Tőkés szerencsétlen példázata – Koszovó árnyéka Erdélyre vetül

Tőkés László Európa-parlamenti képviselő – az intézmény egyik néppárti alelnöke – a tusnádfűrdői találkozón ismét autonómiát követelt a Székelyföldnek. Koszovó példáját emlegette – a hágai Nemzetközi Bíróság a napokban visszamenőleg legalizálta az albán terület kiválását Szerbiából. A románság, ha autonómiáról hall, az ország feldarabolását vizionálja, ezért Tőkés szavai inkább visszariasztó hatásúak: a jogosan elvárt autonómia megvalósulása még messzebbre tolódott ki.

Pedig az eddigi fejlődés reménykeltőnek bizonyult. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kormányzati szerepvállalása egyre jobban tágította a lehetőségek körét, ráadásul épp abban a szférában, mely történelmileg a legfontosabb egy közösség fennmaradása, illetve társadalmi prosperitása szempontjából. Az erdélyi magyarság ma már ismét komoly középosztállyal bír, tehát pont az a réteg gyarapodott, melyet szisztematikus jogfosztással 1920 – vagyis Trianon – óta minden román kormányzat ellehetetleníteni igyekezett. Az egykori államosítások, az értelmiség időnkénti lefejezése, majd az emigrációs hullámok az erdélyi magyarságot gyakorlatilag megfosztották legfőbb támaszától, a polgárias középosztálytól. Ám azóta, hogy az RMDSZ kormányzati erőként szívós munkával és csendben, fokról-fokra haladva elérhette céljait, Erdély-szerte feltűntek és gyökeret vertek a komoly vállalkozások, megjelentek fiatal szakemberek, akik nyelveket beszélnek és élő európai kapcsolatokkal, illetve ottani tudással rendelkeznek. Ők nem csak önmagukat képesek ma már eltartani, de munkát és perspektívát nyújtanak honfitársaiknak is.

Az RMDSZ számos törvényjavaslattal igyekszik a helyi kezdeményezéseknek lendületet adni és az önkormányzatiság határát kitágítani, komoly küzdelmet folytat az új oktatási törvényért, melyből száműznének mindent, ami a románság félelem-szülte fóbiái miatt az elmúlt nyolcvan évben dogmává vált és mélyen sérti az emberi jogokat. A Markó Béla vezette párt azon van, hogy meggyőzze kormányzati szövetségeseit: az 1998-ban meghatározott nyolc romániai eurórégiót szabják újra, úgy, hogy azok ne tagolják szét a magyarok által többségben lakott megyéket, amelyek így egységes gazdasági-kulturális „térként” pályázhatnának brüsszeli forrásokért. Az ügyben döntés még nem született, ám a kilátások eddig nem voltak rosszak. Mi ez, ha nem elmozdulás az autonómia felé?

Traian Basescu román államfő és Orbán Viktor miniszterelnök előadást tart a 21. Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) pódiumán a romániai Tusnádfürdőn. Fotó: MTI - Oláh Tibor

Az idei tusnádfürdői találkozón Tőkés politikai szövetségese, Toró Tibor egy „új” tervezettel állt elő, mely három lépésben követeli Bukaresttől az autonómia megteremtését. Véleménye szerint elsőként a központi eurórégiós zóna átalakításának kell érvényt szerezni, hogy a magyar megyék attól elkülönülő egységet képezhessenek. Második lépésként a Székelyföldön meg kell teremteni egy új típusú horizontális területi adminisztrációt, mely később példával szolgálhatna a teljes romániai adminisztráció reformjához. Harmadik lépésként létre kell hozni egyfajta vertikális adminisztrációt, mely mintegy területi kormányzatként funkcionálna, széleskörű függetlenséget élvezve Bukaresttől.

Az előadott elképzelésekkel nem is lenne különösebb baj, leszámítva a tényt, hogy az RMDSZ pont ugyanezekre törekszik már évek óta, ám olyan formában, hogy azt Bukarest – tehát gyakorlatilag a románság – ne tekintse eleve ellenséges lépésnek. Toró, Tőkéshez hasonlóan azért szorult ki egykoron az RMDSZ-ből, mert saját megvalósítható politikai ötletei sohasem voltak, ám időnként rátelepedett korábbi pártjának egyik-másik programjára, radikálisra hangolva, azaz kompromittálva azokat. Most is ez történt. Ettől persze még naiv erdélyi bennszülöttnek is tekinthetnénk, elnézve neki, hogy ennél sokkal többre nemigen képes, ha közben nem kínálná tálcán az amúgy is rosszhiszemű román politikai elitnek az ellenérveket.

Toró és Tőkés duója nem zárult le ezzel, hisz ez utóbbi – a nagyobb nyomaték kedvéért – már fel is szólította az RMDSZ-t, hogy álljon a Toró által előadottak élére, azonnal hagyja el a kormányt és ellenzéki pártként igyekezzen azt saját programjaként megvalósítani. Az erdélyi magyarságot pedig arra biztatta, hogy menjen az utcákra és tiltakozásaival kényszerítse meghátrálásra Bukarestet.

Ez megtette hatását, nincs olyan romániai párt, mely azonnal ne ugrott volna Tőkés biztató szavára, s ne ítélte volna el újfent az autonómiát. Rég nem látott egységbe forrott kormánypárt és ellenzék, úgyhogy ma már nem csak az autonómia fogalma kapcsolódik elválaszthatatlanul össze román fejekben a Koszovó-szindrómával, hanem úgy általában a kisebbségi kérdés és a magyarság emberjogi ügye is. Volt már persze példa hasonlóan kritikus helyzetre, az erdélyiek ezt is túlélik majd, miként a korábbiakat, ám nem túl nagy ár ez néhány ostoba szóért, némi üres fontoskodásért?

Fotó: MTI - Oláh Tibor

Tusnádfürdőn ott volt az egész fideszes politikai elit, demonstrálandó kiállásukat Tőkésék mellett és hangsúlyozandó kitartó ellenérzéseiket az RMDSZ-szel szemben. Orbán Viktor Traian Băsescu elnökkel is találkozott, ám nem tudni, mit mondhatott Orbánnak Tőkésről, aki Koszovó példájának követésére biztat, és aki azt követeli az RMDSZ-től, hagyja faképnél Băsescu kormányát. Ez a kabinet összeomlását jelentené, ami elkerülhetetlenné tenné az előrehozott választásokat. Beteljesülni látszik a trianoni erőltetett menet aktuálpolitikai végzete: addig mondogatjuk magunkban, hogy „egyedül vagyunk”, amíg tényleg szemben találjuk magunkat mindenki mással.