Gazsó Ferenc: A megújulásra képtelen MSZP megszállva tartja a baloldalt

Az erkölcsi tőkéjét eltékozoló MSZP kimerítette a lehetőségeit, figyelmeztet Gazsó Ferenc szociológus, a Corvinus egyetem professzora. Ahhoz, hogy gazdasági és politikai irányváltást hajtson végre, új szemléletre és új emberekre lenne szüksége. Egyikkel sem rendelkezik. Gyurcsány Ferenc még most is erős vonzerőt gyakorol a szocialistákra, és ennek a pártra nézve katasztrofális következményei lehetnek – állítja a szocialisták Társadalompolitikai Tagozatának tiszteletbeli elnöke.

hvg.hu: Ugyanakkor Gyurcsány Ferenc és köre is markáns ellenzéki szerepre készül a parlamentben, a közelgő választások után. Mi a véleménye: sikerül majd társadalmi bázist teremteniük?

G.F.: Az MSZP vezetése legalább három cikluson keresztül teljesen elhibázott gazdaság- és társadalompolitikát erőltetett. Ennek lényege, első számú prioritása a nemzetközi tőkeérdekek maradéktalan kiszolgálása volt. Feltehetőleg úgy gondolkodtak, hogy amennyiben Magyarországon a multinacionális, globális tőke egyértelmű dominanciája és az újglobalista társadalom-felfogás érvényesül, szinte garantáltan biztosított az ország gazdasági- társadalmi felemelkedése, felzárkózó modernizációja. Ez az „automatikus emelkedési pálya” azonban éppúgy elhibázott feltevés, mint az önszabályozó piac teóriája.  Szerte a világon tömérdek példa van rá, hogy az említett automatizmusok nem működnek. Mégis elhanyagolták a hazai gazdaságot, és olyan kedvezményeket adtak Magyarországra települt multiknak, amelyeket talán nem kellett volna adniuk. Elhibázott volt az 1994 és 1998 között zajlott eszeveszett privatizáció is.

Másrészt az MSZP vezetői úgy gondolták, hogy nálunk a társadalmi tűrőképesség szinte határtalan. Az emberek mindent elviselnek abban a reményben, hogy majd egyszer jobb lesz nekik. Ezért mertek hozzáfogni olyan akciókhoz is, melyeknek kimenetele eleve kétségesnek ígérkezett. Itt az alrendszerek, az egészségügy, az oktatás átalakítására, tervbe vett piacosítására gondolok. Az ötletek talán nem is az MSZP-től, hanem az SZDSZ-től származtak, de a szocialisták kísérletet tettek a megvalósításukra. Ez aztán látványos kudarcokhoz vezetett. A társadalmi tűrőképesség elfogyott.

Gyurcsány vezető szerepe mellett az MSZP aligha lesz képes megújulni, nem lesz hiteles, nincs reménye a társadalmi bizalom visszaszerzésére. Megtarthatják ugyan a törzsbázisuk egy részét, talán 40-60 képviselővel fognak rendelkezni a Parlamentben, ellenzéki szereplésük nem lehet sikeres. Egyelőre csak azt remélhetik, hogy a Fidesz a kormányzás során majd óriási hibákat követ el, amit kihasználhatnak. „A Fidesz után újra mi jövünk, csak tartsunk ki, újra ölünkbe hullik majd a hatalom!” Ez lehet most a jelszó az MSZP vezetésében, de ennek nincs sok realitása.

hvg.hu: Ezek szerint berobog a lengyel expressz, szétesik az MSZP, ahogyan a hagyományos baloldali pártok megsemmisültek Lengyelországban?

G.F.: Elképzelhető, hogy a magyar baloldalt elfoglaló MSZP széthullik, és a párt romjain versengő pártcsírák jönnek létre. Természetesen nyitott kérdés, hogy az új képződmények miként tudnak erőre kapni. A baloldal térfélen is megjelenhetnek olyan politikai csoportok, amelyek integráló erőre tehetnek szert. Egyelőre azonban a politikai erőtérben a Fidesz abszolút dominanciája érvényesül. Sok függ attól, hogy a Fidesz az ország előtt álló nehéz feladatokat milyen eredménnyel lesz képes megoldani, s megtartani a mostani támogatói bázisát. Minden bizonnyal koalíciós kényszer nélkül kormányozhatnak majd, ezért a felelősséget is teljes mértékben viselniük kell. Ezek a nehéz feladatok feltehetően a Fideszt is új helyzet elé állítják. Új megoldásokban kell gondolkodnia, amelyek lehetővé teszik a társadalom mozgósítását, egyszersmind biztosítják a válságból kilábaláshoz nélkülözhetetlen társadalmi összefogást és közmegegyezést.

hvg.hu: A baloldali holdudvarhoz tartozó értelmiség látszólag tanácstalan, fűhöz-fához kapkod. Velük mi lesz?

G.F.: Az elmúlt két évtizedben a magyar értelmiség politizáló részének többsége arra rendezkedett be, hogy igazolja mindazt, ami az országban zajlik. A balliberális értelmiség pedig mindmostanáig csupán az ellenzéket bírálta, ugyanakkor kritikátlanul elfogadta, legitimálta a társadalmi-gazdasági elit neoliberális intézkedéseit, megpróbálta megszerezni hozzá a társadalom támogatását. Egy kisebb csoportja még most is kongatja a vészharangot, az immár elkerülhetetlen kormányváltást társadalmi katasztrófaként tünteti fel. Napjainkra azonban kiderült, hogy az a társadalomkép, amit a balliberális értelmiség vonzó alternatívaként festett le, szétfoszlott. Ez nyilvánvaló hitelvesztést jelent a „holdudvarokba” vonult értelmiség számára. A kialakult szituáció tehát az eddigi magatartás változtatását sürgeti. Vissza kell térnünk az eddig elhanyagolt kritikai funkció gyakorlásához, és ahhoz, hogy reális alternatívákat keressünk a társadalom számára, melynek a tagjai vagyunk.

Pelle János