„Puha vagy Vona!” avagy csapdahelyzetben a Jobbik

Vidéki atyafiak körében néztem Vona Gábor tévés szereplését az Orbán Viktorral történt Nagy Találkozás után, s a fenti beszólásnál sokkal durvábbak is elhangzottak. Jobbikos ismerőseim nagyon elégedetlenek voltak vezérük szereplésével, aki szerintük már rossz irányba viszi a pártot, s most a „falkavezér” előtt is túlságosan meghunyászkodott.

A jelek arra utalnak, hogy nő a „mezei hadak” (radikálisok) és a pártelit (pragmatisták) közötti feszültség, amit siettethet, hogy mostani látogatása alkalmával Orbán Viktor ellentmondást nem tűrően megvonta a határokat, s kijelölte a Jobbik politikusai előtt kínálkozó lehetőségeket. Vonáék választhatnak, a jövőben parlamenti vagy utcai erőként – a demokratikus, parlamenti normákat, törvényeket betartva vagy azokat áthágva, kijátszva – akarnak jelen lenni a politikai életben. A döntés nem könnyű, hiszen a kettős arcú párt – bármelyik alternatívát is választja – vesztesként kerül ki a csapdahelyzetből, s prognosztizálható a párton belüli szakadás, amit Vonáék az önkormányzati választások minden bizonnyal megpróbálnak majd megakadályozni. Előbb-utóbb azonban dönteniük kell, s nincsenek könnyű helyzetben.

Ha elvtelenül, pragmatista okokból Orbán „útitársául” szegődnek, akkor eltántorítják maguktól a radikálisokat, ha szembeszegülnek Orbánnal (ebből a szempontból érdekes lehet Budaházy perének kimenetele), akkor kiírják magukat a politikából, s ezt Vonáék – ha már bekerültek a politikai szalonba – nem akarják. Így az önkormányzati választásokig minden bizonnyal marad ez a mostani semmilyen, halogató, lavírozó  politika, aztán majd az új politikai helyzet a Jobbik számára is új lehetőségeket, a későbbiekben pedig akár új tárgyalási pozíciókat eredményezhet.

Orbán Viktornak viszont egyelőre nincs mitől tartania, hiszen az elmúlt két hónapban meglepően sikeresen jött ki a Jobbikkal folytatott hadakozásból. A párt „megszelídítésével” két legyet is ütött egy csapásra. Korábban (MIÉP, Kisgazdapárt, MDF) már sikeresen alkalmazott politizálással még az önkormányzati választások előtt sikerült visszaszorítania, illetve megosztania a szélsőjobbot, egyúttal a baloldalon is elnémította a nyilas veszéllyel, fasizálódással fenyegetőket. Kérdés, hogy mindez ősszel mire lesz elég, amikor a helyzet éleződni fog, mert meg kell kezdeni a kormányzást, be kell mutatni a költségvetést, el kell számolni a gazdasági ígéretekkel stb..

Ha a Fidesz-nem hibázik nagyot, ha az Orbán által megígért gulyáskapitalizmus működni kezd, ha sikerül rendet tenni és elszámoltatni, ha a gazdaság lendületbe jön, ha feldereng egy mainál élhetőbb ország képe (a felmérések szerint a Fidesz- népszerűsége változatlan, a bizalom kitart, társadalmi elégedetlenséggel egyelőre nem kell számolni) akkor a Jobbik elnevezésű politikai képződménynek a Fidesz-kétharmada mellett nem sok lehetőség kínálkozik a parlamenti politizálásra. (Legalábbis addig, amíg tart a csodavárás.) A karrieristák és a radikálisok útja ezért feltehetőleg elválik, a párt a mostani repedések mentén szakadni fog. Vona és a pártelit pedig eldöntheti, hogy maga is szembefordul Orbánnal vagy karrierpolitikus és útitárs lesz?

A  nyári szünet után, az önkormányzati választások közeledtével minden bizonnyal választ fogunk kapni ezekre a kérdésekre is.