Baloldali körökben most ugyanúgy kiragadott mondatokat idéznek Orbán Viktornak a VI. Kötcsei Polgári Pikniken, tavaly szeptemberben elhangzott felszólalásából, megpróbálva kiforgatni eredeti mondanivalóját, mint tette ezt a másik oldal Gyurcsány őszödi beszédével. Akkor Gyurcsány ellenfelei (a belső és a külső) aljasak voltak. Ok ez arra, hogy most Orbán Viktor kötcsei beszédével műveljük ugyanezt? Csak mert megszoktuk, hogy a politikai harc aljas?
|
|
Orbán Fideszen belüli pozíciója megingathatatlan, de figyelmeztetnie kell a holdudvart, hogy célszerű igazodniuk a kormányzás stílusához, különben buknak a kormánnyal együtt. Azért kell aggódnia, hogy túl hangosak és túl éhesek, túl bosszúvágyók és konfrontatívak lesznek eddigi hívei – a beszéd környezetében a jobboldalhoz húzó értelmiségiek – és ezzel veszélybe sodorják a Fidesz biztos pozícióját. Az ígéret az, hogy ha csöndben maradnak, tíz-tizenöt évre tervezhetnek.
Orbán számára kedvező a „jobboldali konjunktúra”, de az értelmiségi holdudvar körében nem mer konkrét célokat megfogalmazni (mondhatjuk, ködösít). Úgy tudja csak körülírni kormányzati céljait, hogy egyszerre vádolja neoliberalizmussal és a járadékosok számának növelésével a baloldalt – vagyis erős, de kicsi közszférát akar, erősíteni a vállalkozóréteget, és csökkenteni az inaktívok számát. Ehhez viszont csönd és nyugalom kell, a Kulturkampfnak vége. Az orbáni program lényegében a Bethlen-Peyer paktum utáni konszolidációs kormányzást tekinti mintának – Bethlen pártját is Egységes Pártnak hívták, míg ki nem váltak belőle az elégedetlen kisgazdák.
A korábbival azonos szempontok és jelölések Orbán Viktor beszédének legvitatottabb részleteinél:
„Most vessünk egy pillantást a magyar politika párterőterére is. Magyarországon egy duális párterőtér alakult ki a legutóbbi időkig. A duális erőtér természetesen a kultúrát sem hagyta érintetlenül. Nem arról van szó, hogy a kultúra szereplőinek is el kellett helyezkedniük ebben az erőtérben, bár ez is igaz, hanem elsősorban arról van szó, hogy egy ilyen erőtérnek szükségszerű velejárója az állandó értékvita. Tehát nincs olyan egyetlen közös érték, közös cél ebben a duális erőtérben, amit mind a két fél elfogadna, hanem folyamatos harcok zajlanak a legalapvetőbb kérdésekben is. Ha mi azt mondjuk, hogy családtámogatás, akkor ők megszüntetik, ha mi azt mondjuk, hogy kettős állampolgárság, akkor ők azt mondják, beözönlik 23 millió román.
Ha eggyel továbblépünk, meg tudom mutatni azt az erőteret, amiben ma a magyar politika létezik. Ez egy centrális politikai erőtér, megszűnt a rendszer dualitása, ez részben a mi megerősödésünknek köszönhető, részben, hogy jobboldali konjunktúra van. Hogy így néz-e majd ki a választásokat követően, azt nem tudom, csak szeretném, ha így nézne ki. Nyilvánvalóan nem egyszerűen egy választási lehetőségről beszélgetünk, hanem arról, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz éve lehet olyan is, hogy nem ez a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákat, bonyolult és kínos, fölösleges társadalmi következményeket hoz magával, hanem létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, s ez képes arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza” (...)
