Halmai Gábor: a Fidesz leépíti a jogállami garanciákat

A jogállami garanciák jelentős része az utóbbi időben veszélybe került, az Alkotmánybíróság függetlenségével együtt – állítja Halmai Gábor alkotmányjogász és egyetemi tanár. Hogy az Orbán-kormány ennek ellenére változatlanul nagy támogatottságot élvez, azt azzal magyarázza, hogy az emberek az alkotmányos értékeknek nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget.

hvg.hu: Az ÉS-ben a közelmúltban megjelent Búcsú a jogállamtól című cikkében azt írta: amihez Rákosi Mátyáséknak hosszú évekre volt szükségük, ahhoz Orbán Viktoréknak két szűk hónap is elegendő volt, vagyis hogy rövid időn belül leépítsék az alkotmányos demokráciát. Mintha ezzel egy kissé elvetné a sulykot.

Halmai Gábor: Az 1945 végétől 1949-ig tartó időszakról beszélek, ekkor történt a jogállami garanciák leépítése. Az 1946 februárjában született, a köztársaságról szóló törvény lényegében szabályozta az alkotmányos rendet, azaz kialakultak a demokratikus jogállamnak bizonyos játékszabályai, és a parlamentáris kormányzás működni kezdett. A demokratikus parlamenti választások eredményeként létrejött a kormányzó és az ellenzéki pártok rendszere.

Fotó: epa.oszk.hu

Az 1949-ben elkészült rákosista alkotmányban viszont már egyetlen eleme sem maradt a jogállamiságnak. Persze van abban némi publicisztikai túlzás, amikor párhuzamot vonok 1949 és 2010 között. Az 1989-es rendszerváltást követően az 1949-es alkotmány változtatása révén létrejöttek a jogállami garanciák. Ám jórészüket elkezdték leépíteni az elmúlt két hónapban.

hvg.hu: Például?

H.G.: Például az alkotmánybírák jelölési rendszerének átalakítása sérti a jogállamiság elveit és a kizárólagos hatalomgyakorlás tilalmának passzusait. Még akkor is ez a helyzet, ha ennek a módosításnak a szabályait az alkotmány szövegébe is beépítették. Ez azonban nem változtat azon, hogy az alkotmánybírák kormány általi jelölése ellentétes a jogállamiság elvével. Az Alkotmánybíróság 1989-ben éppen a törvényhozó és a végrehajtó hatalomnak az ellensúlyára, az alkotmányellenes törvényeknek, kormányrendeleteknek a kontrolljára, megsemmisítésére jött létre, mind a törvényhozástól, mind a végrehajtó hatalomtól elkülönített módon. Az alkotmánybírák jelölésének új rendszere pedig éppen az ellenkezőjét jelenti, vagyis az ellenőrzőt valójában az ellenőrzött jelöli és választja meg.

hvg.hu: Ezek szerint ön már nem bízik az Alkotmánybíróságban?

H.G.: Olyan Alkotmánybíróságban nem lehet bízni, amelynek tagjait a kormánytöbbség jelöli és választja meg,  az ellenzék megkérdezése nélkül. Amíg az ellenzék nem játszik szerepet ebben a jelölésben, addig az Alkotmánybíróság függetlenségéről nem lehet beszélni. Stumpf István és Bihari Mihály személyében két olyan alkotmánybírót választottak, akik nyilvánvalóan a kormánypártok emberei, és egyikük sem elégíti ki azokat a törvényi feltételeket, melyek a megválasztásukhoz szükségesek. Így nem tudok az Alkotmánybíróságra mint független hatalommegosztást szolgáló intézményre tekinteni.

hvg.hu: Schmitt Pállal kapcsolatban is vannak fenntartásai.

H.G.: Ebben az értelemben nem is Schmitt Pál személyéről van szó, hanem arról, hogy a köztársasági elnöknek vannak nagyon fontos jelölési jogosítványai olyan független intézmények vonatkozásában, amelyeknek egyelőre még nem változott a jogállása. Nem elképzelhetetlen, hogy a kormánybarát köztársasági elnök olyan legfőbb ügyészt, legfelsőbb bírósági elnököt, vagy ombudsmanokat fog jelölni, akik a kormánynak nem fognak kellemetlenkedni.

Az Alkotmánybíróság 2009 decemberében Fotó: MTI

Ez azt jelenti, hogy ezeknek az intézményeknek a függetlensége éppúgy elveszett, mint az Alkotmánybíróságé. Az államfő ellensúlyozó szerepének kiiktatása a törvényhozás és a végrehajtás területéről maga után vonja az Alkotmánybíróság kiiktatatását is, mert a fontos törvények nem jutnak majd el előzetes normakontrollra a testülethez.

Sólyom Lászlót lehetett bírálni azért, mert senkivel nem egyeztetett az általa jelölt személyekről, minek következtében hosszú ideig nem lehetett megválasztani például a Legfelsőbb Bíróság elnökét vagy ombudsmanokat, viszont nem lehetett rá mondani, hogy a kormány embereit jelölte. Schmitt Pál személye és eddigi nyilatkozatai alapján aligha várható, hogy ő szuverén személyiségként fogja gyakorolni jelölési jogát.

hvg.hu: Az ORTT és a Nemzeti Hírközlési Hatóság összevonásával és Szalai Annamária elnök kinevezésével ön szerint megszűnt létezni a független médiahatóság, ami a sajtószabadság végét jelenti. Ezzel szemben a kereskedelmi médiumok virágoznak, ráadásul a baloldali média az ellenzéki magatartás miatt több kattintásban, nagyobb példányszámban reménykedhet. Miért gondolja, hogy vége a sajtószabadságnak?

H.G.: Létrejött a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, melynek vezetőjét a miniszterelnök nevezte ki kilenc évre. Az eddigi szabály szerint - amit messze nem tartok tökéletesnek - az ORTT elnökének a személyére a miniszterelnök és a köztársasági elnök közösen tett javaslatot. Az ORTT tagjai pedig a parlament által választott emberek voltak. Ehhez kétharmados többségre volt szükség, ami konszenzust igényelt a kormány és az ellenzék között. Az Alkotmánybíróság 1992-ben kimondta, hogy a közszolgálati médiumok feletti felügyeletnek függetlennek kell maradnia mind a kormánytól, mind a parlamenttől. Ebben az értelemben az 1996-os médiatörvény sem felelt meg ennek az alkotmányos követelménynek, de a közmédiumok legalább nem a kormány, hanem a parlamenti pártok befolyása alatt álltak. Ennek volt köszönhető többek között, hogy a kereskedelmi rádiófrekvenciák szétosztásánál a két nagy párt láthatóan megegyezett egymással. A rendszer lehetővé tette, hogy a parlamenti ellenzék is részt vegyen ebben az alkufolyamatban, de hozzáteszem, ez sem volt jó. Az ellenzék mostantól viszont labdába sem fog rúgni.

A közszolgálati média mellett a kereskedelmi rádiók és televíziók szabadsága sem garantált, függetlenségük veszélybe került, hiszen az ő műsoraikra is kiterjed a felügyelet. Az írott sajtó és az internet vonatkozásában is születtek olyan szabályok - főként a vélemény-helyreigazítási szabályokra gondolok -, amelyek aláássák függetlenségüket. Az alkotmány módosításával a kormány például megszüntette a monopóliumellenes követelményt. Ez pedig nemcsak a közszolgálati médiára lesz hatással.