Frankhamisítási botrány: revans Trianonért?

Nyolcvanöt évvel ezelőtt bukott le Hágában Jankovics Arisztid huszárezredes, amikor hamis 1000 frankosokat akart beváltani egy bankban. A bankókat Budapesten, az Állami Térképészeti Intézet pincéjében gyártották (összesen 30 ezer, javarészt rossz minőségű bankjegy készült a nyomdagépeken). Ezután Európa-szerte sorra buktak le a konspiráció résztvevői, akik bevallották: a frank értékét akarták aláásni, hogy bosszút álljanak a Trianon miatt elsőszámú bűnösnek kikiáltott Franciaországon. Romsics Ignác történészt, egyetemi tanárt kérdeztük a máig homályos ügy részleteiről az évforduló alkalmából.

hvg.hu: Miért pont Hágában indítottak a hamisítók?

Romsics Ignác: Hága csak teszt volt, azt gondolták, ott könnyebb elsózni a hamis bankókat, mint Párizsban. De a tervek szerint számos irányba indultak volna futárok, amennyiben siker koronázza első próbálkozásukat, s Nyugat-Európa több helyén akarták volna beváltani a magyar gyártású frankokat.

hvg.hu: Ki szőtte állami szinten ezt a pénzhamisítási tervet?

R.I.: Egy-két, a politikával is kapcsolatban lévő kalandor kezében futottak össze a szálak: Windischgratz Lajos herceg, a 48-as hadvezér unokája adta hozzá a maga nevét a legmagasabb szinten.

Az eredeti ezerfrankos Fotó: wikipedia

De kétségtelen, állami főtisztviselők is részesévé váltak, mint például Nádosy Imre országos főkapitány. Sőt, beavatott lehetett Teleki Pál, aki azonban ekkor nem viselt állami funkciót; s tudhatott róla a kormányfő, Bethlen István is. Ennek ellenére nem merném állítani, hogy „állami szinten” ötlötték ki.

És a hamisítvány Fotó: wikipedia

Túlbuzgó magánemberek szervezkedtek, és akciójukba magas rangú főtisztviselők is belekeveredtek. Arról nincs ismeretünk, ha sikerül az akció, mennyit használtak volna fel a „nyereségből” magáncélra, és mennyit irredenta akciók támogatására.

hvg.hu: 1925. december 28-án francia detektívek érkeztek Budapestre, mire jutottak?

R.I.: Nemcsak francia detektívek serénykedtek, hanem, mint ilyen esetben lenni szokott, minden ellenérdekelt fél kezdett valós, vagy félig valós információkkal előállni a sajtóban. A franciák inkább csak katalizálták ezeket. Tudvalevő: sokan sokaknak akartak törleszteni. Telekinek is, Bethlennek is. Legitimista oldalról is, és az emigráció térfeléről is. És ezek az addig leplezett érdekek mind előbújtak. Januárban előkerült egy levél november végéről, melyet Bethlen a Nemzeti Szövetség vezetőjéhez – valamikori iskolatársához, báró Perényi Zsigmondhoz – intézett azzal, igaz-e a szervezkedés, s amennyiben igen, akkor lépjen föl ellene. ( A pénzhamisítók szervezetileg a Nemzeti Szövetséghez sorolódtak.)

Korabeli karikatúra

Ezzel a végig zavarokkal, kuszaságokkal, csomókkal teli ügy ekkor egy olyan fordulatához érkezett, amikortól nyilvánvalóvá vált, nem egyszerűen magánemberek fondorlata megy végbe. Nemcsak arról volt szó, hogy állami főtisztviselők egyike-másika, például az országos rendőrfőkapitány futárútlevelet szerez a bankókat beváltani szándékozó Jankovich Arisztidnek és másoknak, hanem arról is, hogy valamilyen módon erről az összeesküvésről maga a miniszterelnök is tudott, bár ezt az első hetekben letagadta.

hvg.hu: 1926. január 2-án a frankhamisítók újabb csoportját tartóztatják le. A Budapesti Büntető Törvényszék május 26-án hirdetett ítéletet a perben. Windischgratz Lajos herceget és Nádosy Imre országos főkapitányt 4 évi, a többi vádlottat 4 hónaptól 1 évig terjedő fogházbüntetésre ítélték. 1928 április-májusában a fő vádlottak kormányzói kegyelemben részesültek. Nem volt ennek negatív visszhangja?

R.I.: Az volt az általános felfogás, hogy hazafiúi indítékból követték el, amit tettek, a nemzetközi porondon felvonulva. A jobboldali közvélemény szemében nem csökkent Bethlen presztízse, hanem inkább erősödött. Az akkori jobboldali holdudvar nem úgy fogta föl, mint egy oktalan bűnügyet, hanem mint hazafias indítékból elkövetett „nemes célú csínytevést”. És hát megjegyzendő: ezt a két évet Windischgratz inkább a Park Hotelben töltötte, s nem a börtönben.