szerző:
hvg.hu
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Miniszternek mindenképp, de lehet, hogy lelkésznek is.

Lehet, hogy nyitott mellkassal át kell szállítani a beteget egy másik kórházba, hogy CT-vizsgálatot kapjon, de eddig a másik kórházban sem volt CT

– nyilatkozta Balog Zoltán július 11-én arról, hogy egy kislányt így kellett átvinni a Heim Pálba az ország egyik legkomolyabb szívklinikájáról, mert ott nincs se CT, se MR. Egy orvos szerint a miniszter hazudott, de legalábbis fogalma sincs mit beszél, ami elég súlyos állapot egy tárcavezetőnél, ám egye fene, ezen meg sem lepődünk, Balog Zoltánról beszélünk.

Nem is ez a legfőbb baj itt. Messze nem.

A kislány esete természetesen tragédia, amelynek nem lett volna szabad megtörténnie. És nem állítjuk, hogy azért következett be, mert a gyereket szállítani kellett a CT-hez, meg persze nem állítják ezt az orvosai sem. Egy gyerek halála mindenképpen elképesztő veszteség.

Ettől azonban az még egy létező probléma, hogy Magyarország egyik vezető szívklinikáján egyszerűen nincs CT. És nem, nem érdekes, hogy a közelben, a kerületben, a városban vagy Balog Zoltán utcájában van. Az ott van, rendben van, így kell lennie. Ettől még itt nincs, és a betegeket minden nap máshova kell vinni kivizsgálásra.

Ez a berendezés alapáron 250 millió forint. Sok? Mihez képest? Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára a minap jelentette be büszkén, hogy 104 CT van már az országban. Ha az úszó világbajnokság megnyitójára szánt pénzből lecsípünk 2,5 milliárd forintot, akkor tíz százalékkal lehet növelni az országban található CT-ket, és még mindig marad 900 millió forint a 120 perces performanszra. Demagógia? Hát persze. De a tét sem csekély.

Vagy nézzünk mást: éppen szerdán, egy nappal Balog tévés okfejtése után jelent meg a kormány oldalán az Emmi 2017-es támogatásainak listája. Nem adunk tippeket arra, hol lehetett volna spórolni, csak a végösszeget írjuk le: 146 480 238 354 forint. A 250 millió pedig ennek a 0,17 százaléka.

De volna itt egyéb is. És már megint a mind kevésbé megbízható Balognál tartunk. Számoljunk ugyanis kicsit: a kislány június 29-én halt meg, az átszállításának körülményei pár nappal később derültek ki, a miniszter pedig a maga pökhendi, bicskanyitogató módján július 11-én nyilatkozott róla. Innen pedig két dolog lehetséges: Balog Zoltán úgy nyilatkozott az ügyről, hogy nem kérdezett utána a tényeknek, így a gyerek haláláról sem értesült, vagy megtette, tudta, hogy a kislány meghalt, mégis így, ebben a stílusban beszélt.

Előbbi esetben alkalmatlan miniszternek. Utóbbiban még lelkésznek is.