Seres: Az orosz kapcsolat

Seres: Az orosz kapcsolat

Utolsó frissítés:

Seres László Szerző:

Seres László
Seres László
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Orbán és a legtöbb szóba jöhető euroszkeptikus haverja lényegében a Kreml érdekeinek szekértolója. Vélemény.

Abban még semmi új nem lenne, hogy a populista olasz belügyminiszter nacionalista internacionálét akar összekovácsolni a jövő évi EP-választásra, és mi sem természetesebb, hogy úgy látja, "a nép és az elit" méri majd össze az erejét Európában: "egyik oldalon az elit, a bankok, a migráció sorakozik és vele szemben a nép és a munka". Ez számunkra is ismerős szöveg, tudunk magyar miniszterelnökről, aki a migránsokkal és a valósággal szembeni kétfrontos harca jegyében ugyanilyeneket hirdet évek óta.

Az már minőségi váltást jelenthet, ha Orbán után Matteo Salvini (fotónkon 2014-ben, Moszkvában) maga is büszkén vállalja a korábban minden oldal által nettó szitokszóként használt jelzőt, úgyhogy akkor már ketten vannak. Ő egyenesen "nemzetközi populista szövetséget" hozna létre, "a ligák ligáját", amelyik majd jól ledönti Brüsszel falait. A populizmus természetesen továbbra is "valódi", elitellenes demokráciát akar, politikai tartalmait és retorikáját az aktuális többség hangulatához igazítja, értelmiségellenes és balról-jobbról antikapitalista, de hirdetői eddig legalább magát a szót szégyellték. Most akkor ez a gát is áttört.

"Brüsszel" tehetetlenségét, napi kettős mércéit és kiüresedettségét tekintve persze azoknak is van okuk EU-szkepszisre, akik épp a szabadság és a közös piac Európáját védenék az új populistáktól, illiberális antidemokratáktól, és akik nem látják, hogyan tudna egy "egyre szorosabb unió" választ adni a kihívásukra. Márpedig borítékolható, hogy 2019-ben ezek a "nemzeti" pártok jól előretörnek majd – és ez nemcsak az orbánizmus mainstreammé válása miatt gond. Sőt, nem is elsősorban.

Orbán most még nyilvánvalóan kihasználja pótolhatatlanságát az Európai Néppártban (EPP), pontosan tudva, hogy a pártcsalád fele a pokolba kívánja őt is meg pártját is, de mindig elmondja, hogy neki már nagyvonalúságból is a Néppártban a helye ("a mi rovásunkra elkövetett hibák ellenére úgy döntöttünk, hogy kitartunk az európai pártcsalád mellett"). Jó. Ezzel együtt ő is tudja, hogy Brüsszelben sem marad észrevétlen minapi fenyegetőzése:

Most könnyű lenne – tekintettel a 2019-es európai parlamenti választásokra – létrehozni, mondjuk, egy új formációt a közép-európai országok hasonszőrű pártjaiból vagy éppen egy bevándorlásellenes összeurópai formációt. Nem kétséges, nagyot hasítanánk a 2019-es európai választáson –

jelentette ki, éspedig ízléses módon épp egy Kohl kancellárra emlékező tanácskozáson, aki feltehetőleg a másik oldalára fordult a sírjában. Orbán jól látja: az elmúlt hetek migrációügyi, határügyi szerencsétlenkedései után most valóban könnyű lenne újraformálni az Európai Parlamentet. A Néppárt csak eszköz a számára, most még talán jól jön, lehet vele legitimálni valamit, ami már régen nincs, amúgy meg az EPP-vel az a baj, hogy nem képviselte "a népakaratot":

A néppárt vezetése erre a helyzetre rossz választ adott. Egy antipopulista népfrontot hozott létre.

Holott mindenki tudja, hogy az ember nem hoz létre antipopulista népfrontot, nem illik, rossz vért szül, meglesz a böjtje. Az ilyen pártokkal ezért úgy kommunikálnak, ahogy azt az egyre kínosabb Novák Katalin teszi a holland kereszténydemokratákkal (CDA): odamondva, lekezelően. Már arra a kis időre, amíg még az EPP-n belül vannak, utána jöhetnek az orbáni értelemben vett "hasonszőrűek".

Nagyon valószínű, hogy Salvini fenti, Orbánra is rezonáló bejelentése nem független attól a mozzanattól, amire a Politico figyelt fel egy, az europopulisták tudatos készülődéséről szóló áprilisi cikkében: a lapnak a Nemzetek és Szabadság Európája csoport (ENF) több vezetője is megerősítette, hogy tárgyalnak a Fidesszel erőik egyesítéséről. A tét elég nagy, a Magyar Narancs múlt heti számítása szerint ha sikerülne az összes érintett pártot a jelenlegi kettő helyett "egy formációba terelni, a bevándorlásellenes koalíció akár a legnagyobb frakció is lehetne az EP-ben".

Ez pedig elsősorban azért baj, mert a legtöbb szóba jöhető euroszkeptikus párt lényegében a Kreml érdekeinek szekértolója, túlzás nélkül állítható tehát, hogy Orbán, Salvini, Le Pen és a többi "hasonszőrű" egy nettó Putyin-frakciót hozna létre Brüsszelben/Strasbourgban. Hogy aztán mi pontosan a Kreml érdeke, arról hosszan lehetne vitázni, röviden talán elég annyi, hogy minden, ami az EU-t, a Nyugatot, az európai öntudatot és értékrendet szétzilálja.

