A terrorveszélyhelyzet nem indokolt – de felkeltheti a terroristák érdeklődését.

A derült égből lecsapott fideszes terrorveszélyhelyzet-alapú különleges jogrend – hatvannapi kormányzati szuperhatalom – iránti igény gyakorlati, nem jogelméleti szempontú értékeléséhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy amennyire lehet, tisztán lássuk, milyen mértékben nőtt vagy nőhet rövid távon az ország terrorfenyegetettsége, amivel az ilyen célú alaptörvény-módosítást indokolják. A terrorfenyegetettségünk megnövekedésére eddig a politikusok és biztonsági szakértők által előadott érvek viszont nem alkalmasak arra, hogy az esetleg bekövetkezett/bekövetkező növekedés mértékét le lehessen belőlük vezetni: Abból, hogy Európában (állítólag) megnőtt a terrorfenyegetettség, nem következik semmi arra vonatkozóan, hogy Magyarországon vajon jobban nőtt, kevésbé vagy sehogy. Abból, hogy hazánk is részt vesz az úgynevezett "Iszlám Állam" (IS) elleni koalícióban, ugyancsak nem számolható ki semmilyen mérték. Sőt, az IS fenyegető propagandavideója ellenére még az esetleges változás iránya sem, hiszen az IS gondolkozhat úgy is, hogy egy magyarországi akció nem elrettentené az országot a részvételtől, hanem ellenkezőleg: a műveletben közreműködő magyar katonák számának a megsokszorozásához vezetne.

A közgazdaságtan önmagát a racionális döntés tudományának tartja, és akármi legyen is a terroristák vezetőinek a – talán nem mindenki által racionálisnak tekintett – célja, nekik is, mivel korlátozott számban rendelkeznek eszközökkel (fegyverekkel, kiképzett harcosokkal, öngyilkos-jelöltekkel), mérlegelniük kell azok optimális felhasználását. Hogy valóban mérlegelik is, az jól látszik abból, hogy a sokezernyi nyugati, köztük nyugat-európai szimpatizánsukat jelenleg arra kérik, hogy menjenek az IS területére – katonának vagy ágyasnak –, és nem arra, hogy otthon kövessenek el akciókat a létszámuk által lehetővé tett méretekben vagy gyakorisággal.

Nem fogom ráönteni az olvasókra a terrorizmus gazdaságtanának legfőbb megállapításait a termelékenységet (!) meghatározó tényezőktől a különböző célokra szolgáló terrorista ideális életkorának levezetéséig. A kutatók által használt vizsgálati eszköztárnak az ismertetése is messze meghaladná egy újságcikk kereteit. De mondjuk a költség-haszon elemzés technikájának pontos ismerete és projekttervezői rutin nélkül is világos lehet mindenki számára, hogy a racionálisan mérlegelő terrorista döntéshozó egyaránt figyelembe veszi az elérhető hasznokat és az elérésükhöz szükséges költségeket – és maradjunk egyedül ennél a szempontnál.

Mi éri meg a terroristáknak?

A terrorista akciókat nem lehet teljesen megelőzni, sem pedig a támadások alatt bekövetkező emberi és egyéb károkat az antiterrorista kommandók beavatkozásával a nullára leszorítani. Ugyanis amit az önmagukat a terrorizmus által fenyegetve érző vagy képzelő országok csinálhatnak, az közgazdaságtani szempontból nem más, mint a terrorista akciók költségeinek megnövelése. Persze a különböző típusú akciók költségeit nem lehetséges egyformán növelni – meg az antiterrorista intézményhálózat nem is tudja előre kitalálni, hogy milyen új akciótípusokat fejleszt ki a másik oldal, lásd a cipőbombát vagy a benzinnel és utasokkal teli repülőgépek nekivezetését hatalmas irodaépületeknek (nagyon jól iskolázott személyek továbbképzésével) –, úgyhogy a terrorellenes készenléti intézkedések erősítése inkább csak abban hatékony, hogy áttereli a veszélyt más akcióformák irányába, mintsem az összveszély mértékének csökkentésében.

Ennél is fontosabb a terrorista döntéshozók mérlegeléseinek megértéséhez a haszonoldal figyelembevétele. Magyarországon vagy más kisebb méretű – illetve a világ szeretetét elvesztett – országban nem azért nincsenek terrorista támadások, mert annyival jobb az antiterrorista intézményhálózat színvonala (legalábbis nem hallani arról, hogy a TEK-hez jönnének tanulni az FBI-tól vagy az MI5-tól, a jó statisztikánk dacára), hanem mert nem érdemes. Azzal, ha az USA-ban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Franciaországban követnek el valami látványosat, félelmet tudnak kelteni nemcsak ezeknek az önmagukban is nagy népességű országok lakosaiban, de az egész fejlett világ lakosságában. (Ugyanis – és ez nem közgazdasági, hanem biztonságpolitikai alaptétel – az ölés csupán eszköz a félelemkeltésre – ezt jelenti a maga a „terror” szó –, a félelem meg eszköz politikai célok elérésére.) Egy Oroszországban elkövetett terrorista bűncselekménynek akkor sincs a Nyugaton lebonyolítottakhoz mérhető hatása, ha esetleg sokkal nagyobb számú ember esik áldozatul (ugyanis a világ más országaiban az eseményt speciális, oroszországi helyi okokkal magyaráznák). Hasonlóképp a jelen Magyarországán bekövetkező terrorcselekmény nemzetközi hatása nem lenne lényegesen eltérő egy észak-koreai hasonló eseményétől, azaz a különlegességek kategóriájába tartozna. Picit más, és erősebb lenne a hatása, ha nem egy kormányzati épületet, esetleg Matolcsy fegyveresek által védett Nemzeti Bankját vagy valamelyik bevásárlóközpontot támadnának meg, hanem egy budapesti belvárosi romkocsmát, mert ezek iránt még van érdeklődés Nyugaton – de azért ez sem lenne összemérhető egy hurghadai vagy patajai támadás hatásával. Terrorista szemmel a következő értelmes célpont Németország, ezen belül Berlin – a nők letapizása a kölni vagy frankfurti szabadtéri bulikon persze nem ez a kategória, a szex és a  halál közötti párhuzamosságot állító népszerű elméletek ellenére.

A terrorizmusnak a polgárok biztonságtudatának megingatásán kívül célja lehet még az is, hogy az államból elnyomó intézkedéseket provokáljon ki. (Történetileg éppen az állami megfélemlítés adja a fogalom eredetét, a francia forradalom egy időszakából.) Ilyesminek liberális demokráciákban, ahol az állami intézkedések a közvélemény által megvitathatók és befolyásolhatók, lényegesen kisebb értelme van, mint despóciákban – de Magyarország egyelőre még nem haladt annyira előre az illiberalizmus útján, hogy érdemes lenne ilyen megfontolásból robbantgatni. Kétségtelen azonban, hogy ha Orbán Viktoron múlik, az ország további lépéseket fog tenni ebben az irányban, és nem vitatható, hogy a terrorveszélyhelyzet miatti különleges állapot beiktatására irányuló alaptörvény-módosítás egy újabb lépés. Azaz a megtétele, illetve a népszerűsítését célzó – az ország megosztottságát fokozó – politikai hisztéria felkeltése ugyan empirikusan nem indokolható az ország jelenlegi terrorfenyegetettségével, viszont alkalmas lehet annak növelésére.

A szerző közgazdász.