A közelgő Gyurcsány-Szanyi párharc

Könnyen lehet, hogy hamarosan Gyurcsány-Szanyi párharc bontakozik ki az MSZP-ben. E két, éles kontúrokkal rendelkező, karizmatikus politikus töltheti ki azt az űrt, amelyet a beszürkült pártvezetés homályos alakjai hagytak maguk mögött. Gyurcsány és Szanyi mágnessarkok gyanánt vonzhatják magukhoz a híveket. Kérdés, melyikük bizonyul erősebbnek?

Bejött a cikkíró által is jósolt forgatókönyv: az MSZP-kongresszuson kenyértörés nem volt (a személyi döntések halasztása miatt nem is lehetett), de a párton belüli helyzet éleződik. Ennek jele Szanyi Tibornak a  pártvezetéshez intézett nyílt levele is. Hogy valamilyen fordulat lesz, az nem vitás. A kérdés csak az, mekkora? És milyen szerepet vállal ebben Szanyi? Cikkíró már egy tavaly decemberi elemzésben azt prognosztizálta, hogy Szanyi pártpresztízse, politikai ázsiója növekedni fog.)  A Szanyi-levél okfejtése mellesleg elég gyenge lábakon áll. Az elmúlt két ciklus három szocialista jelölésű kormányfőjéből Medgyessyt és Bajnait dicséri, Gyurcsányt támadja. „Házon belül nem adódott senki, aki képes lett volna nemzetben gondolkodni, így jöhetett Medgyessy Péter. Ő volt az, aki komolyan vette a feladatát. Mikor azonban már konszolidálódott a párton belüli helyzet, s beléptünk az EU-ba, akkor útilaput kapott a miniszterelnök, s behódoltatok Gyurcsány Ferencnek, aki írt, mondott, ígért és vizionált az égen-földön mindent, meg mindennek az ellenkezőjét. Eufória volt a köbön, s az istenadta nép pedig Nektek is elhitte mindazt, amit most Orbán Viktornak, hogy t.i. minden jobb lesz…Ennek az országnak hatalmas szerencséje, hogy Bajnai Gordon Medgyessy Péterhez hasonlóan komolyan vette a dolgát.” – írja.

Szanyi Tibor Fotó: mszp.hu

Enyhén szólva árnyalja a képet, hogy Gyurcsány hazug ígéretei pont a Szanyi által komolynak tartott Medgyessy irreális jóléti döntéseinek fenntarthatóságára vonatkoztak. A szintén dicsért Bajnai pedig épphogy eltakarította az osztogató Medgyessy, és a mélyreható reformokat csupán szavakban felvállaló Gyurcsány kártékony hagyatékát. Eme logikai bakugrásoktól függetlenül Szanyi tűnik a párton belüli Gyurcsány-ellenes irányzat karizmatikus vezérfigurájának. Balos populista, aki szakít azzal a gondolkodással, amely megpróbálja összeegyeztetni a neoliberális piacelvűséget, a közgazdasági racionalitást az időszerű szocdem értékekkel. Aki az elmúlt húsz év nyerteseinek ellenében szinte kizárólag a tényleges vagy potenciális veszteseket akarja felkarolni. „…[A] Magyar Szocialista Párt a saját munkájukból élni akaró, a saját munkájukból élő és a saját munkájukból nyugdíjat szerzett emberek pártja. A munkásoké, a földműveseké, az alkalmazott értelmiségieké, a bérből és fizetésből élőké, a saját vállalkozásaikat önfoglalkoztatóan vezetőké, továbbá mindazoké, akik valamilyen sérülékeny társadalmi csoporthoz tartoznak, tehát a fiataloké, a nőké, a kirekesztéssel küszködőké, a fogyatékosoké, a felemelkedni akaróké. Tehát nem a tőketulajdonosoké, nem a milliárdosoké és legkevésbé sem a szerencselovagoké.” – jelenti ki.

Tegyük fel, hogy a Szanyi-irányzat a nyári tisztújításon győz, de legalábbis felerősödik. Annyi megkockáztatható: ez nemcsak Gyurcsánynak, de a Gyurcsány előtti (illetve az ő 2009 tavaszi bukása után ismét csúcsra került) régi gárdának is kihívást jelent. Az új frakció nagyrészt az ő embereikkel lett feltöltve, többségükben nekik sikerült, kedvező listás helyezésüknél fogva megtartani parlamenti székeiket. A párttagság zömét viszont egyszerű talpasok (illetve parlamenti mandátumukat vesztett közkatonák, tisztségükben az önkormányzati létszámcsökkentés, illetve az esetleges helyhatósági kudarcok által fenyegetett helyi káderek) alkotják.

Az a kérdés, hogy a sértett, csalódott, kiábrándult tagságot ki tudja a maga oldalára állítani? Gyurcsány vagy Szanyi? Gyökeresen különböző alapállásból, de mindketten a status quo feltörésén dolgoznak. Az ő párharcuk végeredménye dönthet az erőviszonyok mibenlétéről. (Gyurcsány pártvezetést kóstolgató-provokáló dolgozatának elemzése itt található.) Előbb-utóbb a párt és frakciója viszonylatában is komoly törés lehet. Az új ciklus parlamenti képviselőcsoportjának összetételét még a régi (ha győzelemben nem is, de legalább tisztes végeredményben bízó) csúcsvezetés határozta meg. A párt új vezetését azonban már a többségében a vereség kárvallottjaiból álló küldöttek jelölik. Így a frakció jórészt abban érdekelt, hogy magyarázza a bizonyítványt, a küldöttsereg nagyobbik hányada pedig abban, hogy kimondja a bizonyítvány elégtelen (vagy legalábbis nagyon gyenge) voltát. Hogy fog a zúgolódó tagság és a személycserék minimalizálásában érdekelt frakció együtt dolgozni? Lesz-e annak érdekében Mesterházy-Szanyi (vagy épp Mesterházy-Gyurcsány) paktum? És ha, igen, mikor? Előbb-utóbb kiderül.