Babarczy Eszter Orbán évértékelőjéről - előtte és utána

Orbán beszéde nem hagyott kétségeket, a Jobbik meghozta azt, amit én magam, és gondolom sokan mások is, régóta vártak: a Fidesz visszatér egy európai demokráciában megengedhető retorikai keretek közé, és harcos pártból nyugodt erővé kíván válni. Ez a jelenlegi politikai erőtérből logikusan következik. Csak a fóbia, csak néhány nagyon rémült liberális értelmiségi irracionális félelme homályosíthatja el, hogy a politikai sakktáblán véges számú pozíció van. Ha a szélsőjobbot elfoglalta a Jobbik, akkor a Fidesz nem is tehet mást, mint hogy meghirdeti a megbékélés politikáját, és békepipát ajánl a tegnap még hazaáruló banditának nevezett polgártársaknak. Nem hagyhat most középen annyi helyet, hogy ott az MDF/SZDSZ meg tudjon telepedni.

Alábecsültem Orbán Viktort!

Kedves olvasó! A vonal alatt látható, milyen előrejelzéseket merészkedtem tenni a beszéd délelőttjén (amelyet aztán, szerkesztőmmel egyetértésben, mégse közöltünk – úgyis ovira volt már hangolva a politikafüggő internetes közösség). Most tehát megpróbálom értékelni, hogy évértekelő előrejelzésem milyen találati arányt mutat.

Évértékelő után

Először is, bocsánatot kell kérnem Orbán Viktortól. Sokkal kevesebb konkrétumot mondott, mint vártam. Messze túltejesítette a semmitmondás olimpiai bajnokait – köztük Obamát, aki, mint jeleztem, az új Fidesz-PR egyik ihletője.

© Stiller Ákos

Mit nem láttam előre?

1. Orbán az Erős Magyarország, Erős Kormány vonalra fűzte fel a beszédet. Ez ugyan sok konkrétumot nem jelent, de jelentős újítás, hogy az országot európai kontextusban, sőt a világgazdaság kontextusában értékelte.
2. Az általános nyugtatgatás helyett lelkesítő stratégiát alkalmazott, kijelentve, hogy Közös Nagy Nemzeti Ügyekre lesz szükségünk. Többek között jelezte, „a gazdaság talpraállítása” közös nemzeti ügy.
3. Nem szólt a nyugdíjrendszerről és az ezzel kapcsolatos csatákról, csak egy félmondatban említette, az általános szociális biztonság keretében, hogy természetesen nyugdíjasainknak is biztonságban kell érezniük magukat.
4. A vártnál nagyobb teret szentelt a gyermekáldás gazdasági szükségszerűségének (a gyermek befektetés és nemzetgazdasági érték), kevesebbet a család morális magasztalásának.

Mit tudok kipipálni?

1. A Facebookon posztolt felhasználói üzenetekből csak egyetlen egyet idézett: amely arról szól, hogy „véget kell vetni ennek”. Hálistennek ez nem túl konkrét.
2. Határozottan elhatárolódott a Jobbiktől, és hangsúlyozta, hogy valódi, nemzeti, kormányképes erőt csak a Fidesz képvisel.
3. Eltemette a szabadpiaci liberalizmust (bár a versenyt egy rövid félmondatban szükségesnek ítélte), és erős nemzetgazdaságot tartott kívánatosnak, amelynek alapjai a magyar kis és középvállalkozások, a magyar áruk és szolgáltatások védelme. Ennek ellenére egy protekcionista gazdaságpolitika konkrét intézkedéseit (vámok, behozatali kvóták, stb) nem említette, megelégedett azzal, hogy bezzeg Franciaország és az Egyesült Államok se hagyja magát.
4. Beszélt arról, hogy a nyolc év rombolása után milyen nagy és felelősségteljes feladat vár a Fideszre és személy szerint rá is – ezért (finoman sugallva) bizonyos nehézségekre azért számíthatunk, az eredmények nem jönnek azonnal, csak a nagy nemzeti megkönnyebbülés.
5. Beszélt a közbiztonság megerősítéséről (bár konkrétan nem említette, hogy ez hogyan érhető el).
6. Beszélt a munka jelentőségéről (szemben a dologtalan spekulatív pénzosztállyal és egyéb kizsákmányolókkal).
7. Beszélt arról, hogy a következő kormány a kisemberek kormánya lesz, minden egyes magyar hangjára figyel majd.
8. Beszélt arról, hogy erőre, erős kormányra lesz szükség. Az erős állam szót nem említette ugyan, de azt igen, hogy az állam sokkal jobban is elláthatja a feladatát.
9. Elkötelezte magát a politikai osztály létszámának csökkentésére, és, „meglepetés”, még az önkormányzatokat is említette.
10. A megígért egymillió munkahely említése mellett közölte: a kis- és középvállalásoktól várhatjuk ezek megteremtését.
11. Határozottan nyitott a közép felé, kifejezetten hangsúlyozva, hogy a csalódott baloldali
szavazókra is számítanak, és a régi gyűlöletet és megosztottságot el kell temetni.
12. Beszélt az elszámoltatásról – nem bosszúhadjárat következik, mondta, de aki felelős, azt felelősségre kell vonni, már csak a jövő generációi miatt is.

4 tévedés versus 12 találat (azzal az általános önkritikus megjegyzéssel, hogy még azon a területen sem hangzott el specifikus közpolitikai intézkedési terv, ahol ez viszonylag kockázatmentes lett volna).

Mi ebből a tanulság?

Bármilyen politikai elemző 80%-ban meg tudja jósolni egy ilyen beszéd tartalmát, akkor is, ha semmiféle belső információja nincs (nekem nem volt). (A viccek kivételével persze, de ezt nem is bánom, mert ebben a beszédben meglehetősen poéntalan viccek szerepeltek.)

Miért? Azért, mert a politikusok nyilvános szereplései során a mozgástér általában kicsi. Egy ilyen „országértékelő” műfaj különlegesen veszélyes: hallgatja a fanklub, az ország különféle hajlandóságú része, valamint a megragadható és számon kérhető konkrétumra leső ellenfelek. Nem nagy ügy egy ilyen beszéd tartalmát eltalálni: roppant szűk az ösvény.

A Fidesz annyira óvatos most – a kétharmad reményében –, hogy feltehetőleg a választási időszakban továbbra sem fog mondani semmiféle konkrétumot (hacsak nem kis körben, de még ott is veszélyes lehet, tekintettel a zsebbe dugott kismagnókra).

A Jobbik – legalábbis ideiglenesen – meghozta azt, amit én magam, és gondolom sokan mások is, régóta vártak: a Fidesz visszatér egy európai demokráciában megengedhető retorikai keretek közé, és harcos pártból nyugodt erővé kíván válni. Ez a jelenlegi politikai erőtérből teljesen logikusan következik. Csak a fóbia, csak néhány nagyon rémült liberális értelmiségi irracionális félelme (akiktől meg is kaptam a magamét, amikor ezt a prognózist először megfogalmaztam) homályosíthatja el, hogy a politikai sakktáblán véges számú pozíció van. Ha a szélsőjobbot elfoglalta a Jobbik, akkor a Fidesz nem is tehet mást, mint hogy meghirdeti a megbékélés politikáját, és békepipát ajánl a tegnap még hazaáruló banditának nevezett polgártársaknak. Nem hagyhat most középen annyi helyet, hogy ott az MDF/SZDSZ meg tudjon telepedni.