Orbán retorikai bűvészmutatványa

Amikor Orbán Viktor szeptember 7-én, a Professzorok Batthyány Körének tagsága előtt értékelte kormánya első 100 napos tevékenységét, kódolt utalásokkal, virágnyelven igyekezett felkészíteni a közvéleményt a várható nehézségekre, az elkerülhetetlen áldozatvállalásra. Populista énje gátolja benne, hogy ezt nyíltan is kimondja. Így aztán szónoklata paradox módon egyszerre kívánta feltárni és elfedni a valóságot. De a kör négyszögesítése csak szavakban működik, a gyakorlatban nem.

A független, pártatlanságra törekvő elemzők nem önmagában a személycseréket kifogásolják. Természetes, hogy a többség birtokában lévők joga a közhatalmi intézmények élére való kinevezés. Az előző kabinet pártkatonái, ejtőernyősei után sem sír az ember. Viszont nagyon nem tetszik, hogy a régi „pártszolgálatosok” helyére nem valódi, pártsemleges hivatalnokok, hanem új pártudvaroncok kerülnek. Az elv ugyanaz, csak az uniformis változott. Az pedig, hogy az ÁSZ és az Alkotmánybíróság ugyanúgy vagy hasonlóan működött volna, mint a BKV (a „közlekedési vállalat” nyilván erre utal) egyszerűen valótlan. Mi több: szemérmetlen politikusi demagógia. A számvevőszék vizsgálatai kritikusak voltak az előző kormánnyal, az Alkotmánybíróság pedig (mondjuk népszavazásügyben, de máskor is) számos, a Fidesznek kedvező döntést hozott.

„Az utópia magyarul nem létező helyet jelent. Ennek ellentéte a realitás: a hely, ami viszont létezik. Az ezzel való szembenézés, a valóságosan létező élettel való szembenézés azonban nehéz, Magyarországon ma különösen nehéz. Ezt én is tudom: nehéz, mert a realitás, a létező világ gyakran lehangoló, kiábrándító, sőt elkeserítő. Ezért a realitás pontos leírása és felfedése nem elegendő az utópiák csábításával szemben. Hiszen olyan sokan vannak Magyarországon, akik az elkeserítő realitás súlyának hordozása elől inkább a nem létező helyek, az utópiák, az illúzió világába menekülnek. Ők is tudják, hogy ez önbecsapás, de ez még mindig könnyebb számukra, mint a realitásokkal való szembenézés” – harangozza be kódolt virágnyelven a várható fájdalmas intézkedéseket a miniszterelnök. Arról a helyi választások előszobájában természetesen nem esik szó, hogy ennek legnagyobb kárvallottjai az önkormányzatok lehetnek.

A képviselőtestületek, közgyűlések létszámcsökkentése üdvözlendő, viszont nem elégséges. A helyhatóságok számának drasztikus lefaragására, települések, megyék, kerületek igazgatási összevonására lett volna szükség. Ami elmaradt. Igaz: egy ilyen döntés ezrek-tízezrek elbocsátásával járna, amit már nem lehetne a takarékosság eufemizmusával leálcázni. Október 3. után viszont kezdeni kell valamit az adósságban fuldokló, működésképtelen önkormányzatok százaival. Ezt a krónikus problémát semmiféle „forradalmi varázslat” nem oldja meg, legfeljebb a szőnyeg alá söpri.