szerző:
Ardamica Zorán

A hétvégi választást követően északi szomszédunknál csak az biztos, hogy minden bizonytalan. Robert Fico miniszterelnök pártja a várakozásoknál sokkal rosszabbul szerepelt, a parlamentbe pedig sok olyan párt is bejutott, amelyről mi, magyarok eddig nem is hallottunk.

Kétszeresen is hiába virrasztott március ötödikéről hatodikára a választási eredményekre váró szlovákiai szavazó. A Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala ugyanis képtelen volt a szokott, de legalább normális időben közzétenni az eredményeket, így a választópolgár vasárnapi húsleves után sem kapott még végeredményt... Másodszor pedig azért, mert az eredmények értelmében – noha létezik statisztikai esélye – valószínűleg működőképes kormány nélkül marad.

Nem lesz ebből semmi, azaz most már tényleg minden lehetséges

Ugyanis nyolc párt került be a parlamentbe. Íme, néhány adat a téma részleteiben nem feltétlenül jártas magyarországi olvasó számára. (A nem feltétlenül jártas tulajdonképp nem jelent egyes reáliák, személyek és viszonyok ismeretén kívül semmit, hiszen a parlamenti földrengés totálisan szétzilált minden papírformát. Így a „jártas” szlovákiai olvasó vagy maguk az érintett politikusok sem jutottak sokkal tovább a számolásnál, kombinálásnál és hol óvatosabb, hol pedig már most késsel egymás torkát kereső helyzetfelmérésnél...) Csaknem hatvanszázalékos részvételi arány mellett első, de nem feltétlenül nyerő a Robert Fico vezette Smer – Sociálna Demokracia (hevenyészett fordításban Irány – Szociáldemokrácia) 28,28 százalékkal, ami a 150 fős testületben 49 mandátumot jelent. Második az SaS (Szabadság és Szolidaritás), 12,10 % -kal és 21 mandátummal, harmadik az Oľano (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) – Nova szövetség 11,02 %-kal, 19 képőviselővel. Negyedik az SNS (Szlovák Nemzeti Párt) 8,64%-kal, 15 fővel, ötödik Marian Kotleba ĽSNS-je (A Mi Szlovákiánk Néppárt) 8,04%-kal és 14 fővel. Hatodik Boris Kollár Sme rodina (Család Vagyunk) formációja 6,6 % -ra jutó 11 mandátummal, a MOST-HÍD hetedik, 6,5 %-ot szerzett és 11 képviselője lesz. Radoslav Procházka Sieť (Háló) pártja 5,6 %-ot fogott, ami 10 képviselőt jelent. Nem ugrotta meg az 5 %-os küszöböt a KDH (Kereszténydemokrata Mozgalom) és (immár harmadszor sem!) a fideszesített Magyar Közösség Pártja.

Robert Fico szavazatának leadásakor egy általános iskolában március 5-én
©

Aki fentebb e pártnevek magyar fordításait olvasta, annak máris gyanús lehet az egész. Igen, a politikai színtéren a sztenderdnek tartott pártok mellett, sőt helyett feltörtek az olyan formációk, amelyek vagy teljesen újak és amőbaszerűek, vagy ha nem is azok, arculatukat, profiljukat, s ha éppenséggel van nekik olyanjuk, akkor programjukat nézve nem nevezhetők a szó szoros értelmében politikai pártnak. Sem. Kérdés, a klasszikusabb nevek mögé bújó pártok mennyiben jelentenek onomasztikai (a tulajdonnevek kutatásával foglalkozó tudományág – a szerk.) talányt.

Nem szocdem, nem liberális

Fico Smerje a nyugati típusú szociáldemokráciának inkább csak bitorolja az elnevezését, de ez az egyetlen 1 % fölötti és szervezett baloldali párt az országban. Zsinórban negyedszer első. Ellene indítottak a többiek hajtóvadászatot – ahogyan korábban Mečiarék ellen, s ez nem véletlen – mint a demokráciára legveszélyesebb, korruptokrata és oligarchákat kiszolgáló párt ellen. Leváltása volt a fő cél, a tét pedig sokak szerint a korrupcióval átitatott „egypártrendszer” legyőzése, valamint a demokrácia visszaállítása lett volna – igen, Magyarországon is vannak ellenzéki pártok, amelyek ezt hirdetik. A győzelem nem volt kérdéses, csak az, tud-e majd Fico kétpárti koalícióban (nyílt titokként az SNS-szel) kormányozni. Ez most már nem kérdés: nem tud.

