A politikai riválisok új jelmezt öltöttek: azok, akik korábban elvetettek minden változtatást, ma buzgó reformerek, azok pedig, akik korábban a reformok élharcosai voltak, ma megelégszenek azzal, hogy mentsék a menthetőt, megvédjék a magyar társadalmat az „embertelen” kormány túlkapásaitól. Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása.
Amióta a Fidesz kormányoz, a közte és politikai riválisai közötti ellentéteknek egy, a korábbiakhoz képest új vonulata is megmutatkozik, ami azonban meglehetősen ritkán tárgya az elemzéseknek: ország-átalakítási ambíciók dolgában megcserélődtek a szerepek.
|
|
| Fotó: waldorf.blogspot.com |
Az a párt (a Fidesz), amely ellenzéki korában a legapróbb változtatásokkal (hogy ne mondjuk: reformokkal) kapcsolatban is szkeptikus volt, és a magyar társadalom teljes körű megvédésének programját tűzte ki céljául a „társadalomromboló” kormánnyal szemben, kormányra kerülve a legvégletesebben átalakítás- és újabban reformpárti. Az a politikai oldal pedig, amely az elmúlt két győztes parlamenti ciklusában mindent megtett, hogy elhitesse: fő feladatának az ország új pályára állítását tekinti, ez a párt az elmúlt egy évben a „védekező társadalom” érdekképviseleteként, mélyen régi vágású szerepben mutatkozik meg.
Az önmagában természetesen nem kifogásolható, ha egy párt vagy akár mindegyik változtat korábbi álláspontján, és alkalmazkodik az új követelményekhez. Európa, sőt a világ egésze manapság új utakat keres, számos európai ország küzd válságokkal és értékeli át a korábban alkalmazott teljes politikai arzenált.
Egyáltalán nem lehet csodálni, ha 2010-11-ben a magyar pártok is új utakat keresnek. Az azonban erősen elgondolkodtató, hogy ha egy ország pártjai között ilyen, rendkívül érdekes szerepcsere következik be, az miért nem vált ki kellő rezonanciát a politikára figyelő közvéleményből. Magyarán: miért nem érdekli a választókat ez a sajátos szerepcsere, amikor a korábbi állagvédőkből bősz reformátorok, míg a néhai harcias átalakítókból a kisemberek oltalmazói lesznek?


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#8)
A Nemzeti Együttműködés Kádárja »
Matolcsy baby boomja és a kivégzett középosztály »


A rövid és velős poszt el akarja venni a maradék magyar nép játékát. Ezért kritikusak az eddigi reagálások. Miután az olvasók és az írók elfogytak, már trollveszély nélkül írhatom egyetértésemet.
A magyar államszervezési cirkuszban a közönségnek - a médiát is beleértve - a vitázó bohócok könnyen felismerhető személye a fontos, nem a szövegeik, tetteik gondolkodást igénylő megítélése.
Változásra nincs remény. Egy évszázada nincsenek gazdasághoz értő politikusaink s nagyon kevés a gondolkodva politizáló polgár. Hiányzik az Amerikába kitántorgott másfél millió emberünk. Trianonnal, a világháborús és ötvenhatos veszteségekkel még tovább növekedett a hiány. Nem a tehetségtelenek mentek el. A maradék és médiája húsz éve – most is - inkább csak pártosan hőbörög. Nagyon kevesen mernek halványan célozni arra, hogy most már végképp a térdcsapkodó országos kacagás évadja van, világnézettől függetlenül. Alig akad, aki érti a célzást. Még az is lehet, hogy egyedül vagyok. Netán a félreértésemmel.