A Fidesz kongresszusának szónokai az eddigi politika töretlen és következetes folytatását ígérték. Az ellenzék nyilvánvalóan nem lesz boldogabb ettől, de a kongresszus a párt saját közönségének szólt. Pokorni Zoltán beszéde („hajlamosak vagyunk elhinni, hogy mindenhez értünk”) viszont meglepetés volt – mutat rá Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója.
A Fidesz vasárnapi, 24. kongresszusán egyetlen váratlan tónusú felszólalás hangzott el – Pokorni Zoltáné. Morális tanmesébe ágyazott beszédében arra figyelmeztette párttársait, hogy a Fideszre egyetlen komoly veszély leselkedik, ez pedig saját maga. „Ha azt hisszük, hogy mindenkinél okosabbak vagyunk, és mindent jobban tudunk", fejtegette, azaz, ha hiányzik a Fideszből a mértéktartás. Érdekes gondolat, így egy évvel a kormányzás megkezdése után.
|
|
|
Pokorni Zoltán a Fidesz kongresszus hallgatóságában Fotó: MTI / Soós Lajos |
A hatalom birtokosai mindig nagyobb felelősséget viselnek, mint a hatalmon kívül álló riválisaik. Ők azok, akik egy teljes kormányzati apparátust birtokolva, koherens (ha koherens) kormányprogramjukat végrehajtva, nap, mint nap eldönthetik, mikor és milyen gesztusokat tegyenek ellenfeleik felé, bizonyítván: a kormányzás nem csupán akaratmegvalósítás, hanem valamiféle politikai és társadalmi integráció megteremtése is.
Olyan ellenzék nagyon ritkán adatik, amely a kormánynak ezt az utóbbi (gesztust gyakorló) magatartását elégségesnek gondolná, ettől azonban még tény: magukra valamit is adó kormányok mindig megpróbálkoznak annak bizonyításával és elhitetésével, hogy saját többségükön kívül a kisebbség érdekeit is képviselik.
Amikor 1994-ben a baloldali-liberális koalíció kormányozni kezdett, annak meghatározó teoretikusa, Kis János „kegyelmi pillanatról” beszélt, s arról, hogy az új kormánynak a politika szimbolikus szférájában is ki kell egészítenie azt, ami a rendszerváltás időszakában elmaradt. Azaz: a nemzeti összetartozás szimbolikus megerősítésére meg kell alkotni Magyarország végleges és a társadalom egésze számára iránymutató alkotmányát.
Kis konzervatív alapokon nyugvó alkotmányozásról beszélt, hangsúlyozván, hogy a végleges alkotmánynak szemléletében, tartalmában és nyelvezetében integrálnia kell az 1994 után ellenzékbe kerülő konzervatív oldal értékeit is. Tudjuk jól, hogy 1995 és 1998 között számos alkotmánykoncepció látott napvilágot, s ezekben ott munkált a konzervatív értékszemlélet integrálásának szándéka. Ma már érdekes sajtótörténeti kuriózum olvasni egy 1995-ben megjelent alkotmánytervezetben, hogy a tervezett preambulumnak meg kell jelenítenie az ezer éves magyar történelem legfőbb értékeit.
Kis János nem másra, mint a mértéktartás követelményére figyelmeztetett, amit – különböző okokból – az akkori kormánynak sem sikerült érvényre juttatnia és még kevésbé elfogadtatnia. Ha képes lett volna erre, ha politikai ellenfelei mértéktartásnak veszik a konzervatív alkotmányozás programját, akkor – nagy valószínűséggel – nem 2011-ben, hanem már valamikor a 90-es évek második felében Magyarországnak új és végleges alkotmánya lett volna. De nem vették annak. Mint ahogy a mértéktartásnak is voltak a koalíción belül ellenfelei, akik – pőrén fogalmazva – megfúrták az alkotmányozást.
|
|
![]() Kattintson a 24. Fidesz-kongresszus képeiért! Fotó: Túry Gergely |
Persze joggal gondolhatjuk, hogy az 1994 után ellenzékbe szoruló jobboldal nem csak azért nem volt partner az alkotmányozásban, mert kevésnek látta a kormánypárti gesztusokat. Meglehet, még méltányolta is őket. Problémája – a mából visszanézve teljesen nyilvánvalóan – sokkal mélyebb volt, s valójában itt van a kutya elásva. A Fidesz vezette jobboldal ugyanis a 90-es évek második felétől „világok háborújaként” éli meg a baloldalhoz való viszonyát, s ehhez képest totálisan alárendelt jelentőségű, hogy a baloldali kormányoktól milyen gesztusok érkeznek feléje. A világok harcában meglehetősen kevés szerep jut a mérlegelésnek, a mértéktartásnak, hiszen éppen a konfliktusok kiélezése a cél. Hogy miért? Ne tévedjünk. Nem azért, mert a konfliktus a Fidesz mániája. Hanem azért – ezt a nemrégiben alkotmánybíróvá választott Pokol Béla nagyon szemléletesen fogalmazza meg egy 1998-as tanulmányában –, mert Magyarországon „szélsőségesen konszenzusos” demokrácia jött létre, ami 1989 forradalmi hevületéből „antiforradalmi politikai rendszert” csinált.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#80)

Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#80)

Élesen buborékot látván,ki az aki a járdán szedi össze az elefánt ürüléket?
Emberek!Szülétek nékem szép ékes magyar rímeket,hiszen vérmérsékletem székletem kiadását nem befolyásolja?Más szóval:
Lasszóval fogjátok egybe egy kerek körbe a magyar nyelvünket.
Kedves ide írogató emberek.
Szátoknak a nagyságát pártoknak a gazdagsága tömje be lelkesen.
Elkésve kinézve az ablakon parlagon ne keressétek az allergiából való kigyógyulást.
Én nem szeretem ám a mérges kígyó kúszást,én nem szeretem a rögeszmés lezser túlzást,de nem tudom könnyen túltenni magamat rajta.