A közelgő Szilvásy-per – előzmények és veszélyek

Az UD Zrt. botrány folyományaként a legrosszabb fajta szellem szabadulhat ki a palackból. Csak reméljük, hogy a több mint egy éve a vádhatósági gyanú árnyékában élő Szilvásy György által az ügyészség szerint bevetett módszer – amelyet az MDF fölötti nagypárti hegemóniáért zajló Fidesz-MSZP meccsben alkalmazott –, nem ismétlődik meg, ezúttal a legutóbbi győztesek oldaláról.

Szinte visszhangtalanul halt el a Szilvásy György, illetve Dávid Ibolya és Herényi Károly ügyében indult nyomozások egyesítésének híre. A dologban politikai hovatartozásuk révén érdekelt holdudvari orgánumok – pro és kontra – szájízüknek megfelelően, hevesen kommentálják a történéseket. Prekoncepciójuknak megfelelően elítélve vagy felmentve az érintetteket. A szélesebb, többnyire apolitikus nagyközönség viszont rég beleunt a szövevényes, átláthatatlan titokszálak gombolyításába.

Szilvásy György Fotó: Fazekas István

Holott érdemes volna odafigyelni: a Köztársaság több mint húszéves fennállása során először indul büntetőeljárás miniszteri rangú közszereplő ellen. Ráadásul pont olyan ellen, aki hosszú éveken át az ország biztonságára ügyelő nemzetbiztonsági szolgálatok kormányzati felügyelője volt. Az UD Zrt. ügyében immár valóságos „percsokorról”, eljárások kusza leágazásairól beszélhetünk. Gyakorlatilag a nyomozásegyesítéssel párhuzamosan mentették fel a rágalmazás alól Debreczeni József közírót, volt MDF-jelöltet, aki a Diktatúra árnyéka c. írásában úgy vélte: a cég „titkos hálózatot hozott létre törvénytelen eszközökkel való információszerzés céljára.”

Ugyanakkor a zavaros história egyik szereplője, Tombor András t Dávid Ibolyával szemben nyert pert. A bíróság kimondta: „Valótlanul állította Dávid Ibolya, az MDF volt elnöke két éve Tombor Andrásról, hogy a párt 2008-as tisztújításával kapcsolatban rá, illetve pártjára terhelő adatok akár titkosszolgálati eszközökkel történő gyűjtésére adott utasítást az UD Zrt.-nek.” Emellett kártérítési per is folyamatban van Szilvásy ellen.

E perlavina betűtengere rég maga alá temette az összefüggéseket értelmezni akaró polgárt. Segítségképpen menjünk vissza a kályhához. 2008 őszén lehallgatási ügy borzolta a közvélemény idegeit. A nyilvánosságra került felvétel szerint Csányi Sándor OTP-vezérnek számolt be az UD-vezető Tóth János arról: Tombor András esetleg megbízást adna neki, Tóth Jánosnak, gyűjtsenek terhelő adatokat Dávid Ibolyáról, hogy elősegítsék Almássy Kornél ellenjelölt győzelmét, s hogy e mögött Stumpf István állna. Csányi később tagadta, hogy bármi köze volna ehhez az állítólagos megbízáshoz. A botránynak innentől fogva két alapverziója futott.

A Gyurcsány-kormányt támogató médiakörök szerint a Fidesz gazdasági holdudvara illegális, belpolitikai célú árnyékhírszerzést üzemeltetett. Mely a fenti esetben az MDF-en belüli palotaforradalomra, Dávid Ibolya lejáratására készült. Annyi az ügytől függetlenül leszögezhető: nyomozócégek, magánhírszerző szervezetek, adatgyűjtő stábok az összes valamirevaló párt háza táján dolgoznak. Ezek célja kettős: a párt vezetőit, jelöltjeit fenyegető kockázatok elhárítása (kompromittálási, zsarolási kísérletek, kampánytitok-lopások meghiúsítása), másrészt a negatív választási propaganda nyersanyagául szolgáló információk összeszedése a riválisról. Ez így működik szerte a nyugati világban. Csak akkor tekinthető mindez üldözendőnek, ha jogsértő eszközökkel valósul meg. Például – mint a Watergate-ügyben – betörések, illegális poloskatelepítések révén.

Önmagában az, hogy az adott politikus pártközi és pártbeli viszonylatban is keresi mindenkori ellenlábasa gyenge pontjait, szekrényben rejtegetett csontvázait, nem ördögtől való. Kétségtelen, hogy a Fidesznek érdekében állt, hogy Dávid Ibolya megbuktatásával az MDF-et visszaterelje a jobbos főakolba.  Jelen ügyben éppen ez a kérdés: történt-e Dávid sérelmére bármiféle adatszerzés, ennek jellege törvénytelen volt-e, játszott-e mindebben bármiféle szerepet a Fidesz és/vagy Csányi Sándor?

Aligha. A felvételekből az derül ki, a dolog még előkészületi fázisban sem leledzett. Jövő idejű, feltételes módban beszéltek csupán ennek lehetőségéről. A botrány kirobbanása után pedig a cégnek (és megbízói körének) nemigen volt már ideje, módja konspiratív nyomozásra. Ha Almássy Kornélnak vagy a mögötte állóknak lett volna a kezében valami ütős tény Dávid Ibolya ellen, azt nyilván még az elnökválasztás előtt kiteregetik, hogy a célszemélyt politikailag tönkretegyék.