Hagyó Miklós, a beteg MSZP tünete

Oknyomozó újságírók serege kutatja, a BKV-labirintuson átforgatott pénzek hogyan juthattak el (eljuthattak-e?) az MSZP-hez, ( talán az SZDSZ-hez is). Megeshet, hogy a párt, amelynek nevében és amelyre hivatkozva klientúra-lovagok rajai nyúlták le a közkasszát, csak az összeg töredékét kapták. A javarészén korrupt politikusok és udvari tőkéseik magánzsebei osztoztak. Ők az egész párt-és kormányapparátust adóparadicsomi fantomcégnek tekintették. Ide vezet, ha a „kapcsolati nagytőkés” oligarchia bekebelezi a pártot.

A Hagyó-szindróma bírósági ítélet nélkül is állatorvosi lova azon folyamatnak, amikor a gazdasági holdudvar átveszi egy párt irányítását. Pontosabban, a valódi, kompetens politikai irányítás hiányát kihasználva megbontja az esetleges korrupciós haszon és a vele járó politikai kár törékeny ár-ellenérték egyensúlyát. Hagyományos, szürkezónás pártfinanszírozás helyett ez inkább már szimpla rablógazdálkodás. A klientúra (és politikai vazallusai) szinte teljesen kiviszik a rendszerből a bűnös (de legalábbis gyanús-kétes) úton szerzett profitot, annak morális és közéleti terhét ráhagyva az egész politikai közösségre. Ugyanis ezen a szinten a korruptságnak már csak alibiből van küldetéstudata, belpolitikai rendezőelve. Valójában csupán fehérgalléros bűnözés más eszközökkel. Bizonyulhat Hagyó jogilag ártatlannak, morálisan akkor is kortüneti szimbólumává vált a fentieknek. 

Hagyó Niklós

A saját meghallgatását végül bojkottáló Hagyó Miklós bajban van. Demszky Gábor egykori helyettesére, Budapest korábbi második emberére nemrég Balogh Zsolt volt BKV-csúcsvezető tett súlyosan terhelő médiavallomást. Amiért Hagyó beperelte, ez úton akarván cáfolni a kijelentéseit. A szocialisták lemondásra kényszerült fővárosi alapemberének más lépései viszont arra utalnak: felkészült a legrosszabbra is. Nemcsak pártja, de hajdani városházi főnöke is kihátrált mögüle. Demszky a leleplező szándékú Balogh-interjúról úgy nyilatkozott: „összefüggésében ez egy hihető történet”. Igaz, Balogh elődje, a Hagyó-kádernek számító Antal Attila BKV-vezérigazgató pedig Demszky feltételezett sarát kenegette szét, teregette ki.

A liberális főpolgármester és baloldali helyettese részéről ugyanazon felelősséghárító reflex lépett működésbe. Igyekeznek a dolog politikai, szakmai és morális terhét egymásra rátolni. Viszont a fenti képletben a jelen és jövő szempontjából Hagyó a relevánsabb. Először is: Demszky pályafutásának vége, s önálló erőként a statisztikai hibahatár alá csúszó SZDSZ is lehúzhatja a rolót. Belpolitikailag így is, úgy is halottnak tekinthetőek, az pedig, hogy büntetőjogilag Demszky és/vagy más liberális fővárosi politikus netán elmarasztalható-e, a választások előtt úgysem fog jogerősen kiderülni. Ráadásul egy, politikai nekrológnak szánt Demszky-profil szerzőjeként jómagam úgy vélem: a főpolgármester a naiv, de becsületes szamizdatos legendából akaratgyenge figurává, háttér-lobbik túszává züllött. Nagyon is elképzelhető hogy kicsúszott a markából a gyeplő.

Hagyó viszont – mint pályaképe is taglalja – dörzsölt üzletember-háttérpolitikusból lett frontember. Tetejébe, ha ő nem is feltétlenül, pártja mindenképp játékban marad. Nem érdektelen hát a története. Azon generációs szegmenshez tartozott, mely – Gyurcsány Ferenchez hasonlóan – a rendszerváltó hőskorszakban a céges karriert választotta a szervezett politizálás helyett. Élelmiszerkereskedelmi termékforgalmazó, „márkaterítő” vállalatoknál (pl. a Wrigley-rágógumi hazai terjesztőjénél) alapozta meg gazdasági hírnevét. Érdemes végigolvasni a Hagyó-karrier magánvállalkozási szakaszát is részleteiben boncolgató Mancs-riportot. Offshore cégek, necces ügyletek, börtönbe került vezetőtárs. Hagyóra ekkor, a 121 milliós csempészet vádjával elítélt Joseph Yuval Rayner ügyéből semmilyen bizonyított törvénysértési árnyék nem vetődött rá. „Az első inkriminált vámárucsalás idején Hagyó már nem volt a cég alkalmazottja, és akkoriban lépett ki - a Hagyó bevallása szerint általa nem is ismert - Balogh György vámparancsnok is a felügyelőbizottságból.” – írja a cikk. Ugyanakkor nyilvánvaló: gazdasági tanulóévei során Hagyó jól beleláthatott a protekción, kontraszelekción és szürkegazdaságon alapuló diktatúra romjain épülő felemás, félperifériás kapitalizmus farkastörvényeinek boszorkánykonyhájába. Felfedezhette, hogy itt a tehetség fokmérője nem annyira az üzleti morállal kombinált értékteremtés. Sokkal inkább a joghézagos-kiskapus törvények nagyvonalú (értsd: gátlástalan) kezelése, a „piaci-fogyasztói analfabéta” társadalom ügyes manipulálása, a közhatalmi-politikai szektorral ápolt dzsentrimentalitású kapcsolatépítés.