Elsőként Fico próbálkozhat kormányalakítással

Andrej Kiska államfő bejelentette, hivatalosan kedden kéri fel a hivatalban lévő miniszterelnököt az új kormány megalakítására, mert Robert Fico Brüsszelben van az uniós csúcson. A köztársasági elnök összetettnek nevezte a szombati voksolás eredményeképpen előállt helyzetet, megjegyezve: a szavazás eredménye mindenkit meglepetésként ért.

Közben a parlamenti küszöböt most harmadszor sem megugró Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke Berényi József az MR1 Kossuth Rádiónak nyilatkozva bejelentette, kész vállalni a felelősséget, és felajánlja lemondását a párt elnökségének. Berényi szerint a felvidéki politikai megosztottság miatt maradtak sokan passzívak a választáson. A politikus úgy véli, a most megválasztott parlament valószínűleg nem tudja ebben az összetételben kitölteni a négyéves mandátumot, az MKP-nak is előre hozott választásra kell készülnie.

Nos, látva a mandátumok megoszlását, nemhogy ő nem fog tudni többekkel sem kormányt alakítani, hanem senki más nem lesz erre képes. Mert noha a matek még csak megengedné ezt a lehetőséget, de a kampányban és a tegnap este óta elhangzott nyilatkozatok alapján (ki kivel, hogyan, miért és mennyiért...) a magát demokratikusnak nevező jobboldali ellenzék sem.

A pártot 4 % közeléből 12-re feltornázó SaS volt az, amelynek köszönhetően legutóbb megbukott Iveta Radičová kormánya. A párt urbánus vállalkozók építette konstrukció, önmagát liberálisnak tartja. Gyaníthatóan eljön még az ideje, hogy legyenek, akik bizonyítják, milyen kevés közvetlen köze van Sulíkéknak bármely liberalizmushoz. Viszont Sulíkék előre kizárták az együttműködést Ficóval, és valóban a kapitalizmust szemhatárban tartó gazdaságpolitikát ígértek. Könnyebb, tehermentesebb vállalkozást, nagyobb jogbiztonságot. A marihuána legalizálását és a melegházasságok bevezetését ezúttal nem firtatták. Igaz, „libsi” létükre épp eléggé euroszkeptikusok és bevándorlásellenesek, Brüsszelt szidalmazók és határzárpártiak a kiváló második hely érdekében. Mindez elviekben nem konzisztens ideológia, de választóik a jelek szerint díjazták.

Richard Sulík, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt vezetőjének beszéde a pártközpotban március 5-én
©

Antipártok és a nácik

Az Oľano nevű formáció Igor Matovič körül „szerveződött”, noha alapos túlzás ez a kifejezés. Pártja ugyanis struktúrák nélküliségével vonta magára a figyelmet. Pár (úgy tudni: négy) főből állt az utóbbi években, a parlamenti frakció pedig egy frekventált galambdúchoz képest is mozgalmas átjáróháznak látszott. A pártvezető a túlmozgásos, izgága forradalmár szerepébe helyezkedett, majd pedig különféle kalózfelvételekkel és partizánakciókkal próbálta kinyírni parlamenti ellenlábasait/kollégáit. Azt, aki épp kéznél volt. Az utóbbi hetekben az általa főként korrupcióval vádolt Fico kormányfő bosszúból a korábban vállalkozásból élő Matovičra próbált (állítólag) nem egészen legálisan szerzett adóhivatali dokumentumokkal rákenni egy csalást, de ez – mint látható – kontraproduktívnak bizonyult. E helyütt megjegyzendő, hogy a külföldi nagybefektetőket, főleg az autógyárakat preferáló Smer és választói szótárában a „vállalkozó” a bolsevikok osztályellenségeként ugyanolyan szitokszónak minősül, mint a Fideszében a liberális. Az Oľano koalíciós potenciálját (noha a Novával szövetségben indult) erőteljesen megtépázta a pártelnök múltja, nevezetesen, hogy bárkit, bármikor képes hátba támadni egy jól irányzott, titokban készült (és vagy manipulált, vagy nem...) hangfelvétellel. Minderre viszont visszhangként dübörög fel a vox populi, most már kenyér is kellene a cirkusz mellé. (Az idők folyamán begyöpösödő kereszténydemokratáktól elinalt Daniel Lipšic vezette Nova azonban jó lóra tett a szövetséggel, hiszen simán bejutott a törvényhozásba, míg egyedül bőven a küszöb előtt maradt volna. Lipšic tapasztalt rókaként alacsony preferenciákkal is az egyik nagy győztese a voksolásnak.)