A Kreml, amelynek kulcsszerepe van a szíriai menekültválság előállításában, hálás minden jobb- és baloldali populista pártnak, amely segíti legitimálni, normalizálni a törekvéseit. Ezek a pártok aztán a "reálpolitikát" elővéve "partnerségre", sőt "stratégiai partnerségre" lépnének a Kremllel, természetesen egytől egyig ellenzik a nyugati szankciókat (Szijjártó Péter: "jó lenne, ha időről időre átbeszélné Európa, érdemes-e fenntartani a szankciókat, amelyek 6, 7 milliárdos veszteséget okoztak"), és szinte mellékesen beszólnak az EU-nak, a NATO-nak, a nagytőkének. A Fidesz titkos paksi bizniszét és a GRU hazai mozgását félretéve néhány apróság arról, kik is készülődnek itten:

• Az osztrák FPÖ hosszú évek óta mélyen megértő Moszkvával, annak katonai intervencióival kapcsolatban. 2016-ban ötéves együttműködési megállapodást kötöttek Putyin pártjával, az Egységes Oroszországgal, a gazdasági kooperáció mellett arról, hogy az "ifjú generációkat a patriotizmus és a munkaszeretet jegyében neveljék fel". Mivel az osztrák titkosszolgálatok FPÖ-s politikusok alá tartoznak, Nyugaton sokan attól félnek, hogy bizalmas információk áramlanak Bécs és Moszkva között.

• Az ugyancsak kormányzó pozícióban lévő olasz Liga 2017-ben szintén együttműködési megállapodást kötött az Egységes Oroszországgal. A dokumentum információcseréről, politikusok és parlamenti képviselők rendszeres találkozóiról, valamint az emberi jogokra fókuszáló Európa Tanácsban (ET) való együttműködésről is szól. Salvini többször járt Moszkvában, teljesen nyíltan beszél Putyin-imádatáról.

• A szintén kormányzó, szintén olasz Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetői is rendre az orosz elnököt dicsőítik, és megvédik katonai akcióit, Aleppo ostromát is "felszabadításként" ünnepelték. Ők is együttműködnek Putyin pártjával, fontosnak tartják, hogy Oroszországra "ne fenyegetésként, hanem gazdasági és kereskedelmi partnerként" tekintsen Európa, sürgetik az EU és Moszkva közti hírszerzési kooperációt. Az M5S szociális médiái rendszeresen megosztják a Russia Today (RT) és a Sputnik propaganda-anyagait.

• A francia Nemzeti Gyülekezet (a volt Nemzeti Front) elnöke, Marine Le Pen orosz kapcsolatait az amerikai hírszerzés is vizsgálta, miután kiderült, hogy a párt 9,8 millió dollárt kapott egy Kreml-közeli pénzintézettől, a First Czech Russian Banktól (FCRB), választási kampánycélokra (Le Pen eredetileg 30 millió dollárt kért Putyintól). Természetesen ez a párt is a szankciók elleni küzdelem élharcosa.

• A belga Vlaams Belang három képviselője is ott volt – más európai szélsőjobbos pártok képviselőivel együtt – a Kreml meghívására a 2014-es krími "népszavazáson", úgynevezett megfigyelőnek, hogy legitimálják az orosz megszállást. "Azt hiszem, jó partnerei lehetünk Oroszországnak az Európai Parlamentben" – jelentette ki ugyanabban az évben Filip Dewinter, a párt egyik vezetője, hangsúlyozva, hogy Moszkva is partnerként tekint rájuk.

• A holland Szabadságpárt (PVV) a Political Capital mérése szerint az egyik legelkötelezettebben oroszbarát párt az EP-ben, ha a szavazatait nézzük. Idei moszkvai tárgyalásai előtt a korábban nem éppen oroszbarát, ugyanakkor az RT-ben rendszeresen szereplő Geert Wilders számos gesztust tett Moszkvának, közölte, hogy Oroszország "nem ellensége" Hollandiának, és hogy "véget kell vetni a "hisztérikus russzofóbiának". Ugyanakkor idén is megerősítette, amit 2015-ben a hvg.hu-nak nyilatkozott: "Soha nem kaptunk és nem is kértünk soha pénzt Oroszországtól, de ha fel is ajánlották volna, soha nem fogadtuk volna el."

• Az Alternatíva Németországért (AfD) finanszírozásában valószínűleg az orosz titkosszolgálat is részt vesz – erre a következtetésre jutottak a közszolgálati ARD oknyomozói, az ügyet a német hírszerzés is vizsgálta. Az AfD talán a legagresszívebben Amerika-ellenes, antikapitalista és oroszbarát párt, amely a kontinens békéjének garanciáját Európa és Oroszország szorosabb viszonyában látja. A párt vezetői az elmúlt években többször utaztak Moszkvába, hogy Putyin tanácsadóival és a Duma képviselőivel találkozzanak, képviselői is voltak a Krímen megfigyelőként, rendszeresen látogatják a berlini orosz követséget és tweetelnek oroszbarát üzeneteket.

A jó hír az, hogy az Orbán és Salvini által beharangozott új, egységes populista pártcsalád egyelőre csak kósza fikció. A rossz hír az, hogy még csak 2018. júliusa van.

Hozzászólások