Czunyinét hamar elfelejtjük. De Palkovics Lászlótól sem várhatunk semmi többet.

"Czunyinét gyorsan el fogjuk felejteni: ami emlékezeteset csinált, az Hoffmann Rózsa tevékenységének folytatása volt, és még távozása után is képes volt olyan zavaros és szolgalelkű interjút adni, ami végleg bebiztosította a megérdemelt feledést. Palkovics azonban éppen egy válság kellős közepébe érkezett, már csak ezért is méltó a figyelemre; személyében is, és amiatt a funkció, üzenet miatt is, amit a kormány neki szán."

(...)

"A felsőoktatás pacifikálása voltaképpen a kifárasztásra és némi zavar keltésére épült – Palkovics nem konfrontatív, taktikája inkább a kifárasztásra épült: végtelen, zavaros mondatzuhatagok, kétértelmű ígéretek. Megúszta, egyelőre: most még valóban csend van..."

(...)

"És hogy mit akar tenni Palkoviccsal és a közoktatással a kormány? Feltehetőleg semmit. Kicsiket változtat, engedélyez nagy kegyesen néhány új tankönyvet, kicsit csökkenti a tanárok adminisztratív feladatait, a Kliket gatyába rázza. Talán még át is nevezi. És lassan csend lesz."

 

A teljes cikk a nyomtatott HVG-ben olvasható.