„Ha azonban arra törekszünk, hogy a centrális erőtér maradjon fönn, akkor nekünk nem ellenkormányzást kell folytatni, hanem a nemzeti ügyek kormányzását kell megvalósítani. Ez talán kicsit elvontnak tűnik, de ebből nagyon sok minden következik a kormányprogramra, az annak a középpontjában álló ügyekre, a stílusra, a kormányzat felépítésének szélességére és még számos direkt politikai kérdésre nézve. Azt gondolom, hogy a jobboldalnak érdemes megvitatni ezt a kérdést a következő időszakban, hogy hosszabb távon, tizenöt-húsz év távlatában milyen politikai erőtérben látja a saját maga érdekeit inkább biztosítva. Mit tart inkább az ország javára valónak?”
„Az én álláspontom ebben a vitában majd az lesz a következő néhány hónapban, hogy mi a centrális politikai erőknek az állandósításában legyünk érdekeltek, és ennek megfelelően próbáljuk alakítani a politikánkat. Az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát javaslom. Ami nem azt jelenti, hogy nem kell harcolni, de ne a másik féllel folytatott folyamatos és állandó küzdelem határozza meg gondolkodásunkat, hanem bizonyos nemzeti ügyek olyan meggyőző erejű képviselete, amely a centrumba helyezi a kormányt, és hosszabb távon is garantálja a választók többségét magába foglaló támogatottságot.
Olyan rendszert nem tudunk kitalálni, amely verseny nélkül biztosítja a kormányzást. Olyan rendszert sem, amelyből ki lehet kapcsolni a választókat. Nem is akarunk. Tehát verseny lesz, és a végén a választók fognak dönteni. A kérdés csak az, milyen alternatívát kínálunk. A kétpártrendszer folytatását egy duális erőtérben állandó értékvitákkal, vagy az értékvitákat a megfelelő helyre tesszük. Az értékvitákat megfelelő helyre irányítjuk és helyette pedig egy nagy kormányzópártra jellemző, állandó kormányzásra törekvő politikai erő magatartását, céljait jelenítjük meg a közvéleményben.”
„Végül is arról beszélünk, hogy az elitnek szépen, nemesen és választékosan kellene élnie. Ugye ez az a minta, amit szeretnénk, ha a társadalomban elterjedne. No, szépen, nemesen és választékosan nem lehet élni, ha az elit az önteltség állapotában van. Akkor sem, ha az önelégültség, akkor sem, ha a törtetés állapotában van, akkor sem, ha az állandó támadás, vagy a szorongás állapotában van, akkor sem, ha a számonkéréstől való félelem állapotában van, akkor sem, ha az önvédelem és akkor sem, hogyha az önigazolás állapotában van.”
Kádárista? Fasiszta?
Mindenkinek megvan a maga problémája. De a lényeg mégis ugyanaz. Először napirenden van a hatalom megszerzése vagy megtartása, a hatalomtechnika. Utána jön a kormányzás. És az utóbbi nehezebb. Bele is lehet bukni. Megbukott Bethlen nyolcévnyi kormányzás (ezen belül egy kétharmados időszak) után, megbukott Horn Gyula a kétharmadával együtt, megbukott az MSZP nyolc év után. És ha nem jól kormányoz, Orbán is meg fog bukni. A demokrácia már csak ilyen.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#48)
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#48)

A két beszéd összehasonlítása bizony nagyon sántára sikerült. Kétségtelen, hogy a Gyurcsány beszédből kiragadtak és túlhangsúlyoztak részeket, de a hazugság - pl.: a költségvetés helyzetéről - hazugság marad, s a tényleges helyzet eltitkolása pusztán a hatalom megtartását célozta, mint ahogy azt dicső volt pénzügyminiszterünk, Veres János bevallotta. Ha lett volna Fletóban tartás, akkor bevallja nyilvánosan, hogy elqrták, de ezt, meg ezt fogjuk tenni, hogy javítsunk. De nem, még az utolsó pillanatban - a miniszterelnöki vitán is - pofátlanul belehazudott a képernyőbe. Na innentől fogva lehet a világ legokosabb embere, akkor sem való politikusnak, pláne miniszterelnöknek, mert ahogy a kötcsei beszédben is elhangzott, az elit által követett erkölcsi tartás kihat az egész társadalom erkölcsére.