Vona Gábor a Jobbikon belüli „törésvonalakról” – interjú

Néhány napja jelent meg Nézőpont Intézet elemzése a Jobbikról: eszerint a pártban mind erőteljesebb törésvonalak húzódnak a radikálisok és a mérsékeltek között a gárda megítélése, a parlamenti ellenzéki politizálás mikéntje, illetve a Fideszhez és a kormányhoz való viszony kérdésében. Más elemzők is azt sugallják, hogy a Jobbikon belüli ellentétek kiéleződhetnek, akár pártszakadás is bekövetkezhet és megrendülhet Vona Gábor pártelnöki pozíciója is. Vona Gáborral beszélgettünk.

hvg.hu: Miként vélekedik a Nézőpont Intézet elemzőjének véleményéről, mely szerint a Jobbik csupán a felszínes szemlélődő számára egységes, de valójában több törésvonal húzódik a párton belül?

Vona Gábor: Minden nagy pártban vannak különféle árnyalatok. Ez teljesen természetes, hiszen ahogy a világ, az emberek élete és a társadalom nem fekete-fehér, úgy egy párt sem az. A kérdés, hogy ezek az árnyalatok jól megférnek egymás mellett, akár javára vannak, vagy szétfeszítik az adott szervezetet.

Fotó: Hernádi Levente

Örömmel mondhatom, hogy a négy parlamenti párt közül ebből a szempontból mindenképpen a Jobbik a legegységesebb. Sokkal nagyobb kihívás mind a Fidesz, mind az MSZP, mind az LMP egyben tartása. A Nézőpont felmérését egy eléggé átlátszó, megrendelésszagú tanulmánynak tartom, amelyet azért alaposan elemeztünk. Török Gábor politológusnak a témában írott munkája sokkal hitelesebb a számomra.

hvg.hu: Ám tény, hogy a Jobbik vezetése és egyes alapszervezetek között már az országgyűlési választások előtt nézetkülönbségek alakultak ki. Úgy tudjuk, számos alapszervezetet feloszlattakl, illetve kilépett a tagság többek között a miskolci, salgótarjáni, szegedi, baktalórántházi, csanádpalotai, fehérgyarmati, kevermesi, pásztói, szászvári szervezetekből. Az ön választókerületében, Gyöngyösön is történtek kizárások – úgy tűnik, többről van szó, mint helyi, az országos politizálásra hatással nem lévő konfliktusokról.

V.G.: Pedig ez is teljesen természetes, bár tényleg sajnálatos velejárója egy párt életének. Különösen nehéz egy választási időszak, amikor nem csupán az adrenalin, hanem a személyes ambíciók és az ebből fakadó nézeteltérések is a magasba szöknek. Ilyenkor előfordulnak olyan esetek, amikor egy közösség érdekében egy személytől, vagy akár egy egész szervezettől meg kell válni. De megint csak azt tudom mondani: nézzék meg a többi pártot, sokkal több belső konfliktusuk van, mint nekünk. A Fidesz például nemrég feloszlatta a több száz fős miskolci szervezetét, amiről persze a média – amelynek nagy része viktoriánus csapdába esett – kínosan hallgatott.

hvg.hu: Legfeljebb az „udvari” sajtó hallgatott róla, a többi média, beleértve a hvg.hu-t, július 5-én hírt adott róla. Egyébként feloszlatták a kecskeméti és a tatabányai szervezeteket is, kilépett a pártból Ambrus Zoltán Bács-kiskun megyei elnök a párton belüli „visszatetsző folyamatok” miatt, továbbá Pachl Tamás, Komárom-Esztergom megyei alelnök, és a párt csendőrségét „kitaláló” Navratil Attila is, döntését „kifáradással” indokolta.

V.G.: Ezt majd az idő dönti el. Ambrus Tibort és Navratil Attilát nagyon sajnálom, mert értékes emberek voltak. Tiborhoz ráadásul a mai napig baráti szálak fűznek. Ők szerintem rossz döntést hoztak, amikor személyes sértettségüktől indítva kiléptek a pártból. Pachl Tamásról meg csak annyit, hogy az Országos Választmány ülésén azt vetette fel, hogy a szocialistákkal szeretne együttműködni Tatabányán. Az ilyen embereknek nincs helyük a pártban.

hvg.hu: Pachl Tamás szerint a Jobbik nem homogén, mert egy jól elkülöníthető radikális és egy nyugodtabb, józan politikát folytató táborra osztható. Ön szerint?

V.G.: Gondolom, magára értette a józan politikát folytató tábort; ő, aki a szocialisták felé szeretett volna közelíteni.

hvg.hu: Mindenestre úgy tudjuk, a párton belül felerősödtek a gárda és más radikális szerveződések szükségességét megkérdőjelező hangok. A Jobbik egyes vezetői is – bár kérték, hogy név nélkül maradhassanak – hangot adtak aggodalmuknak, hogy a gárda illetve a párt ultraradikálisai elriasztják azokat a szavazói csoportokat, amelyek elégedetlenek a kormány működésével, illetve a Fidesz egyeduralmi törekvéseivel, de nem baloldaliak, nem liberálisok, és szívesen szavaznának egy alternatív mérsékelt jobboldali pártra.

V.G.: A választók közül csaknem egymillió ember szavazott a Jobbikra, amelyben valóban vannak árnyalatok, de ez értéke és nem hátulütője a pártnak. Én hamisnak tartom a radikális-mérsékelt megosztottságot. Magamat nem is tudom ilyen skálán elhelyezni. Egyetlen skálát vagyok hajlandó elismerni: mi a nemzet érdeke, és mi az, ami azzal ellentétes. Az előbbi mellé állunk, az utóbbinak meg elébe, hogy csak a testünkön keresztül. Van, amikor a nemzet érdekét radikálisan, van, amikor mérsékelten kell képviselni. Az iránytű így nem a vérmérsékletben keresendő, hanem a szándékok és célok tisztaságában vagy tisztességtelenségében.