Szombaton lesz tízéves évfordulója az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének, vasárnapról hétfőre virradóra pedig a tévészékház ostromának. Ebből az alkalomból a HVG mostani számában Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök, és az abban az időben jogvédőként tevékenykedő, a napokban a parlamenti politizálástól elköszönő Schiffer András írt véleménycikket.

Az addig Magyarországon még nem tapasztalt politikai erőszakhullámról, zavargássorozatról és sok esetben sokkoló rendőri föllépésről Gyurcsány így fogalmaz: „a beszéd kiszivárgása, közzététele váratlanul ért. A kezdődő tüntetések brutalitása nemkülönben. Rendőrségünk tehetetlensége dermesztő volt, nem volt felkészülve, felkészítve ilyen rendzavarás kezelésére. Ennyit tudott. Nem rosszindulatból, nem ármánykodásból nem tette a dolgát, hanem mert ennyire volt képes”. Az események hátteréről pedig ezt írja:

„A rendelkezésre álló, részben nyilvánosságra került, részben titkosított információk szerint a Fidesz legfelső köre, a pártelnökkel egyeztetve készítette elő a zavargásokat.”

Schiffer így interpretálja a történteket: „Az erőszakos utcai megmozdulások, a rendőri embervadászat egyaránt ismeretlen jelenség volt a magyar főváros utcáin. Az őszödi beszéd napvilágra kerülésével kirobbant politikai válság ugyanis nem pusztán a kormánypárti kampányígéretek és a gyorsan bejelentett megszorító csomag között feszülő ellentmondásra vezethető vissza.” Ám a közvetlen kiváltó okokat merőben máshogy látja, mint a DK elnöke, szerinte: „kétségtelen, hogy a szeptember 17. után elszabadult rendőri erőszakot előrevetítette, ahogyan az álbaloldali kormány már 2003 februárjától politikai célokra használta fel a rendőrséget, tiltott be és törvénytelenül veretett szét – miként ezt számos strasbourgi ítélet is alátámasztja – tüntetéseket.”

Abban a két szöveg megegyezik, hogy a politikai válság gyökerei messzebbre nyúlnak vissza, a rendszerváltás környékén keresendők. Értelemszerűen az utcai események, a tévéostrom közvetlen okát is mindketten az őszödi beszédnek tulajdonítják, azonban – természetesen és változatlanul – magát a beszédet teljesen eltérően ítélik meg. Gyurcsány így fogalmaz:

„Minden kritika dacára is hiszem, hogy az elmúlt huszonöt év egyik legtisztességesebb beszéde.”

Hozzátéve, hogy szerinte „egy hazájáért aggódó, az elfelejtett milliókért tenni akaró demokrata szenvedélyes, túlzó, trágár kijelentésekkel talán bántón megtűzdelt beszéde”. Schiffer viszont ekként vélekedik erről: „az őszödi beszéd elsőként nyilvánosságra került borgőzös mondatai pontosan azt az illúziót törték össze, hogy bármit is számít a négyévente leadott szavazat. A rendszerváltás után eszmélő nemzedéket pedig megerősítették abban, hogy a liberális jogállam csupán cinikus álca a korrupt és fantáziátlan politikai elit számára”. Ugyanakkor éles kritikával illeti a beszéd kiszivárgásának politikai kezelését is:

„A 2006. őszi politikai krízis azonban soha nem mélyült volna el a napokon belül elszabaduló rendőrterror, valamint a gyáva és egyértelmű hazudozás 'igazságbeszéddé' maszkírozása nélkül.”

Az azóta eltelt időszakot – ebben is egyeznek a vélemények – a 2006. őszi események folyományaként mutatják be – nyilvánvalóan különböző nézőpontból, más felelősöket megnevezve. A jövőt illetően sem optimista egyikük sem, Gyurcsány úgy véli, hogy „látva az elmúlt tíz évet, és benne az utóbbi hatot, nem hiszem, hogy újabb drámák nélkül lesz még magyar köztársaság”. Míg Schiffer a morális normák eltűnését emel ki, és arról ír, hogy „a 2006. őszi embervadászatnak tíz év után sincsenek felelősei. Nem volt elszámoltatás”.

Gyurcsány Ferenc és Schiffer András publicisztikáját a HVG e heti számában olvashatják.