Pozsgay Imre Gorbacsov telefonjáról és a készülő alkotmányról

Az új magyar alkotmány kidolgozásában részt vesz Pozsgay Imre is, az 1989-90-es rendszerváltás egyik fő mozgatója az MSZMP részéről, egykori államminiszter. Az alábbi interjúban többek között elmondja, milyen meggondolásokból volt kénytelen feladni 1989-ben szándékát, hogy pártszakadást idézzen elő az MSZMP-ben, továbbá: miért hiúsult meg az 1994-es alkotmányozási kísérlet.

hvg.hu:  A tanácsadó testületnek Boross Péter, Pálinkás József, Szájer József, Schöpflin György és Stumpf István is tagjai. Mi lesz a feladatuk?

P.I.: Orbán Viktor maga is részt vesz az új alkotmány előkészítésében, és a kodifikációs munka segítésére hozta létre az említett tanácsadó testületet. Első dolgunk volt annak a megállapítása, hogy valóban szükség van új alkotmányra, mely helyreállítja a kontinuitást az 1949-ben felszámolt magyar alkotmányosság és napjaink között. Az 1949-es alkotmány, legalábbis a korabeli rossz nyelvek szerint, nem kodifikációs teljesítmény volt, hanem műfordítói. Magyarra ültették át az 1935-ös sztálini alkotmányt, melyet soha, senki nem vett komolyan, csak afféle dekoráció volt.

Ezt a kontinuitást a rendszerváltás idején nem sikerült teljes mértékben megteremteni. 1989-90-ben egy ideiglenes alkotmánnyal folytattuk tovább a közjogi berendezkedés átalakítását. Ez elegendő ok, hogy végre felszámoljuk az ideiglenesség állapotát. A kormányalakító oldal olyan mértékű felhatalmazást kapott az új választásokon, hogy az alkotmányozást is magára vállalhatja. Felajánlottam, hogy tapasztalataimat megosztom a tanácsadó testülettel: a szomszéd országok alkotmányainak áttanulmányozására vállalkoztam, különös tekintettel azok preambulumára. E bevezetők vázolják fel az alkotmányok politikai koncepcióját, és a nemzeti identitásra vonatkozó nézeteket. Csak a román alkotmányból hiányzik a bevezető, mert nyomban belevág a nemzetállam definíciójába. De azért természetesen a román alkotmány is tisztázza a politikai és identitási viszonyokat.

hvg.hu: Orbán Viktor azzal indokolta, hogy önt „kooptálta”, továbbá hogy Bihari Mihályt alkotmánybírónak, Warvasovszky Tihamért pedig az Állami Számvevőszék alelnökének jelölték, hogy a mérsékelt jobboldali Fidesznek képviselni kell a baloldalt is. Ezt sokan abszurditásnak tartják, magyarán, fából vaskarikának.

P.I.: Azok oktatnak ki bennünket, akik után még vagy tíz évig söpörnünk kell a cserepeket. Egy olyan országot hagytak az új kormányra, melynek az esélyeit előzőleg elvesztegették és elérték, hogy a polgárok bizalma megrendüljön az intézményekben. El kell érnünk, hogy az állampolgárok ne a politikai pártok erővonalai mentén helyezzék magukat el a társadalomban, hanem a hazájukhoz való viszonyuk alapján. Nem a politikai véleménykülönbségekre, hanem a nemzeti újjáépítésre kell koncentrálni, ez most a legfontosabb. A rendszerváltás idején még biztatóak voltak az esélyeink.

hvg.hu: Akkoriban, az alkotmányozás szükségességével a kerekasztal-tárgyalások résztvevői is tisztában voltak. Mégis, erre akkor nem került sor. Miért?

P.I.: Lakitelek után, 1988-től kezdve, az MDF-fel együttműködve, abból indultam ki, hogy alkotmányozó nemzetgyűlést kell összehívni. Azért, hogy a magyar társadalom úgy érezze, részt vesz az új magyar közjogi viszonyok kialakításában. Úgy képzeltük, hogy még az 1990. májusi választások előtt lesz idő arra, hogy egy különálló alkotmányozó gyűlés, mintegy fél év alatt, elvégezze a munkáját. Ehhez a szükséges idő rendelkezésre is állt, 1989 őszétől kezdve. A liberálisok a javaslatunkat elutasították, időhalogatásnak minősítették, mondván, hogy a történelem ezt most nem engedi meg nekünk. Az SZDSZ nemcsak hogy bojkottálta ezt a kezdeményezést, de az MDF-et is lebeszélte a támogatásáról. Az MDF pedig Bíró Zoltán lemondása után meghajolt a liberálisok követelése előtt. [A liberálisok alatt a Fidesz és az SZDSZ értendő. A szerk.]

A nemzeti kerekasztal-tárgyalások résztvevői végül az 1949-es alkotmányt formálisan megtartották, de teljesen átalakították. A mostanáig érvényben lévő szöveg mind születési körülményeit, mind eredetét, mind pedig legitimációját tekintve kétes értékű, ideiglenes alkotmány. Meg kell jegyezni, hogy szövegének legnagyobb részét még 1985-ben, az utolsó állampárti országgyűlés fogadta el. Ezt aztán 1988 őszén, a politikai alapjogokat helyreállító úgynevezett „demokráciacsomaggal” újra átgyúrták. Ilyen előzmények után az új alkotmány létrehozása valóban elengedhetetlenül szükséges.

hvg.hu: 1994 őszén, már a Horn-kormány alatt, éppen az MSZP-t képviselő Bihari Mihály vezetésével, megalakult az alkotmány-előkészítő bizottság, melyben a parlamenti pártok delegáltjai és kiváló szakemberek vettek részt. El is készültek a szöveggel, de az utolsó pillanatban, 1998 tavaszán a Horn-kormány lefújta az elfogadását. Vajon miért?

P.I.: A Bihari-féle tervezet jó volt. Ha Hornék, az elfogadásához szükséges parlamenti többség birtokában életbe léptetik, tartós alkotmányossági berendezkedést biztosított volna az országnak. De az akkori kormány megrettent ettől a lehetőségtől. Ennek az volt az oka, hogy 1994 tavaszán az MSZP, bár erre konkrét oka nem volt, hiszen a választásokon a mandátumok 53 százalékát szerezte meg, összeállt az SZDSZ-szel, bevonta a koalíciós kormányba. A liberálisok egy frusztrált, kishitű szocialista pártra telepedtek rá, mely egyfajta „rendszerváltó igazolást” várt az SZDSZ-től. Azt várták tőle, hogy szalonképessé, nemzetközileg elismertté és működőképessé válnak. Ezzel az SZDSZ egyfajta „nemzeti igazolóbizottsággá” lépett elő, mely eldöntötte, hogy kit vegyen át az új rendszer, és kit nem.