Az igazi győztes azonban a Fekete Péter pozícióból Jolly Joker-i magaslatokba katapultáló Andrej Danko. Ma ő vezeti a parlamentből perszonális és politikai-üzleti-korrupciós-sötöbö botrányai miatt kikopott Szlovák Nemzeti Pártot, amelyet a hírhedt vagány, magyarfaló, idegengyűlölő betyárlegenda, Ján Slota vágott anno haza erkölcsileg, pénzügyileg és politikai szempontból egyaránt. Danko kitakarított, kiszellőztetett, kimeszelt, s ma mind a jobb-, mind pedig a baloldal irányába nyitott, elfogadható potenciális partner a maga majdnem kilenc százalékával. Egyedül Bugár Hídja számára ciki még, hiszen egyfelől Danko magyart látva azonnal autonómiával riogat, másfelől egy csokrétányi, előző időszakbéli őstagot diszkréten, csendben, de megtartott szuvenírként. Valamire majd még jók lesznek.

A slotai mélységeket megcélzó Kotleba rettenetesen túlnyerte magát. A besztercebányai kerületi önkormányzat szalonképtelen vezetője – aki a fenntartói jogkörében levő intézményeket még a kerületi költségvetésen kívülről jövő (pl. uniós) pénzektől is elvágja, így segítve azok helyes irányú nemzeti átnevelését – elsősorban a fasiszta szlovák állam iránti szimpátiája miatt ismert. De magyar- és cigánygyűlölete, xenofóbiája, EU-ellenessége, homofóbiája ugyancsak növelte szavazói bázisát. A megyei választásokon olyan erősen kampányolt a romák ellen, hogy még az általa leköpött magyar nácik is rá szavaztak. Komolyan. Teljesen fölösleges azon vitatkozni, hogy Kotleba (szimpla protesztszavazatok ide vagy oda) és pártja náci-e. Ő az egyetlen, akit kivétel nélkül mind a hét másik parlamenti párt – igen, a Szlovák Nemzeti Párt is – egyértelműen kizár az együttműködésből. Ez is egy eredmény.

Boris Kollár Sme rodina (Család Vagyunk – valóban ott a családja egy része a listán) pártjának első négy betűje sem véletlenül azonos Fico pártjának első betűivel... Vagy igen. Kollár pár új kollégájához hasonlóan egy vállalkozó milliomosból lett – családi viszonyai és pénze okán – közismert showman. Politikába lépése elején vásárolt magának egy pártot, de aztán kicsit kombinálnia kellett még. És bejött neki. Tulajdonképpen az Oľanóhoz hasonló módon nem létező párt most vállalkozóbarát és egyben bevándorlásellenes. Az ő listáján szerepel az ismert, alpárian menekültellenes posztjai miatt menesztett tévébemondónő. Tessék megkapaszkodni ezen a szép esős délutánon: Kollár azzal nyerte be magát hetek alatt nulláról a törvényhozásba, hogy ő tulajdonképpen nem is akar kormányozni. De senkivel. Majd csak négy év múlva. Most még inkább csak ücsörögne a parlamenti padokban és itt-ott kedve szerint megtámogatná majd a jobboldalt. Ugye, ha lehetne értelmezni, mi is az Szlovákiában. Másik mániája, hogy elég pénze van, nyugodtan meg lehet őt választani, mert már nem fog lopni. Van, akinek (6,6 %-nak) már ennyi elég.

