minden Gyurcsány-gyűlöletük dacára nem látták a Fidesz-szimpatizánsok sem. Ahogy ma sem látják. Nekik bejött ama skizofrén bravúr is, hogy Fletót (és pártját) két, gyökeresen ellentétes dologért ugyanazon hévvel rühelljék. Egyrészt azért, hogy eladósította az országot, másrészt azért, hogy utólag visszavenné az adósságból finanszírozott jólétet. Márpedig a kettő együtt nem megy. Ha Gyurcsány hazudott (márpedig hazudott), akkor ennék a hazugságnak része volt a 13. havi nyugdíj, a közalkalmazotti béremelés, a családtámogatás, a segélyrendszer, a túlbürokratizált államháztartás fenntarthatóságának illúziója is.

Tehát nem elég Gyurcsányt elzavarni, ezeknek a hazugságoknak is menniük kell. Gyurcsány morálisan akkor is sáros, ha jogilag megússza. Ez rendben van. De nemcsak balek, hanem cinkos is mindenki, aki hitt neki. Aki politikai csőlátásból kifolyólag, egyéni önzéstől vezetve, a demagógiától elvakulva bevette: lehet és szabad a jövő terhére, „utánam a vízözön” címszó alatt élni. Az is, aki szerint Gyurcsány takarodjon, de a „nagy a jólét” hazug gyurcsányi szociális populizmusa narancsszínűre átmázolva azért itt maradhatna. Miért csodálkozik a jobboldali átlagszavazó, hogy a szoclib hívek elhitték miniszterelnökük szemfényvesztését? Talán ők nem vették be 1998 augusztusában bizonyítékok nélkül a megfigyelési ügy néven futó összeesküvés-elméletet? Amelyről szép lassan kiderült: finoman szólva nemigen fedi a valóságot. Hát igen: a gyűlölt rivális ferdítésein átlátni könnyű. A fanatikus rajongással imádott vezérürü csúsztatásait azonnal nem elhinni – mi több, egészséges kétellyel fogadni - már nehezebb. De mégis ezt kéne tanulgatni. Hogy aki politikai házasságszédelgők ígéreteit szent dogmának veszi, az önmaga becsapásában lesz tettestárs. Így aztán hiába lép le a hazug, a hazugsága – más testbe költözve – itt maradhat. Mert igény, az aztán lesz rá.

Papp László Tamás