Drága ellenzéki megszólalók: amit most fel tetszettek találni, az „új típusú összefogás”, pont az tette tönkre az ellenzék esélyét.

Érdemes áttekinteni, hogy az ellenzéki oldalon a tisztességes naivak félreértése és a karrierista gazemberek számítása hogyan tartja hatalomban a Fideszt.

Van abban ugyanis valami végtelenül reménytelen, ahogy az ellenzék jobb sorsa hivatott, okosabb tagjai is már megint sorban odanyilatkoznak, miszerint ők most kitaláltak egy „új típusú összefogást”, ami biztosan sikeres lesz. Az a lényege az „új módszernek”, hogy mindenki összefog, még (most figyeljenek) a civilek is! Kell egy nagy ernyőszervezet, ami alatt a pártok és a civilek is összefognak, ez egy új módszer, vadonatúj, ami sikerre fog vezetni. Most találták ki. Tanultak a múlt hibáiból, amikor még nem tudták, hogy így kell. Új, sose volt még ilyen. Nevör.

Én meg visszaolvasom Bajnai 2012-es nyilatkozatait, és hát... szóról szóra ugyanazt az egyszer már csúfosan megbukott módszert találták fel újra a mai nyilatkozók. Minden párt meg a civilek is összefognak egy választási szövetség ernyője alatt? Pont ugyanez volt a szöveg 2012 őszén is. Meg is csinálták: MSZP, DK, Együtt, PM, Milla, Szolidaritás, Haza és Haladás, Fodorék... mindenki! És ez az ötlet minden elemében megbukott. Hamisnak, rossznak, vesztesnek bizonyult. Egyetlen részkoncepciót sem igazolt vissza belőle az élet. Egy körömfeketényi sikert sem tudott felmutatni ez a stratégia.

Nem új, drága ellenzéki megszólalók, ki tudja, talán még mindig a 2014-es Unicum hat, vagy tényleg csak ennyi az átlagos politikusi memória, de amit most fel tetszettek találni, az „új típusú összefogás”, pont az tette tönkre az ellenzék esélyét. Mielőtt össze akartak fogni, még önmagában az MSZP is több mandátumra számíthatott, mint amennyit a végén a „Kormányváltók” össze tudtak gereblyézni. Mielőtt betolták a civileket (lényegében meghalni, elszáradni – nézzük meg, mennyiben releváns ma a Milla vagy a Szolidaritás) a Nagy Kormányváltó Összefogásba, még ők is fontos szereplői voltak a közéletnek, utána meg síri csönd és hullaszag.

De az új választási törvény miatt muszáj összefogni! – érvelnek sokan. És hamisan. Ugyanis az egyéni országgyűlési képviselő-jelöltek esetében valóban fontos, hogy időben döntsenek egy koordinált jelöltállításról. Az új szabályok azonban egyáltalán nem indokolják, hogy közös lista, pláne közös választási párt jöjjön létre. Igen, már csak egy forduló van – de a listás szavazatok korábban is az első fordulóban dőltek el. Ebben lényegi változás nincsen, az első (és immár egyetlen) voksoláskor az 5% alatti versenyzők kihullanak, a magasabb szavazatszámot elérők bejutnak. És a polgárok kiválóan meg is tanulták a leckét, 1990 óta szignifikánsan csökkent az elveszett szavazatok száma.

Korábban az SZDSZ, majd az LMP (egymást anno nem kis részben átfedő szavazótáborral, teszem hozzá Schiffer-bosszantásul) volt képes arra, hogy a megkérdőjelezhetetlenül önálló működés következetes üzenetével mindig megugorja a lécet az országgyűlési választásokon. Sőt, egy önálló DK-frakció 2014-ben megakadályozhatta volna a kétharmadot – és nézzük meg, hogyan javul a Gyurcsány-párt pozíciója most, mióta kevesebbet beszélnek a közös Demokrata Párt ötletéről, és többet a saját programjukról!

Apropó, program! Azt is gyakran hallom, hogy ugye „az emberek nem olvasnak hosszú és unalmas pártprogramokat”. Tény, semmit nem olvasnak, ami egyszerre hosszú és unalmas. Igazuk is van, olvassanak kortárs szépirodalmat. Ugyanígy nem olvassák el egyébként az autójuk aprólékosan részletes műszaki leírását az incifinci motoralkatrészekig meg a fedélzeti számítógép kapcsolási rajzáig, nem olvassák el az általuk szedett gyógyszerek kutatási naplóit, nem kérik el és tanulmányozzák át az ételreceptet, mielőtt kirendelik az ételt az étteremben. De ettől még, kedves megfejtők, mindezekre szükség van. Nélkülük nem lehet működőképes autót építeni, ami már „az emberek” számára is közérthető és reklámozható jellemzőkkel bír, mint fogyasztás, gyorsulás, biztonság.

Gyógyszeripari, hosszú és unalmas kutatások nélkül csak sámándob meg fülgyertya marad, ezek meg épp csak annyira gyógyítják a komoly betegségeket, amennyire sikeresen politizál egy olyan csalamádé alakulat, aminek egyetlen programja az, hogy ők most összefogtak. A karakteres politikai program az alapja a fogyaszthatóvá tett politikai üzeneteknek, és sorvezető az ellenzéki politizálás, majd a kormánypolitika számára is. Képzeljük el, ha az étlapon csak annyit olvashatnánk, hogy „Általános Étel: rendeld meg, fizesd ki, és majd utólag meglátod, milyen meglepetés-finomságot készítünk”! Megrendelnék? Mert az összefogás programja ez és ennyi.

Persze mindez rendben van azok számára, aki már „beárazták” 2018-at. Miután kiderült, hogy Orbán Viktorban van még ambíció és potencia egy újabb kormányfői ciklusra, láthatóan többen is úgy döntöttek, hogy ők azt az időszakot is inkább kibekkelik. Csak az a fontos, hogy megmaradjon, illetve javuljon a helyük az ellenzéki térfélen – de tudják és bele is nyugszanak, hogy 2018-tól is ellenzéki szerep vár rájuk. Lehet ezt kényelmesen is csinálni... ha sikerül bezsarolni a választókat megint egy olyan helyzetbe, hogy választék híján az ő fix, összefogós listájukra voksoljanak.

Egyszer volt szerencsém élőben végignézni, amint az egyik szomszédom beletöri a kulcsot a zárba. Rossz kulcsot vett elő ugyanis, benyomta a kulcslyukba, nem ment, kivette, majd megint benyomta, nem ment, erőből nyomta, rángatta, újra és újra. Aztán egy fémes pengő hang, és ott maradt, kezében egy torzóval, egy fél kulccsal, hosszú időre kizárva magát a lakásból, míg jött a lakatos, szétkapni az egészet. Őszintén szólva, engem adott ponton túl már nem is érdekelne, ha tényleg csak a szomszédom ajtajáról lenne szó. Aki hülye, az szenvedjen. De ez a közös kapu, azt barmolják szét, az a baj.