Egymást faló magyarok

Bugár Hídja – bár többet akart – kb. fél százalék különbséggel hozta az előző eredményét. A siralmas mezőnyben korrektnek, európainak és logikusnak tartható (nem kell egyetérteni) programja ellenére látványosan kevés még a szlovák szavazója és gyakorlatilag nincs érdemi ifjúságpolitikája. Fölényesen verte a Fidesz által agyba-főbe támogatott, ismét csak (három a magyar igazság) kint rekedt, radikalizálódó, a Hidat és bárki mást ad hoc nemzetárulózó Magyar Közösség Pártját, amelybe közben nem véletlenül sikeresen beépült a szlovákiai Jobbik-szatelit, a Via Nova. És pár olyan (tekintettel a közutálat tárgyává vált politikára) „független”, aki azért mégiscsak regisztrált MKP-tag vagy másképpen kötődik a párthoz. A KDH-hoz hasonlóan azonban nem kell még temetni az MKP-t, hiszen az önkormányzati politikában erőteljesen jelen van, sőt érdemi munkát ugyancsak végez, és mindig lesz egy 2-4 százalék között mozgó rossz értelemben vett mélymagyar, vagy pedig naivan hűséges és manipulálható bázisa. Lásd, milyen szépen rá lehetett beszélni némi Fidesz-háttérrel a Csemadok nevű, egyébként politikumtól teljesen, mondom, teljesen független országos kulturális szervezetet, hogy teljes erejéből az MKP mellett kampányoljon. Meglátjuk, ennyire függetlenként ezt követően mennyi kulturális támogatást fog tudni lehívni az új testület kormányhivatalától a magyar kisebbségi kultúrára. Bravó.

Bugár Béla, a Most-Híd vegyespárt elnöke (j) kezet fog egy lemezlovassal a párt szlovákiai parlamenti választások eredményváróján a pozsonyi Austria Trend Hotelben március 5-én.
©

Nyolcadikként az az új párt jutott be, amely elhitte, hogy másodikként végez, s amelynek az elnökválasztáson sikeresen bemelegített Procházkája Fico első számú kihívójának tartotta magát. Eddig. Nem elvetendő programmal és emberekkel, de rossz kommunikációval és néhány szerencsétlen, bizalomvesztéssel járó korrupciógyanús és/vagy anyagi botránnyal.

A lényeg

A többi párt által is nyíltan lenácizott Kotlebával szerencsére senki nem áll össze. Fico rajta kívül szinte bárkivel. Ficóval azok nem, akik megígérték a választóknak, hogy vele nem, hanem pont ellene. A Szlovák Nemzeti Párt akár Bugárral is. A Szlovák Nemzeti Párttal Bugár (bármit mond Orbán kormánya, mégis) elsősorban magyar Hídja logikusan nem. Egymással azok nem, akik egymást mocskolták, perelték, feljelentgették. Legalább ma délután még nem. Hogy mi lesz holnap? Szerintem megint eső lesz. Kiszámíthatatlan az időjárás.

A szlovák Statisztikai Hivatal még nem tudott választási eredményt mondani, amikor már a közelgő EU-elnökség miatt felmerült egy szakértői kormány létrehozása is pár hónapra (mert roppant ciki lenne, ha euroszkeptikus Sulík-kormány lenne az elnökség alatt...). És felmerült az előrehozott választások kérdése. Mert Szlovákiában, a politikai meglepetések hazájában holnap akár diametrálisan eltérő eredmény születhet. Ez a fokozottan tudatos választók, tehát a politikai meglepetések hazája.

Azt vehetjük tehát csupán biztosra, hogy minden bizonytalan. S mire a politológusok az összes oldalukról alaposan körültáncolják a számokat és tanulságaikat, lehet, hogy már nem a parlamenti arányok, hanem az ország európai karaktere és irányultsága lesz a tét.

Azt sem kell elfelejteni, hogy a Putyinért alig titkoltan rajongó Ficónak nem lesz könnyű – ha nincs jobb alibi, akkor képmutató módon – a nyugati européerség zászlaja alá gyűjteni a pártokat azok után, ahogyan állítólagos baloldaliként bevándorlás- és Brüsszel-ellenes jelszavakkal vonta el a választópolgárok figyelmét az egészségügyi korrupció miatt munkát beszüntető és felmondó nővérkékről, valamint az ország leghosszabb pedagógussztrájkjáról (mekkora baloldaliság már?!) bevándorlás- és Brüsszel-ellenes jelszavakkal vonta el a nagyon-nagyon mélyen tisztelt választópolgár figyelmét. Dehát nálunk, Szlovákiában mindennapos, automatikus és normális a képmutatás. Mifelénk így mentik meg az európaiságot. Ha épp az kell egy „új” kormányhoz.

A szerző felvidéki író, szerkesztő

Cikk megosztása
Címkék