Róna Péter: Mire bevezetnénk az eurót, már nem lesz

Mire adoptálnánk az eurót, már a többieknél sem lesz – vélekedik Róna Péter közgazdász (68), aki élesen bírálja a Nemzeti Bank monetáris politikáját, ellenzi az adócsökkentést, és nincs hasra esve a multiktól. Róna Péter 1986-tól 1990-ig a Schroder bankház elnök-vezérigazgatója, 1990 és 2004 között a magyarországi befektetésekkel foglalkozó Első Magyar Alapítvány elnök-vezérigazgatója volt.

hvg.hu: Ön lelkes híve a devizahitelek forinthitellé alakításának. De ki fizeti majd meg az átkonvertálás költségét: a lakosság, a vállalkozók, az állam vagy a bankok?

R.P.: A megoldásra vonatkozóan kidolgoztam egy tervet. Több helyen kifejtettem, hogy a devizában való hitelezés ma a magyar nemzetgazdaság legnagyobb gondja és legkárosabb tényezője, ami miatt a nemzeti bank nem képes a forint árfolyamát a megfelelő szinten tartani. Gyengíteni kellene a forintot az export ösztönzése miatt – az egyensúlyi árfolyam valahol 310 és 320 forint között mozog –, ám ez a devizahitelesek helyzetét lehetetleníti el.

Róna Péter Fotó: Horváth Szabolcs

Ebből a zsákutcából ki kell szállni. Ismételten le kell szögezni, hogy a helyzet kialakulásában komoly szakmai hibát vétett a Magyar Nemzeti Bank. Négy évvel ezelőtt, mikor egy tanulmányban megírtam a devizahitelekkel kapcsolatos aggályaimat, a Nemzeti Bank egyszerűen nem vett róla tudomást. A bankok nem látták a veszélyt, miközben a londoni Financial Times már három éve figyelmeztetett: „a devizahitelezés magyarországi elburjánzása a hagyományos magyar öngyilkossági hajlam legújabb megnyilvánulása”.

Magyarországon sikerült elhitetni a közvéleménnyel, hogy a 2008-as válság fő oka a költségvetés hiánya volt, de ez nem igaz. A költségvetés tényleg bajban volt, korrigálásra szorult, de a konvergenciaprogram javított a helyzetén, a helyzet javulóban volt. A piacokon azért rendült meg a forint, mert a befektetők látták: könnyen bedőlhet az óriási mennyiségű devizahitel, ez pedig alááshatja a bankrendszer stabilitását. A forintot azután a 23 milliárd eurós IMF-EU-Világbank mentőcsomag mentette meg.

hvg.hu: Tehát ön milyen megoldást vizionál?

R.P.: A következő sémát tudom elképzelni: egy erre a célra felállított állami pénzintézet kötvényeket bocsát ki, amellyel megvásárolja a bankoktól a devizaalapú hiteleket. A kötvényt forintban bocsátja ki, ami forintkamatot visel. A vételár, amivel a pénzintézet átveszi ezt a portfóliót, a devizahitelek névértékénél alacsonyabb, tehát diszkont ár; ha a devizahitel 100 forint, akkor a pénzintézet ezt a hitelt, mondjuk, 80 forintért veszi meg. A bankoknak megéri, mert mentesülnek a nemfizetés kockázatától. Ráadásul a devizahitelek ellenében képzett céltartalék felszabadul. Továbbá a hozzájuk került állampapírokat a másodlagos piacon forgalomba tudják hozni. Ezek a tényezők, összeadva, számításaim szerint lehetővé teszik a 20 százalék körüli diszkontot, a diszkont pedig csökkenti az adósok tartozását. Bár a forintkamatláb magasabb lesz, mint a deviza alapú kamat, a törlesztés összege nem lesz nagyobb, mert a törlesztést alacsonyabb tartozásra kell számítani.

hvg.hu: A Bajnai-féle válságkezelő kormány teljesítményéről ellentmondó értékelések születtek. Önnek mi a véleménye?

R.P.: A Bajnai-csomag a válságkezelésre alkalmas és jó volt, de önmagában nem alapozta meg a kilábalás lehetőségét. A gazdaság számára hozott stabilitást, de a fellendülés pályáját nem jelölte ki. Bajnai ezt meg is mondta, ő azt vállalta, hogy elkerüli az összeomlást. El is kerülte, bizonyos szintű egyensúlyt létrehozott, ami dicséretre méltó teljesítmény. Ami az Orbán-kormányt illeti, nekik véleményem szerint Bajnaiék fiskális politikáját folytatniuk kell, adócsökkentés helyett meg kell találniuk azokat az ágazatokat, amelyeknek fejlesztése sikerre jogosít.

hvg.hu: Konkrétan mire gondol?

R.P.: Minden országnak van két-három olyan ágazata, amik gazdaságának erősségei. Például az osztrákok esetében ilyen fontos ágazat a síturizmus, amire az elmúlt 30 évben egész iparágat építettek ki. Mi is csak komparatív előnyeinkre építkezhetünk. Például termálvizeinkre ki lehet építeni egész életmódiparágat, beleértve a gyógyítást, az egészséges életmódra nevelést, a szépséget, a wellnesst. De a mezőgazdaságban is óriási lehetőségek vannak, Európában Magyarországnak vannak a legjobb gyümölcsfacsemetéi – bár komoly támogatást igényel további fejlődésük. Ha a hollandoknak jó, hogy ők a világ legjobb tulipántermesztői, amiből nagyon jól meg tudnak élni, akkor mi is meg tudunk élni a gyümölcsfákból és a gyógyvízturizmusból.

Ez mindenekelőtt az identitás kérdése. Fel kell ismernünk először, hogy kik vagyunk, milyen a mi igazi kultúránk. Ezekkel a dolgokkal a mai napig nincs tisztában a társadalom. Az ország szétesettsége abból fakad, hogy mi mindennel meglehetősen felületes és elégtelen módon próbálunk ezermester módjára foglalkozni. Mondok egy példát: ha jön egy koreai gumiabroncsgyár, akkor mi gumiabroncsot gyártunk, mert ez szerintünk jó. A fenét jó! Soha nem leszünk gumiabroncs-nagyhatalom, de igenis lehetünk gyógyvíznagyhatalom, lehetünk öntözőkert-nagyhatalom, mert kitűnő a vízellátottságunk, kiváló a termőföldünk, megvan hozzá a kulturális orientáltságunk is Amíg nem ismerjük fel az ország valós identitását, amíg mindig mások után megyünk, addig nem is lesz változás. Ez a lényeg, az identitás megtalálása az alapvető és legfontosabb feladat.